Az iráni konfliktus a két és fél éve tartó gázai háború árnyékában
Szerkesztő: Udvarhelyi Erzsébet

Irán újabb támadást indított, miután az USA iráni aknászhajókat lőtt szét a Hormuzi-szorosnál. Az amerikai haderő Központi Parancsnoksága (Centcom) a BBC szerint közölte, hogy 16 iráni aknázó hajót semmisítettek meg a Hormuzi-szoros közelében. Donald Trump amerikai elnök arra figyelmeztette a teheráni vezetést, hogy amennyiben megkísérli elaknásítani a Hormuzi-szorost, elzárva a kulcsfontosságú energiaszállítási tengeri útvonalat, amin keresztül a világ olajkereskedelmének mintegy egyötöde halad át, „a katonai következmények Iránra korábban nem látottak lesznek”. Szerdára virradó hajnalban Irán újabb csapáshullámot indított izraeli és amerikai célpontok ellen a Közel-Keleten. Ez a támadás az iráni állami média szerint a konfliktus kezdete óta a „legintenzívebb és leghevesebb” volt. Eközben az izraeli hadsereg azt közölte, hogy új támadási hullámot indított Bejrút ellen, amelyben az iráni támogatású Hezbollahhoz tartozó infrastruktúrára mérnek csapásokat a libanoni főváros déli részén.
Vasárnap Modzstaba Hameneit, a néhai Ali Hamenei ajatollah fiát választotta meg a Szakértők Tanácsa Irán legfelsőbb vezetőjévé. Modzstaba Hamenei 1987-ben csatlakozott az Iszlám Forradalmi Gárdához (IRGC), és részt vett az iráni–iraki háborúban.

Az immár kéthete tartó háborúban Irán még mindig képes új ellentámadásokat indítani, sőt, egyre nagyobb számban intéz civil célú támadásokat. Az arab országok mindezek ellenére önmérsékletet gyakorolnak. A Közel-Keletet ugyanis rendkívüli módon kimerítette a gázai konfliktus, az arab országok nem akarnak háborúzni, ezért az iráni támadások nagyon rossz helyzetbe hozzák az öböl-menti arab országokat. Dr. N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet-szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanárával, az MTA doktorával, az MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársával az Irán elleni izraeli–amerikai támadásról beszélgettünk.

Milyen fogadtatásban részesül az új szíriai kormány az arab országok körében? A szíriai polgárháború kivéreztette a szíriai keresztény közösséget, amely 11 felekezetből áll, legnépesebb a görög ortodox, és jelentős a katolikus, valamint a szír ortodox jelenlét. Az új rezsim nem tekint ellenségként a keresztényekre, akik általában műveltebbek, vagyonosabbak és kevésbé militarizáltak. Az új szíriai vezetés ráadásul tudja, hogy a keresztények hangja messzire „hallatszik” – mondta rádiónknak Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője.

A nyugati szövetségi rendszerekhez kötődő országok barátsága Szíria számára stabilitást hozhat. Az iráni tengely helyét egy észak–déli irányú tengely, az Ankara–Damaszkusz–Doha-tengely vette át, amely a nyugati világhoz kapcsolódik gazdasági és egyéb szövetségi rendszerekben. Ez a tengely bár Izraellel kapcsolatban nem feltétlenül baráti, ámde pragmatikus szövetség. Fékezheti-e a nemzetközi terrorizmust a Washington és Damaszkusz közötti politikai, nemzetbiztonsági kapcsolat? Dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával beszélgettünk.

Az Egyesült Államok és Irán közötti feszültség rövid időn belül akár nyílt katonai konfliktusba is torkollhat. Miközben a diplomáciai tárgyalások még zajlanak, a térségbe vezényelt amerikai haderő jelenléte és a politikai nyilatkozatok alapján már egy esetleges hadművelet előkészítése folyik. A tervek alapján egy amerikai–izraeli együttműködésben végrehajtott művelet körvonalazódik, amely nemcsak az iráni nukleáris létesítményeket, hanem a rezsim stratégiai képességeit is érintheti.Valóban érdeke a két félnek a konfliktus eszkalálódása? Dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával beszélgettünk.

Mit engedhet meg magának a tagállam saját hatáskörében, és mit engedhet meg magának a szövetségi állam az Egyesült Államokban? Ez a kérdés volt az amerikai polgárháború feltételrendszere – akkor éppen a rabszolgaság kérdésének gyújtópontja mentén. Az illegális migráció újraélezheti a történelmi konfliktust - mondta el rádiónknak dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértő. Mi történik Minneapolisban, és ez milyen hatással van a világpolitikai egyensúlyra, biztonságpolitikai kérdésekre? Lehet-e annyira elvakult az Egyesült Államok, hogy belpolitikai válsága fékezőberendezések nélküli jelenségeket, válságok kibontakozását és újrakibontakozását indítsa el a világban?

Az Egyesült Államok több nagyvárosában, New Yorkban, Los Angelesben, Oaklandben, Washingtonban, Austinban is tüntetések voltak a minneapolisi tiltakozások miatt, amelyek az amerikai bevándorlási hatóság megerősített fellépése és a szövetségi ügynökök által januárban elkövetett halálos lövöldözések miatt robbantak ki. Miért éppen Minneapolis? Dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Moszkva élesen bírálja azt a nyugati biztonsági garanciacsomagot, amely az elmúlt napokban került nyilvánosságra, és amelynek célja Ukrajna támogatása a háború lezárása után. Moszkvában teljes az egyetértés abban, hogy a háború addig nem érhet véget, amíg a NATO katonai jelenléte nem szűnik meg végleg Ukrajna területén. Az orosz álláspont szerint ez alapfeltétele bármiféle megállapodásnak.

Újraindultak az orosz–ukrán béketárgyalások szerdán Abu-Dzabiban, Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok részvételével, alig egy nappal azután, hogy Moszkva a tél eddigi legnagyobb rakéta- és dróntámadását hajtotta végre Ukrajna energetikai infrastruktúrája ellen. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint Moszkva megszegte a január 30-án életbe lépett, egyhetes, energiainfrastruktúrát védő tűzszünetet, amikor február 3-án éjszaka 71 rakétát és 450 drónt indított Ukrajna ellen. Nehéz körülmények uralkodnak Kijevben, Harkivban, Szumi és Poltava megyékben. A kétnapos abu-dzabi-tárgyalások középpontjában a Donbasz jövőbeni státusa és Ukrajna háború utáni biztonsági garanciái állnak.
Az Egyesült Államok „külpolitikai kártyáiról”, köztük az Irán- , Venezuela- és Grönland-politikáról dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Miután 2025. november 28-án XIV. Leó pápa a Törökország északnyugati részén fekvő İznikben, az egykori Nikaiában Bartholomaiosz pátriárkával együtt emlékezett a Niceai Zsinat 1700. évfordulójáról, december első napjaiban, Aqaba városa adott otthont az ábrahámi vallások képviselőinek a szélsőségek elleni küzdelemre, a vallásközi és a keresztény–muszlim párbeszéd előmozdítására. II. Abdullah jordán király meghívására több mint 40 vallási vezető érkezett Jordániába december 9-én, hogy az Aqaba Process összefogás keretében a vallások közti kölcsönös tisztelet és béke érdekében felszólaljon. A találkozón dr. Martos Levente Balázs esztergom–budapesti segédpüspök és Eredics Gergő érseki titkár is részt vett. Az Aqaba Process rendezvényre a Jordánon túli Betániában került sor, ahol a keresztény hagyomány az V. század óta Jézus megkeresztelkedésére emlékezik. A találkozón III. Teofilosz jeruzsálemi görög ortodox pátriárka, Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka és X. János, Antiochia és a Kelet szír ortodox pátriárkája is jelen volt.

A béketeremtés lehetőségéről a Közel-Keleten dr. Martos Levente Balázs atyával, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspökével, a Központi Papnevelő Intézet rektorával, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgatójával beszélgettünk.

A közelmúltban Donald Trump amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy egy amerikai „armada” tart a Perzsa-öböl felé, miközben Irán tevékenységét szorosan figyelik. A hidegháború befejeztével, a Szovjetunió összeomlásával nem volt egy állam sem, amely akkora gazdasági, katonai potenciállal rendelkezett volna, mint az USA. Az Egyesült Államok először jóindulatú, majd rosszindulatú hegemónként irányította a világot. Az USA hatalmának korlátai a 2020-as évek elején váltak látványossá. Mind az iráni, mind a venezuelai katonai beavatkozás után láthatjuk, hogy „minél több alkalommal, minél erősebben kerül a katonai erő alkalmazásra, mint a nemzetközi problémák megoldásának módja, annál inkább tűnik el az általunk megismert nemzetközi rendszer, mely a problémák tárgyalásos rendezésén és nem a katonai erő alkalmazásán nyugodott”. Erről beszélt rádiónknak dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértő.

Milyen büntetésre számíthat Nicolas Maduro venezuelai elnök és felesége, Cilia Flores? – Az USA milyen példát akar statuálni? – ez határozza meg ugyanis, hogy Maduróra milyen büntetés vár. Erről beszélt rádiónknak dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértő. Kérdés, hogy az amerikai befolyás elleni küzdelemről vagy ideológiai összecsapásról beszélünk. Az Egyesült Államok venezuelai katonai beavatkozásáról, a latin-amerikai országok amerikai befolyás elleni küzdelméről, a birodalmi üzemmódba váltott USA Latin-Amerika-politikájáról dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Egyszerre két óriási aranybánya nyílhat meg Venezuelában, és azokat az Egyesült Államok szerezheti meg. A Gold Reserve célja a Brisas és a Siembra Minera projekt visszaszerzése, amelyeket a venezuelai kormány a 2000-es és 2010-es években lefoglalt. A Hugo Chávez-rezsim alatt elkobzott Brisas-lelőhely körülbelül tízmillió uncia aranyat tartalmaz, amelynek értéke 44,4 milliárd dollár a Mining.com szerint – írja a Világgazdaság. Nicolás Maduro venezuelai elnök akadályozta a migráció visszaszorítását, a kábítószeráramlás megfékezését, és az amerikai olajcégek hozzáférését Venezuela gazdag olajmezőihez, és e felsorolásból az utolsó szempont a legfontosabb.

A Gold Reserve amerikai aranybányászati cég azt állítja, hogy ezen projekt keretében jelenleg illegálisan bányásszák az aranyat a Cartel de los Soles, egy kábítószer-terrorista szervezet irányításával, kínai technológiát használva a Maduro-kormányzat javára. A Gold Reserve Inc. régóta pereskedik a venezuelai kormánnyal az elkobzott projektek miatt, most esély merült fel azok visszaszerzésére. Mindenesetre érdekes fejlemény, hogy a cég részvényei 103 százalékkal emelkedtek Torontóban 2026. január 5-én, miután a vállalat üdvözölte az amerikai katonai műveletet, amelyben elfogták Nicolás Maduro venezuelai elnököt. Mindeközben a The New York Times szerint az amerikai igazságügyi minisztérium „visszavonta az egyik leglényegesebb, Nicolás Maduro venezuelai elnököt érintő vádat, amelyet a Trump-kormányzat azért vezetett elő, hogy megteremtse az alapot Maduro hatalmának megdöntéséhez”. Madurót korábban azzal vádolták, hogy a Cartel de los Soles drogkartell vezetője. A vádak között továbbra is szerepel az, hogy Maduro részt vett egy kábítószer-kereskedelmi összeesküvésben, de kihúzták a vádiratból azt az állítást, miszerint a Cartel de los Soles egy valódi szervezet. A módosított dokumentumban az áll, hogy a kifejezés egy „patronázsrendszerre” és a drogpénzek által táplált „korrupciós kultúrára” utal. Ez a változtatás azért is érdekes, mert az amerikai ügyészség szerint Nicolás Maduro venezuelai elnök felesége, Cilia Flores évtizedeken át az árnyékból irányította véres kézzel a dél-amerikai országban felépülő drogbirodalmat, a venezuelai first ladyt – legalábbis a korábbi amerikai vádirat – a „Napok Kartellje” bűnszervezet motorjaként említette.
Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beeszélgettünk.

A harmadik hetébe lépett az Irán ellen indított amerikai–izraeli katonai művelet – amely regionális konfliktussá eszkalálódott. A háború kezdete óta az arab országok kieső exportbevétele eléri a tizenötmilliárd dollárt. Az öbölországok az export teljes leállításával gyakorolnának nyomást Amerikára és Izraelre – nem érdekük az elhúzódó háború. Az Öböl menti országok már a „nukleáris opciót” fontolgatják: az export teljes leállásával akkora globális gazdasági sokkot idéznének elő, amely rákényszerítené Amerikát és Izraelt a békére.
Dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával az Irán ellen indított amerikai–izraeli támadásról beszélgettünk.

A harmadik hetébe lépett az Irán ellen indított amerikai–izraeli katonai művelet – amely regionális konfliktussá eszkalálódott. A háború kezdete óta az arab országok kieső exportbevétele eléri a tizenötmilliárd dollárt. Az öbölországok az export teljes leállításával gyakorolnának nyomást Amerikára és Izraelre – nem érdekük az elhúzódó háború. Az Öböl menti országok már a „nukleáris opciót” fontolgatják: az export teljes leállásával akkora globális gazdasági sokkot idéznének elő, amely rákényszerítené Amerikát és Izraelt a békére.
Dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával az Irán ellen indított amerikai–izraeli támadásról beszélgettünk.