A relativizmus diktatúrájáról beszélget Böjte Csaba ferences szerzetessel Krúdy Tamás és Zsófia.

Mi emberek miért vagyunk testi létezők? Miért nem vagyunk pusztán szellemi lények, mint az angyalok? Mi az értelme a testnek? Mit árul el arról, hogy ki vagyok én? A test jó vagy rossz? A testünk eltávolít vagy éppen hogy közelebb visz Istenhez? Mi a különbség a „test szerint élő ember” és a „lélek szerint élő ember” között? A katolikusok sokszor megkapják a vádat, hogy nem tudnak mit kezdeni a testtel, sőt valójában bűnös dolognak tartják, ami csak nyűg az ember nyakán. Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Beszélgetés Lőw Gergely atyával, az esztergomi szeminárium spirituálisával.

Az anyák számára az út az Istenhez az elengedésben rejlik. Ez lehetne a tételmondata az Anyakulcs című könyvnek, ami Süveges Gergő és Süvegesné Rudan Margit saját személyes megéléseinek, valamint gyógypedagógusként, illetve életvezetési tanácsadóként szerzett tapasztalatainak az összegzéseként született. Természetesen egy gyerek elengedésének a folyamata az apa számára is nehézséget jelenthet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a saját ragaszkodásuk, félelmeik, akaratuk elengedése nagyobb kihívás az anyák számára. Hogy az elválás miként lehet örömteli elengedés és nem fájdalmas elszakadás, arról szól ez a beszélgetés, ami egy technikai probléma folytán csak hanganyagként került rögzítésre.

Jézus az egyik „Én vagyok” mondásában azt mondj magáról, hogy „Én vagyok a jó pásztor.” A Biblia és a szenthagyomány is tele van pásztorokról, juhokról, nyájról, bárányról szóló képekkel és utalásokkal. Vajon mit jelentett ez régen és milyen jelentést hordoz ez ma számunkra? Hogyan tudjuk a jó pásztor alakját a mai viszonyok között értelmezni? Milyen ez a jó pásztor, mint egy coach, egy mentor vagy egy menedzser? „A jó pásztor életét adja juhaiért”, folytatja Jézus János evangéliumában, de vajon mit jelent ez a ma lelkipásztorai, azaz a papjaink számára? Mi tesz valakit a lelkek igazi pásztorává? Illetve még egyet tovább lépve, vajon mi ma a szerepe és a felelőssége egy papnak?

A Paradicsomból való kiűzetésekor büntetésként kapta az ember a munkát, vagy létének a lényegéhez tartozik hozzá? Egyáltalán mit jelent a munka a 21. században? Lehet-e erőforrásként gondolni az emberre? És miként viszonyuljunk katolikusként a pénzhez? Csak munkával lehet valódi értéket teremteni, vagy pénzeszközökön keresztül is? Erkölcsös dolog pénzből csinálni pénzt? Erkölcsileg elfogadható a tőzsdézés? És katolikusként mit gondoljunk a kriptopénzekről? Ezekről a mindenkit érintő kérdésekről beszélgettünk Illyés Szabolcs egyetemi oktatóval, a Keresztényszociális stratégia XIII. Leó pápától XIV. Leó pápáig című könyv szerzőjével.

Ferenc pápa a korábbiaktól eltérő stílust honosított meg a Katolikus Egyház vezetésében, és egyebek mellett jelentős reformokat hajtott végre a Római Kúriának – ami tulajdonképpen a Szentszék kormányzatának felel meg – a szerkezetében és működésében is. Mint minden átfogó reformnak, úgy ennek is csak hosszabb távon fognak megmutatkozni a világegyházra gyakorolt hatásai. És ahogy minden változtatás, úgy ez a reform is komoly kérdéseket vet fel, amelyek tisztázása és megválaszolása XIV. Leó Pápára hárul, aki bizonyos korrekciókat már végre is hajtott, mások pedig folyamatban vannak. A ferenci reform mibenlétéről és Leó pápa válaszairól beszélgetünk Érszegi Márk Vatikán-szakértővel, és emellett olyan dolgok is tisztázásra kerülnek, hogy miként működik a kúria, mi a konzisztórium, mi a különbség kongregáció és dikasztérium között, hogyan működik a Vatikáni Bank, mi lesz a sorsa a „péterfilléreknek”, mi a Bizalmas Ügyek Bizottsága, és hogy létezik-e még az Inkvizíció hivatala.

A feltámadás tudományos módszerekkel nem bizonyítható – azt hinni kell. Az egyetlen „természettudományos” bizonyíték rá az üres sír. A húsvét lényegét abban a mozzanatban lehet a legjobban megragadni, ahogy Mária Magdolna néz be ebbe az üres sírba. Ott áll a sír mellett és sírdogál, majd azt éli meg, hogy akinek ott kellene lennie, az nincsen ott, hanem itt van vele. Ugyanígy vagyunk ezzel mi is: húsvét után is nézünk be az életünk üres sírjaiba; a veszteségeinkbe, a saját halálunkba, de már azzal a mély tudással és bizonyossággal, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hogy soha nem leszünk már egyedül és kiszolgáltatva a halálnak, mert Valaki átment rajta, és minket visszafordíthatatlanul magához kapcsolt ezen az úton. Ez a húsvét titka. Beszélgetés Baán Izsák bencés szerzetessel, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor perjelével.

Egy baráti társaság, öt fiatal pap kereste annak a lehetőségét, hogy miként lehet ítélkezésmentesen, úgy ahogy éppen vannak, bensőséges kapcsolatban lenni Istennel és egymással. Ennek az útnak a során szerzett tapasztalatiak végül egy lelkigyakorlattá értek, aminek az InTeam nevet adták. Azt gondolták, esetleg mások számára is hasznos lehet, ezért megosztották a környezetükkel. A reakció elsöprő volt, valami olyasmire tapintottak rá, amire elemi szüksége van az embereknek. Beszélgetés az InTeam csapat két tagjával, Csépányi Gábor atyával és Faragó András atyával.

A Katolikus Egyház tanítása az abortusz kérdésében tejesen egyértelmű, amit „súlyosan erkölcstelen tettnek” minősít, hiszen, ahogy a katekizmus fogalmaz: „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (2270. pont). Mégis még a katolikusok között is vannak, akik a magzatot csak egy „sejtcsomónak” tekintik, vagy ha el is ismerik az ember voltát, a megölését megengedhetőnek tartják. Hogyan jutott ide a gondolkodásunk? Hogyan felejtkeztünk meg róla, hogy mi az ember, és főként, hogy kié az ember? És mi erre a helyzetre a megoldás? Erről beszélgettünk a hazai életvédelem egyik legismertebb személyével, Keresztes Ilonával.

A Búzaszem iskola Gödön egyedülálló a magyar oktatási rendszerben. Szülői kezdeményezésre alakult a semmiből, létrejöttét, megmaradását és fejlődését abszolút a Gondviselés művének tekintik az alapítói. Az iskola különlegessége, hogy a keresztény magyar néphagyomány nem egy óra a tanrendben, hanem maga az élet, amit a gyerekek a tanárokkal együtt élnek. Az iskolaév eseményei a magyar néphagyományhoz vannak igazítva. A gyerekeket a magyar népi kultúra – zene, táncok, ének, mese, népi játékok, kézművesség – segítségével fejlesztik a 21. század társadalmi, egyházi, közösségi és munkaerőpiaci igényei szerint. Tehát nem hagyományőrzésről van szó, hanem egy élő kulturális örökség aktualizálásáról és felhasználásáról. Tudományos kutatások – köztük több magyar kutatás is – igazolta, hogy azok a gyerekek, akik naponta legalább egy énekórán részt vesznek, minden területen – szövegértésben, matematikában, szociális készségekben, stb. – 15-20 százalékkal jobban teljesítenek. Az iskola profetikusnak bizonyult abban is, hogy már 2011-ben kitiltották a falai közül az okostelefonokat, 2018-tól pedig a szülőkkel abban is megállapodtak, hogy a gyerekeknek a nyolcadik osztály végéig egyáltalán nem lesz okoseszközük. Beszélgetés Horváth Szilárddal, az iskola egyik alapítójával és jelenlegi vezetőjével.

"Egy netceleb nem lehet próféta, a próféta pedig sosem celeb" - mondja Török Csaba teológus, az MKPK tévé-referense.

A katolikusok és az Egyház maga is a használja a modern kommunikációs eszközöket, és erkölcsi értelemben reflektál is rájuk, hogy ezeket nem csak jóra, de rosszra is lehet használni. Amivel viszont le vagyunk maradva, az a médiaismeret: nem tudjuk, hogy egy általunk használt médium az evangelizációban és a hit terjesztésében mire alkalmas és mire nem. Egy médium soha nem semleges. A médium maga jelentős mértékben befolyásolja azt, ami azon keresztül egyáltalán közlésre kerülhet. Nem tudjuk például, hogy egy virtuális közegben miként működik a lelkek megkülönböztetése, vagy másképpen fogalmazva, hogyan lehet eldönteni, hogy egy médiatartalom a Szentlélektől származik-e, avagy valaki mástól. Amit viszont biztosan tudunk az az, hogy bármi, ami a hitéletünket átviszi a testnélküliségbe, összeegyeztethetetlen a katolicizmussal.