Mi különbözteti meg a zarándokot a turistától?
Szerkesztő: Krúdy Tamás és Krúdy Zsófia

"Ádáz verseny folyik az emberi szintű – vagy más néven erős – mesterséges intelligencia megvalósításáért, ami rendelkezni fog az ember minden kognitív képességével, csak magasabb szinten. Elon Musk szerint 30 százalék esély van arra, hogy ez az erős mesterséges intelligencia, amikor majd megvalósul, kipusztítja az emberiséget. Ezzel szemben, szintén Musk szerint, 70 százalék az esélye annak, hogy egy soha nem látott aranykort és jólétet hoz el. Vajon érdemes ekkora rizikót vállalni? És kit kérdeztek meg róla? Úgy tűnik, hogy az emberiségnek össze kellene fognia a mesterséges intelligencia szabályozása terén, ha nem akarunk nagyon súlyos árat fizetni. De vajon képes lesz rá? Kipusztítjuk magunkat vagy megistenítjük? Vajon továbbra is Isten a történelem ura, vagy a saját kezünkbe vettük a sorsunk alakulásának irányítását? Abszolút aktuális és égető kérdések, amelyekre a világon elsőként és egyedülállóan a Vatikánból érkezik globális erkölcsi iránymutatás.

Istennek az a célja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem mindig nyilvánvaló előttünk, hogy ezt milyen úton-módon éri el. Mi, keresztények, azonban ismerjük az Utat, aki Jézus, és súlyos bűnt követ el az, aki megismerte Őt, mégis azt mondja, hogy ez is csak egy az utak közül. Az eredendő bűn önmagában elég lenne arra, hogy bárki az örök kárhozatra jusson. Éppen ezért mérhetetlenül fontos, hogy minden ember olyan hamar részesüljön a keresztség szentségében, amely megszabadítja őt az áteredő bűn következményeitől, amilyen hamar csak lehetséges. XVI. Benedek pápa például egynapos korában lett megkeresztelve. A keresztségben azonban nem csak bűneink törlődnek el, hanem ezzel leszünk Krisztus titokzatos testének részévé, illetve ezzel válunk Isten gyermekeivé – addig ugyanis csak a teremtményei vagyunk. Beszélgetés a keresztség szentségéről Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspökkel

A népszerű tévés műsorvezetőről, Horváth Szilárdról közismert, hogy hívő ember. Ez azonban nem mindig volt így, a megtérését megelőzően igazi tékozló fiúként élt: lázadt minden és mindenki ellen. A legjobb úton haladt afelé, hogy rossz véget érjen az élete, ám egy kisgyermek a bölcsőben gyökeresen megváltoztatta a világlátását. A lázadás mindig valami hiányt jelez, hiányt, amit Isten be tud tölteni. Karácsonykor az Isten egy magatehetetlen kisgyermek alakjában testesült meg a földön és ezzel betöltötte az emberi szívekben tátongó hiányt. Lázadásról, Isten-kereséséről és -találásról szól ez a beszélgetés, amelyben egyébként arra is fény derül, hogy mi köze van Slachta Margitnak a punk-rockhoz.

Szent Család vasárnapjára egy rendkívül érzékeny, ám általában alig érintett témát beszélgetünk át a Családok Jézusban közösség alapítóival: az anyós-após problematikát. Aki házasságban él vagy tervez élni, az az egyik, másik vagy mindkét oldalról megtapasztalja ennek a viszonyrendszernek a dinamikáját. A konfliktus több mint valószínű, és nagyon oda kell figyelni, hogy az ember elkerülhesse a rejtett csapdákat, amelyekbe a dolog természeténél fogva könnyedén belesétálhat. Nem elég ugyanis, hogy férj és feleség két külön „törzsből” érkezik - más szokásokkal, hagyományokkal, éthosszal -, a mai társadalmi válsághelyzet sokáig ismeretlen, megdöbbentő viszonyokat képes produkálni. Nem véletlen, hogy Gorove Laci és Kriszta, elsőként, bevették a témát a jegyesoktatásba, és azóta is külön hangsúlyt helyeznek rá.

Minden háború az emberi szívben kezdődik, ez az elsődleges csatatér a jó és a gonosz erői között. Itt jelenik meg ugyanis legelőször minden gyűlölködés, irigység és bűnös kívánság, aminek gyilkosság, háború és halál lesz a következménye. Az egyik embernek soha nem a másik ember az ellensége, hiszen mind Isten képmására vagyunk teremtve. A mi valódi ellenségünk a gonosz lélek. A sátán pedig bármelyik embernél erősebb és hatalmasabb, aki a saját erejéből akar szembeszállni vele. Jézussal együtt viszont erősebbek vagyunk. Éppen ezért rendkívül hatékony eszköz a Gonosz elleni harcban az Úrral való egység imája. Ha azt látjuk, hogy szeretetlenség van a családban vagy bárhol a környezetünkben, mondjuk el félhangosan az Egység imáját, és az az ígéret szerint megvakítja a sátánt.

Szinte napra pontosan 81 éve halt vértanúhalált Ervin Gábor katolikus pap, akit 1944. december 3. és 6. között valamikor a Dunába lőttek a nyilasok. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye október 20-án ünnepélyesen bejelentette, hogy megnyílt a boldoggá avatási eljárás egyházmegyei szakasza. Erdő Péter bíboros úrral az eljárás részleteiről, a vértanúság mibenlétéről, a magyar katolikus egyház második világháború során játszott szerepéről, valamint zsidó illetve katolikus identitás egymáshoz való viszonyáról beszélgettünk, de szóba került az őszödi beszéd is.

Egy szentév nem pusztán egyházi rendezvények sorozata, sőt elsősorban nem az, hanem válasz az egyéni és globális krízisekre. A jelen egyik legnagyobb krízise az egyre jobban eluralkodó békétlenség. A Ferenc pápa által meghirdetett, még egy bő hónapig tartó „A remény zarándokai” szentév egyik fő üzenete a könyörgés a békéért. Ugyanis még mi, katolikusok is elfelejtettünk imádkozni a békéért. Pedig amiért imádkozunk, az átalakít minket a szívünkben. Ez pedig a metanoia, azaz a megtérés. Beszélgetés Török Csaba teológussal, az Esztergomi Bazilika plébánosával.

A szegénység nem jelent automatikus belépőt a mennyországba, mert önmagában véve a szegénység nem érték, csak Jézuson keresztül válik azzá. A szegények témája ugyanis egy misztikus téma, nem egy humanista vagy szociális vagy filantróp kérdés. Mindig azok a szegények, akik a történelem perifériáján voltak/vannak, de mivel rajtuk keresztül sejtjük meg az evangélium lényegét, ezért a szerepüknél – és nem az érdemeiknél – fogva kerülnek a történelem centrumába, mert ott mutatkozik meg valami az evangéliumból. Beszélgetés Gájer László atyával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával.

Észtek, lettek, litvánok – a balti népeket egy kalap alá szoktuk venni, pedig nagyon eltérő módon éltek és fejlődtek. Már csak hitüket tekintve is, hiszen a litvánok szinte teljes egészében katolikusok, a lettek inkább protestánsok, az észtek pedig a poszt-szovjet időkre lényegében elvallástalanodtak. A litván identitás meghatározó eleme a katolicizmus, ami azért is meglepő, mert ez volt az az ország, amelyik a legtovább volt pogány Európában: csak a 14. század legvégén tértek át a kereszténységre. Akkor pedig Moszkva helyett Rómát választották, ami miatt rengeteget szenvedtek az évszázadok során. Viszont ennek köszönhetik, hogy ma népként és országként léteznek. Kevesen tudják, de az Isteni irgalmasság eredeti kegyképe, amit Szent Fausztina nővér instrukciói alapján festettek, és amiről sokáig azt hitték, hogy elveszett, a vilniusi Szentháromság-templomban található. Beszélgetés Kuzmányi István diakónussal, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztőjével, aki egyedüliként szervez zarándoklatokat a balti országokba.
2. rész

Zarándokegyház – így nevezzük magunkat, ami azt jelenti, hogy úton vagyunk Isten országa felé. Nem véletlen, hogy a zarándoklatoknak nagy hagyománya van a Katolikus Egyházban. De ha mindenhol Isten maximális szeretetének a jelenlétében vagyunk, akkor vajon mi értelme van útra kelni, és elmenni egy másik helyre? Egy zarándoklat a középkorban rendkívül veszélyes és megterhelő vállalkozásnak számított, mégis nagyon sokan vállalkoztak rá. Ma sokkal biztonságosabb és kényelmesebb körülmények között vághatunk neki egy zarándoklatnak. De vajon mi különbözteti meg a zarándoklatot a teljesítménytúrától vagy a vallási turizmustól? Mi van akkor, ha az élmény, amire vártunk és vágytunk nem érkezik meg? Beszélgetés Kuzmányi Istvánnal, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztőjével.
1. rész