Szerkesztő: Balázs Zsanett

A cimbalom hangja egyszerre hordozza a magyar népzene hagyományát és a koncerttermek kifinomult világát. Mai vendégünk a hangszer egyik legismertebb és legsokoldalúbb mestere, aki évtizedek óta meghatározó alakja a hazai és a nemzetközi zenei életnek.

Cimbalomművészként pályája során számos műfajban otthonosan mozog: a népzene mellett a klasszikus zene, a jazz és a világzene területén is rendszeresen fellép. Zenészként a világ számos pontján koncertezett már – Lisszabontól egészen New Yorkig –, rangos szimfonikus zenekarokkal lépett színpadra, és a New York-i Carnegie Hall közönsége is hallhatta játékát. Több mint száz lemez közreműködője, és számos kiemelkedő művésszel dolgozott együtt itthon és külföldön.

Sokoldalú művészi munkáját rangos díjakkal ismerték el: többek között Martin György-díjjal, Prima Primissima díjjal, valamint a magyar művészeti élet egyik legnagyobb kitüntetésével, a Kossuth-díjjal.

Balogh Kálmánnal, a szerkesztő-riporter Balázs Zsanett beszélget.
A zenei szerkesztő: Bögös Henrietta.

Fotó: MKR - Szekeres Zsombor

Hogyan lesz egy személyes történetből országos mozgalom? Mi kell ahhoz, hogy valaki a saját félelmét mások reményévé formálja?

Egy nő, aki nemcsak túlélte a legnehezebb próbatételt, hanem erőt formált belőle. Tóth Icó, kétgyermekes édesanya, közösségépítő, civil vezető, aki ma már nők ezreinek ad kapaszkodót és hangot. A Mályvavirág Alapítvány élén a megelőzés, a tájékoztatás és a sorstársi támogatás egyik legismertebb hazai alakja lett, miközben nemzetközi szinten is képviseli a nőgyógyászati daganattal érintett nők ügyét.

Műsorunk vendége: Tóth Icó, a Mályvavirág Alapítvány elnöke, valamint munkatársa, Dedeó Anikó, a Mályvavirág Pontok Országos vezetője.

Berecz András pályája nehezen sorolható egyetlen műfajba. Mesél, énekel, fordít, elemez és tanít, miközben évtizedek óta járja azokat az utakat, ahol történetek, dallamok és emberi sorsok találkoznak. Gyűjtőmunkája és előadói tevékenysége határon innen és túl is visszhangra talált, színpadokon, tantermekben és közösségi terekben egyaránt.

Az elmondott történetek mögött mindig ott van a figyelem és a hallgatás gyakorlata, a nyelv pontos használata és az a törekvés, hogy a régi történetek ma is érthető módon szólaljanak meg. Ez az út nem lezárt történet, hanem folyamatos párbeszéd múlt és jelen között.

Fotó: MKR- Polcz Péter