Bethlen Istvánék asszonyai
A MANSZ története
Stúdióvendég: Dr. Nagy Gyöngyi történész
Szerkesztő: Liptay Katalin

A MANSZ betűszó feloldása: Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. Megalakulásától (1919) az írónő haláláig (1937)a karizmatikus személyiségű Tormay Cécile volt a szervezet elnöke. Fénykorában az egyesület egy millió tagot számlált. Szociális elhivatottságuk, fontos értékőrző és támogató szerepük a két világháború közötti Magyarországon létfontosságú és vitathatatlan volt. 1947-ben a kommunista diktatúra betiltotta a szervezetet. A szövetség történetének tudományos feldolgozása sokáig váratott magára, de az idén könyv alakban is megjelent a történész Dr. Nagy Gyöngyi doktori disszertációja. A nemzeti összefogás ritka szép példája volt a szervezet gyümölcsöző tevékenysége.

A fenti alcímben szereplő nevek hordozói a műsor vendégei. A költő barátai adják elő Erdődi Gábor műfordításait és néhány eredeti angol szöveget. A Szépművészeti Múzeumban jelenleg látogatható Blake és kortársai című pompás kiállítás ihlette az alkalmat, no meg a közelmúltbeli költészeti est a HÁLÓban. A legendás preromantikus művész sok tekintetben modern irányzatok előfutára volt. Csak halála után 100 évvel fedezték fel, utóélete azóta roppant gazdag. Elsőrendű ihlető forrása a Biblia volt, Az Ószövetségből Jób könyve, az Új testamentumból a Jelenések könyve állt legközelebb hozzá. Élete utolsó idejében Dante Isteni Színjátékával foglalkozott, hét nyomatot már el is készített. a halhatatlan műhöz. A leghíresebb verse a Tigris, amit többen is lefordítottak magyarra.

A Tormay kutatónak a közelmúltban jelent meg az írónőről szóló 450 oldalas könyve, amelynek címe: Adjátok vissza a szavainkat! Alcíme szerint: Tormay Cécile a negyedik T. Vagyis a tiltottaknál is tiltottabb - ahogyan Jobbágy Éva elmagyarázza. Hogy miért és hogyan történt/történik mindez, arra nézve keresett és talált sok meggyőző bizonyítékot évtizedes munkája során a kutató. Monográfusa, a kiváló irodalomtörténész: Hankiss János pontosan tudta az élet és az életmű értékét, amit viszont 1945 után erőteljesen megkérdőjeleztek és a szerzőt teljes mértékben kivonták az irodalmi kánonból. Ma már - hála a szövegkiadásoknak és az új kutatásoknak - egyre többen tudnak róla és olvassák. Születésének 150. évfordulóján indokolt, hogy emlékezzünk rá és megosszuk újabb tudásunkat, amelyre ez a könyv képesíti az olvasót.

Az idei 30. Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be az író legújabb könyvét, amelynek címe: Tibeti szél. Visszapillantva: az évezred elején, 2001-ben jelent meg a szerző második műve, egy nagyregény, a Lovak a ködben. Ezután a kritikusok, irodalomtörténészek már úgy tartották számon, mint jelentős kortárs írót. Sok olvasó leginkább gyönyörű képes albumok szerkesztőjeként, szerzőjeként ismeri, kommentárjai, szövegei emlékezetesek ebben a műfajban is. Csodás Magyarország, Mesés Magyarország, A Duna mítosza, Erdély csodái, Fiesta, Cigányok, Budapest, Pécs és más könyvek. Ő maga most már inkább csak szépirodalommal szeretne foglalkozni. Kedveli a laza történetmesélést, a novellafüzér jelleget. 2023-as könyve, a gyermek- és kamaszkor örömeit és fájdalmait feldolgozó, szíven ütő Bitang nyarak és a mostani Tibeti szél is ilyen szerkezetű. Utóbbiban az emberi élet és halál egyik fontos kérdését járja körül. Érdemes vele tartani a tibeti úton, ami külső is, de még inkább belső utazás.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (a Vajdahunyad várában) október végéig látható a művész első budapesti életmű kiállítása. A matyók festője a második világháború után, amikor fővárosi műteremlakása az ostrom alatt képeivel együtt elpusztult, szülőföldjére tért vissza, ott merített erőt ismét az alkotáshoz. Polihisztor művész volt, egyházi freskó- és oltárkép-festészete mellett világi művei is kincset érnek. A matyó parasztemberek mély hitét, vallásosságát, kultúráját, hagyományait, népviseletét, hímzéseit nála hűségesebben és szebben senki nem örökítette meg. Mezőkövesden gyűjtemény és alapítvány őrzi emlékét, ismerteti meg értékeit az érdeklődőkkel. A mostani kiállítás remélhetőleg egy művészettörténeti diskurzus elindítója is. Transzcendencia felé kitárt művészete olyan életérzést sugároz, amellyel a képek nézőit is megajándékozza, ha nyitottak vagyunk rá.

A Nógrád vármegyei Palócföld folyóiratban szerkesztő is volt, ma szerzőként van jelen. Sóshartyánban él, a szülőfalujában. Kiskerti mezőgazdasági termelést folytat, zöldségei, gyümölcsei veszik körül, de a virágait is gonddal ápolja. Pár éve útjára indította a Ha(la)ndó Könyvek sorozatát, a magánkiadást barátok, pártfogók segítségével önerőből valósítja meg. Rendszeresen publikál a Napút online-on és a Szövetirodalom internetes fórumon. Multimédiás művei közül említésre méltó a salgótarjáni születésű,1956-os emigráns, párizsi Magyar Műhelyes alkotó: Nagy Pál 90. születésnapjára készített hommage-a. Legutóbbi , idén megjelent verseskötete a Kezdő játék a véghez címet viseli. Filozófiai érdeklődése már régebben elvezette az egzisztenciális kérdések boncolgatásához, s ez a hajlam az idő múlásával, az életkor előrehaladtával egyre erősödik.

Mészöly Miklós Kossuth-díjas prózaíró a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben nem publikálhatott. Akkor a Bábszínház dramaturgja volt, a gyermekirodalom adott neki kenyérkereseti lehetőséget. Később - a három T kultúrpolitikai rendszerében - a TŰRT kategóriába került. Ezután olvasói örömére mind többet és egyre jobbakat írt. Ez idő tájt születtek fontos regényei: a Saulus és Az atléta halála. Brilliáns szellem, méltóságát és felelősségét őrző, mértékadó személyiség és elbűvölő ember, nagyon szép férfi volt. A fiatalabb prózaíró-generáció: a Péterek nemzedéke (Balassa, Esterházy, Lengyel) részben az ő "köpönyegéből" bújt ki.Tanítványai később eltávolodtak a mestertől. A hozzá igazán hűségesek ma is a szakmai tisztesség tántoríthatatlan képviselőjének, megbízható tájékozódási pontnak és nem utolsósorban kitűnő prózaírónak tartják.

Vasadi Péter 2017-ben elhunyt, kortárs Kossuth- és Stephanus-díjas költő, műfordító, esszéista, a Nemzet Művésze volt. Magas kort megérve is fiatalos kíváncsiság, nyitottság, érdeklődés jellemezte. Az Új Ember munkatársaként írásaival sok olvasónak szerzett örömet, adott erőt, eligazító tudást. Igazi evangéliumi ember volt, aki élte, gyakorolta a szeretetet. Embertársaival és a világ dolgaival kapcsolatban a figyelmes megérteni vágyás vezérelte, az élet minden pillanatát élményként élte meg és teljességében élte át. Fiatalabb pályatársa mesél róla és néhány jellemző történetet is felelevenít barátságukról. Az emlékező műsorban mindkettejüktől elhangzik egy-egy vers is.

Gárdonyi Géza legismertebb műve: az Egri csillagok. A történelmi regény alapján emlékezetes filmváltozatot forgatott Várkonyi Zoltán. A könyv is, a film is értékes része nemzeti kultúránknak. Nem véletlen, hogy az ezredforduló után meghirdetett NAGY KÖNYV pályázat első helyezettje éppen ez a regény volt. Emellett több remekmű is akad a szerző alkotásai között, ilyen A láthatatlan ember és az Isten rabjai. Tanító korában átélt élmények, történetek gyűjteménye Az én falum novellafüzér. Életének utolsó éveit a világtól elvonulva, egri "remeteségében" töltötte, ahol remekül tudott dolgozni. Az egri várban található a nyughelye is, amelynek enigmatikus sírfelirata a következő: Csak a teste.


2022-10-17

Az író, szerkesztő, történész és rádiós Borbándi Gyula a nyugati magyar emigráció egyik legismertebb tagja. 1949-ben kényszerült elhagyni szülőföldjét, de a Szabad Európa Rádióban és a müncheni székhelyű Látóhatár, majd az Új Látóhatár folyóirat főszerkesztőjeként egész életében hazáját szolgálta. Publicisztikai munkássága és könyvei a magyar népi mozgalomról, a Parasztpárt történetéről a magyar irodalmi és történelmi szellemi teljesítmény legjavához tartoznak. Szeredi Pál történész, könyvkiadó, Kovács Imre-kutató és Parasztpárt-szakértő valamint munkatársai néhány éve létrehozták az Új Látóhatár negyven évfolyamának weblapját, a folyóirat számai 2019 óta a világon mindenhol hozzáférhetők. Közelmúltunk jobb megismeréséhez járul hozzá ez az internetes lehetőség. Ahogyan Csoóri Sándor is vallotta, volt idő, amikor a kultúra és a szellem folytonosságát nem a hivatalos itthoni irodalom, hanem a belső és a külső emigráció munkássága jelentette.