Visszatérés az I. világháború előtti erőegyensúly-politikához
Szerkesztő: Udvarhelyi Erzsébet

A Hormuzi-szoros lezárása pillangóhatást vált ki, hatása az egész világon végighullámzik. Nem csupán az olaj „kiengedése”, „átengedése” a kérdés. Az iráni események következtében nemcsak az olaj, az energia, hanem az élelmiszerek ára is világszerte emelkedésnek indult, és egyre több jel utal arra, hogy a geopolitikai konfliktus árát végül a hétköznapi emberek fizethetik meg. Az ENSZ arra figyelmeztet, hogy több tízmillió embert fenyeget éhezés világszerte, mert az ellátási láncok szakadozása és a geopolitikai feszültségek miatt a drágulás közvetlenül begyűrűzik az élelmiszerárakba, ami globális szinten akár jelentős terméskiesést is eredményezhet. Az áthaladó hajóktól Irán később vámot kérhet, így márpedig a perzsa állam végső soron nagyobb bevételhez is juthat a Hormuzi-szoros megnyitása után. Ráadásul Oroszország több fronton is nyertes lehet. Az orosz olajexport Kínába és Indiába felértékelődhet. Elképzelhető, hogy Donald Trump amerikai elnöknek ellenszélben kell majd kormányoznia az utolsó két évben. Avagy amit az Egyesült Államok kihagyott a számításból. Dr. Magyarics Tamás történésszel, az ELTE professor emeritusával beszélgettünk.

Donald Trump amerikai elnök Pekingben Hszi Csin-ping kínai elnökkel az iráni háborúról, Tajvanról, a mesterséges intelligenciáról és a nukleáris fegyverekről is tárgyalt. Az amerikai nagystratégia nem a pénzügyi és már nem is a megvalósítható termelési fölényre összpontosít, hanem arra, hogy az energiahordozók fölötti ellenőrzéssel irányítsa a világot. Az iráni háború árnyékában az USA igyekszik kivonulni az orosz–ukrán háborúból. Mindeközben ideológiai háború zajlik Nyugaton és egész Európában. Dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Az Irán elleni háború 10. hetében sem sikerült elérni Irán összeomlását. Ugyan Donald Trump amerikai elnök megszűntnek nyilvánította az Irán elleni „fegyveres harcot”, ugyanakkor nem jelezte az amerikai katonai jelenlét csökkentését vagy a nyomásgyakorlás enyhítését. Az amerikai vezetés szerint ugyan már karnyújtásnyira van egy olyan megállapodás, amely véget vethet a háborúnak Irán és az Egyesült Államok között, a „tárgyalásos” narratíva dacára azonban úgy tűnik, az Egyesült Államok a háború folytatására készül. A legsürgetőbb kérdés mindenesetre a Hormuzi-szoros helyzete, miután az olajárak hétfőn mintegy 6%-kal emelkedtek, mivel Irán fokozta az Egyesült Arab Emírségek és a Perzsa-öbölben tartózkodó hajók elleni támadásait, ami a legsúlyosabb eszkaláció az amerikai-iráni tűzszünet április eleji hatálybalépése óta. Dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Az európai jobboldalról és a Patrióták Európáért európai parlamenti képviselőcsoport célkitűzéseiről a magyarországi országgyűlési választások után dr. Soós Eszter Petronellával, a Milton Friedman Egyetem egyetemi adjunktusával, politológussal, Franciaország-szakértővel beszélgettünk.

Bár a Hormuzi-szoros kérdése sürgeti a mielőbbi megállapodást az Egyesült Államok és Irán között, Irán kifejezte, hogy nem tárgyal fenyegetések árnyékában, miután Donald Trump amerikai elnök az elmúlt napokban az egész ország „felrobbantásával” fenyegetőzött, ha az nem köt megállapodást Washingtonnal. Trump hangsúlyozta, hogy fenntartják az iráni kikötők blokádját. Irán ezt a tűzszüneti megállapodás megsértéseként könyveli el. Az Egyesült Államok és Irán kedden egyaránt figyelmeztetett, hogy készen áll a háború újrakezdésére, miután a megbeszéléseket eredetileg hétfőn tartották volna a pakisztáni fővárosban, de azok megszakadtak, mert Irán bejelentette, hogy visszalép a tárgyalásoktól. J. D. Vance alelnöknek szerdán már Pakisztánban kellett volna tárgyalnia, de végül nem utazott el, ahogy Irán sem küldött delegációt a tárgyalások második fordulójára. Donald Trump bejelentette, hogy meghatározatlan ideig meghosszabbítja a tűzszünetet Iránnal a pakisztáni kormány kérésére. Ha Trumpnak sikerülne megállapodást tető alá hoznia a háború befejezéséről, illetve arról, hogy a Hormuzi-szoroson helyreáll a forgalom, azt nyereségként könyvelhetné el. N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértővel, az MTA doktorával, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanárával, a MTA Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk.

Nagy bajba kerülhet Irán, ha az Egyesült Államok haditengerészete tartósan zárva tartja a Hormuzi-szorost. Az országnak ebben az esetben ugyanis heteken belül le kell állítania az olaj kitermelését, mert csak maximum 16 napi mennyiséget tud tárolókban elhelyezni.
Az olaj Irán legfőbb bevételi forrása, amely eddig szabadon áramlott a háború és a Hormuzi-szoros de facto zárlata ellenére. Becslések szerint Teherán naponta több mint 140 millió dollárt keresett az olajexportból. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott, amikor Donald Trump elnök utasítására az amerikai hadihajók blokád alá vették a szorost. Dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával beszélgettünk.

Donald Trump amerikai elnök a hét elején éles hangnemben megfenyegette Iránt, utalva az ország teljes elpusztítására, amennyiben nem születik megállapodás a két ország között. Trump azzal fenyegetőzött, hogy ha nem jön létre megállapodás a konfliktus lezárására, Irán „egész civilizációja megsemmisül”. Trump megfenyegette Iránt a kulcsfontosságú energetikai infrastruktúra, valamint az atomlétesítmények felszámolásával, mivel szerinte Irán megpróbálja újjáépíteni a korábban, 2025-ben már megsemmisített atomprogramjához köthető helyszíneket. Trump 48 órás ultimátumot adott Iránnak a Hormuzi-szoros megnyitására, kilátásba helyezve a katonai csapást. Trump kijelentette, hogy ha Irán nem enged, „egy éjszaka alatt” megsemmisíthető. Trump utalt arra is, hogy az amerikai csapatok lefoglalhatják Irán olajexportközpontját, a Harg-szigetet. Dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Miként Jézus siratta Jeruzsálemet, mert az nem ismerte fel a békét, úgy sír ma is a világ felett. Különösen a Szentföld miatt, amelyet ma is konfliktusok, szenvedés és a béke elszalasztott lehetőségei határoznak meg. Erről beszélt szentbeszédében Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkája, aki – miután az izraeli rendőrség megakadályozta, hogy a virágvasárnapot a Szent Sír-bazilikában ünnepelje – igeliturgiát vezetett a Getszemáni-kertben, a Nemzetek templomának előterében. Virágvasárnap az izraeli rendőrség biztonsági okból nem engedte Pierbattista Pizzaballa bíborost, Jeruzsálem latin pátriárkáját a Szent Sír-bazilikába. Azóta már biztosított az egyházak képviselői számára a bejutás, liturgia és szertartás végzése a Szent Sír-bazilika ősi húsvéti hagyományainak megőrzése érdekében.

Miközben az iráni rendszerváltás egyre kevésbé látszik megvalósíthatónak, dacára a Közel-Keletre vezényelt újabb amerikai katonák jelenlétének, és dacára annak, hogy a hidegháborús B-52 stratégiai nehézbombázó bombázza Iránt, amely Vietnámot, Koszovót és Irakot is megjárta, az amerikai–izraeli hitelesség mindenesetre gyengülhet a Közel-Keleten. Az Egyesült Államoknak már csak egy célja maradhat, hogy Kína kőolajhozzáférését ellenőrzése alá vonja, és visszaszerezze a létfontosságú tengeri útvonalak fölötti ellenőrzést, amelynek elveszítésére a II. világháború óta nem volt példa. Dr. Somkuti Bálint hadtörténész–biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Irán leállította a Törökországba irányuló földgázexportot, miután Izrael a múlt héten csapást mért a világ legnagyobb önálló földgázmezőjére.
Visszavetette az Iránnal zajló konfliktus az év elején még kifejezetten kedvező növekedési pálya előtt álló közel-keleti ingatlanpiacot.
Átfogó rendezés szükséges a Közel-Keleten - mondta Hakan Fidan török külügyminiszter. Amennyiben az Egyesült Államok nem tudja elérni a célját az iráni háborúval, a török külügyminiszter megjegyzése szerint a háború után a régió államainak meg kell határozniuk egy olyan stratégiát, amelyben senki sem érzi magát fenyegetve. Ez az elgondolás a muszlim országok által megfogalmazott szándék lenne, amely szerint saját kezükbe vennék a térség gazdasági és biztonságpolitikai kérdéseinek irányítását. Dr. Somkuti Bálint hadtörténész-biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

A harmadik hetébe lépett az Irán ellen indított amerikai–izraeli katonai művelet – amely regionális konfliktussá eszkalálódott. A háború kezdete óta az arab országok kieső exportbevétele eléri a tizenötmilliárd dollárt. Az öbölországok az export teljes leállításával gyakorolnának nyomást Amerikára és Izraelre – nem érdekük az elhúzódó háború. Az Öböl menti országok már a „nukleáris opciót” fontolgatják: az export teljes leállásával akkora globális gazdasági sokkot idéznének elő, amely rákényszerítené Amerikát és Izraelt a békére.
Dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával az Irán ellen indított amerikai–izraeli támadásról beszélgettünk.

Az orosz–ukrán háború már nem elsődleges szempont az amerikai külpolitikában, ám az Európai Uniónak annál inkább nyilvánvaló érdeke, hogy Ukrajna minél kevesebb területet veszítsen, és egyfajta ütközőzóna maradjon 800 ezer katonával Oroszország és Európa között. Az Egyesült Államok, Donald Trump hármas globális felosztásban, érdekszféra kialakításában gondolkodik. A magyar választások eredménye európai kontextusban a föderalisták megerősödésének feltételét teremtette meg a szuverenistákkal szemben, és úgy tűnik, hogy a Közép-Európát kulturális-civilizációs egyensúllyá tevő, Trump által vázolt elképzelés minden bizonnyal gyengülni fog. A brit választásokon azonban a nem főáramhoz tartozó pártok előretörését láthattuk legutóbb, Nagy-Britanniában a Reform UK mind a walesi, mind a skóciai parlamenti választásokon történelmi áttörést ért el. Németországban, Brandenburgban az Afd szintén történelmi áttörést ért el, a franciáknál a Nemzeti Tömörülés példátlanul erős pozícióba került az elmúlt években, és Németországban első helyre várják az Afd-t. Dr. Magyarics Tamás történésszel, az ELTE professor emeritusával az I. világháború előtti erőegyensúly-politikához való visszatérésről, az Egyesült Államok európai uniós és Ukrajna-politikájáról, valamint a közép-európai régió kulturális-civilizációs egyensúlyáról beszélgettünk.

Az orosz–ukrán háború már nem elsődleges szempont az amerikai külpolitikában, ám az Európai Uniónak annál inkább nyilvánvaló érdeke, hogy Ukrajna minél kevesebb területet veszítsen, és egyfajta ütközőzóna maradjon 800 ezer katonával Oroszország és Európa között. Az Egyesült Államok, Donald Trump hármas globális felosztásban, érdekszféra kialakításában gondolkodik. A magyar választások eredménye európai kontextusban a föderalisták megerősödésének feltételét teremtette meg a szuverenistákkal szemben, és úgy tűnik, hogy a Közép-Európát kulturális-civilizációs egyensúllyá tevő, Trump által vázolt elképzelés minden bizonnyal gyengülni fog. A brit választásokon azonban a nem főáramhoz tartozó pártok előretörését láthattuk legutóbb, Nagy-Britanniában a Reform UK mind a walesi, mind a skóciai parlamenti választásokon történelmi áttörést ért el. Németországban, Brandenburgban az Afd szintén történelmi áttörést ért el, a franciáknál a Nemzeti Tömörülés példátlanul erős pozícióba került az elmúlt években, és Németországban első helyre várják az Afd-t. Dr. Magyarics Tamás történésszel, az ELTE professor emeritusával az I. világháború előtti erőegyensúly-politikához való visszatérésről, az Egyesült Államok európai uniós és Ukrajna-politikájáról, valamint a közép-európai régió kulturális-civilizációs egyensúlyáról beszélgettünk.