Ukrajna az orosz–ukrán háború után
Az orosz területi követelések
Szerkesztő: Udvarhelyi Erzsébet

Az oroszok feltétele az ukrán háborút kiváltó okok tartós rendezésére, hogy az Egyesült Államok katonai jelenléte szűnjön meg az 1997. után csatlakozott NATO-tagállamokban.
Oroszország az „annektált” öt ukrán megye teljes területét magának követeli, Ukrajna azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az alkotmány alapján nem mondhat le a politikai vezetés az ország területeiről. Moszkva Ukrajna alkotmányának visszavonását és a nemzeti kisebbségekre vonatkozó diszkriminatív törvények eltörlését követeli.

„Adódhat egy olyan történelmi lehetőség, amikor az orosz vezetőség pillanatnyi politikai érdekeinek megfelelően dönt határairól, így keleti és nyugati határairól egyaránt. Ebben a környezetben nem elképzelhetetlen egy olyan határmódosítás, amely korábbi, akár történelmi, etnikai szempontokat vesz figyelembe. Ezek a változások alapjaiban kérdőjelezhetik meg Trianont.” Erről beszélt rádiónknak dr. Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő.

Mindeközben nyilvánosságra került Donald Trump amerikai elnök 28 pontos béketerve, Ukrajna 100 milliárd dollárt kapna az újjáépítésre.

Mennyire törékeny a Sarm es-Sejk-i közel-keleti békemegállapodás, és milyen hatást gyakorol a térség béketörekvéseire? Az izraeli–Hamász háborút lezáró Sarm es-Sejk-i békeszerződés aláírói, szereplői saját biztonságuk, geopolitikai célkitűzésük érdekében nyomást gyakorolnak a Hamászra. Mivel az Egyesült Államok elfogadta, hogy Szíriában a török érdekek érvényesüljenek, Törökország megígérte, hogy nyomást gyakorol a Hamászra, úgy, ahogy Katar is, amely biztonsági megállapodást kötött az Egyesült Államokkal. A béke fenntartásában Egyiptom és Szaúd-Arábia is érdekelt. Ebben a folyamatban az is szerepet játszik, hogy az európai országok migrációs politikájában kritikai szemlélet tapasztalható, ráadásul Irán kiesése, meggyengülése jelentősen hozzájárulhat a béke tartós fenntartásához.

A Törökország–Katar-tengelyről és a Sarm es-Sejk-i békemegállapodás tartósságáról, jövőjéről dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával beszélgettünk.

Aláírta Sarm es-Sejkben a gázai tűzszüneti megállapodást Donald Trump amerikai elnök, Recep Tayyip Erdogan török államfő, Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök és Tamím bin Hamad al-Száni katari emír. A négy aláíró állam – az Egyesült Államok, Egyiptom, Katar és Törökország – garanciavállaló országként vállalta, hogy ügyel a gázai tűzszüneti megállapodás betartására. Ezzel Izrael és a Hamász egyaránt aláírta Donald Trump amerikai elnök gázai béketervének első fázisát.

Néhány napja a Hamász palesztin iszlamista szervezet fegyveresei többször is megtámadták az izraeli erőket, belépve a sárga vonalnak nevezett Gázai övezeti ütközőzónába, és ezzel súlyosan megsértették a két fél között csaknem egy héttel ezelőtt kihirdetett tűzszünetet. Izrael a történtek után vasárnap támadást indított Gáza ellen, ezzel halványítva a reményét annak, hogy az Egyesült Államok közvetítésével létrejövő tűzszünet tartós békéhez vezethet az övezetben. Izrael feltételezett Hamász-célpontokat támadott az övezet déli részén, Rafahban, főleg a levegőből.

Kevés esély van arra, hogy a Hamász része legyen a palesztin politikai folyamatoknak, bár ez a kérdés a kairói tárgyalásokon is napirendre került. Ám a két évvel ezelőtt, 2023. október 7-én a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezet által végrehajtott brutális támadásnak köszönhetően Izrael számára ez a kérdés vörös vonalat jelent. Mára közel 170 állam ismerte el az ENSZ-ben a palesztin államot. Mindennek lényege Csicsmann László közel-kelet szakértő szerint az, hogy egyelőre lekerült a napirendről Gáza annexiójának lehetősége, terve Izrael által. A palesztin államiság kérdéséről, Donald Trump 20 pontos gázai béketervéről és Izrael regionális hegemóntörekvéséről Csicsmann László Közel-Kelet szakértővel, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanárával, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójával beszélgettünk.

Izrael jóváhagyja a tűzszünetet a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezettel, miután megállapodás született a sarm es-sejki tárgyalások során. A megállapodás értelmében azonnali tűzszünet lép életbe, és a terrorszervezet által fogva tartott összes izraeli túsz szabadon bocsátása szombaton kezdődik, és vasárnapra befejeződik. Ezzel Izrael és a Hamász egyaránt aláírta Donald Trump amerikai elnök gázai béketervének első fázisát. A túszok szabadulását követően az izraeli hadseregnek 24 órája lesz, hogy visszavonuljon az úgynevezett „sárga vonalon” túlra. Ezt követően fokozatos visszavonulással közelítenek majd az izraeli erők a Gázai övezet határához. A tűzszünet első öt napjában napi 400 humanitárius segélyszállítmány jut Gázába. Az amerikai elnök pénteken a Közel-Keletre utazott.

Kevés esély van arra, hogy a Hamász része legyen a palesztin politikai folyamatoknak, bár ez a kérdés a kairói tárgyalásokon is napirendre került. Ám a két évvel ezelőtt, 2023. október 7-én a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezet által végrehajtott brutális támadásnak köszönhetően Izrael számára ez a kérdés vörös vonalat jelent. Mára közel 170 állam ismerte el az ENSZ-ben a palesztin államot. Mindennek lényege Csicsmann László közel-kelet szakértő szerint az, hogy egyelőre lekerült a napirendről Gáza annexiójának lehetősége, terve Izrael által. A palesztin államiság kérdéséről, Donald Trump 20 pontos gázai béketervéről és Izrael regionális hegemóntörekvéseiről Csicsmann László Közel-Kelet szakértővel, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanárával, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójával beszélgettünk.

Mit jelentett Fiume a horvát, az olasz és a magyar közvélemény, történeti, nemzeti tudat számára? Az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés 66. paragrafusa háromoldalú tárgyalást írt elő „Magyarország országgyülése, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése és Fiume városa közt”. A tárgyalások megindultak, de I. Ferenc József nem tudta rendezni Fiume közjogi státuszát, mert a horvátok ebben nem voltak partnerek, és a magyar politika sem tudta őket erre rákényszeríteni, így Ferenc József „provizóriumot” hagyott jóvá. Zágrábban a parlament 1870-ben ugyan tudomásul vette a kialakult állapotot, de nem ismerte el Fiume Magyarországhoz tartozását. Ezen alapul a horvát történetírás álláspontja. Fiume tehát nem volt a Magyar Királyság része, de a Magyar Királyság kormányozta, fejlesztette a várost, intézte a közlekedési, a kereskedelmi és a gazdasági ügyeket az Osztrák–Magyar Monarchia idején. 1868-1914-ig Budapest csillagászati összegeket költött Fiume fejlesztésére.
Fiume státuszáról, jogi és lelki hovatartozásáról beszélgetünk magyar és horvát szempontból, elsősorban az érzelmi kötelékekről, arról, hogy mit jelentett Fiume a horvát, az olasz és a magyar közvélemény, történeti-nemzeti tudat számára. Dr. Ábrahám Barna történésszel, az ELTE BTK Román Filológiai Tanszékének egyetemi docensével, az ELTE BTK Történeti Intézet Közép-Európa Tanulmányok oktatójával beszélgettünk.

Mit jelentett Fiume a horvát, az olasz és a magyar közvélemény, történeti, nemzeti tudat számára? Az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés 66. paragrafusa háromoldalú tárgyalást írt elő „Magyarország országgyülése, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése és Fiume városa közt”. A tárgyalások megindultak, de I. Ferenc József nem tudta rendezni Fiume közjogi státuszát, mert a horvátok ebben nem voltak partnerek, és a magyar politika sem tudta őket erre rákényszeríteni, így Ferenc József „provizóriumot” hagyott jóvá. Zágrábban a parlament 1870-ben ugyan tudomásul vette a kialakult állapotot, de nem ismerte el Fiume Magyarországhoz tartozását. Ezen alapul a horvát történetírás álláspontja. Fiume tehát nem volt a Magyar Királyság része, de a Magyar Királyság kormányozta, fejlesztette a várost, intézte a közlekedési, a kereskedelmi és a gazdasági ügyeket az Osztrák–Magyar Monarchia idején. 1868-1914-ig Budapest csillagászati összegeket költött Fiume fejlesztésére.
Fiume státuszáról, jogi és lelki hovatartozásáról beszélgetünk magyar és horvát szempontból, elsősorban az érzelmi kötelékekről, arról, hogy mit jelentett Fiume a horvát, az olasz és a magyar közvélemény, történeti-nemzeti tudat számára. Dr. Ábrahám Barna történésszel, az ELTE BTK Román Filológiai Tanszékének egyetemi docensével, az ELTE BTK Történeti Intézet Közép-Európa Tanulmányok oktatójával beszélgettünk.

Az Egyesült Államok szándéka az, hogy Európát olyan helyzetbe hozza, hogy az saját és szomszédjai biztonságáról többé-kevésbé tudjon gondoskodni, így Washington jobban tudjon koncentrálni az olyan területekre – elsősorban az Indiai- és a Csendes-óceán térségére –, ahol a 21. század valódi kihívásai jelentkeznek az amerikaiak részére. Az Egyesült Államok Kínával szemben az ún. megfékezés politikáját folytatja. Szeretné ugyanis megakadályozni, hogy Kína akadálytalanul kijusson a Csendes-óceánra. Ha Tajvan „elesik”, Kína szabad kijárást kap a Csendes-óceánra. Az orosz–ukrán háborúban tanúsított amerikai figyelem ezért egyfajta „teszt” Kína számára, hogy lássák, hogy az Egyesült Államok mi mindent hajlandó megtenni szövetségeseiért, mit kíván megtenni stratégiai pozíciója védelme érdekében. Az Egyesült Államok mindenképpen szeretné elkerülni az orosz–kínai egymásrautaltságot. Erről beszélt rádiónknak dr. Magyarics Tamás történész, az ELTE professor emeritusa.

Az orosz és a kínai erőközpontról, az amerikai külpolitika új kihívásairól, az amerikai közel-keleti ún. követő politikáról és az amerikai–kínai rivalizálás hosszú távú kérdéseiről dr. Magyarics Tamás történésszel, az ELTE professor emeritusával beszélgettünk.

A császári és királyi Haditengerészetnél a több tízezer magyar hadkötelezett közül szép számmal Zala vármegyéből, többen a Balaton partjáról kerültek a tengerek és óceánok világába, az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottájához. A háború végén, az összeomláskor a haditengerészek egy része leszerelt, mások hadifogságba kerültek, voltak, akik soha nem tértek haza. A Zalai Lokálpatrióta Egyesület több mint száz év távlatából állít emléket a közös tengerészalakulatoknál hadiszolgálatot teljesített haditengerészeknek.
Szekér Imre Tibor hadtörténet-kutatóval, a Zalai Lokálpatrióta Egyesület elnökével beszélgettünk.

Avtovac és Gacko, Bilek, Kalinovik, Mostar és Trebinje
A Nagy Háború Kutatásárt Közhasznú Alapítvány bosznia-hercegovinai kutatási programja

A berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. Osztrák–magyar erődök Bosznia-Hercegovinában – Avtovac, Bilek, Kalinovik, Mostar és Trebinje. A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány bosznia-hercegovinai kutatási programjáról dr. Pintér Tamás történész–levéltárossal, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársával, az első világháború magyar vonatkozású hadszíntereinek kutatójával, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökével, a Nagy Háború blog alapítójával beszélgettünk.

Hetven év alatt sem sikerült az időleges tűzszünetet valódi békeegyezménnyé alakítani Észak- és Dél-Korea között. Milyen békeegyezmény várható Oroszország és Ukrajna között?

Ha mindenki elégedetlen, az jó eredmény, mert ez azt jelenti, hogy senki sem kapott meg mindent – így összegezhető az amerikai külpolitika célkitűzése az orosz–ukrán konfliktus rendezésében. Kedden Mark Rutte NATO-főtitkár Ukrajna esetleges NATO-tagságával kapcsolatban kiemelte, hogy a NATO-hoz csatlakozáshoz szükséges konszenzusra Ukrajna esetében jelenleg nincs lehetőség – utalva arra, hogy az Egyesült Államok nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát. Ukrajna elsősorban mint ütközőzóna szerepel a nagystratégiában. Mivel az Egyesült Államoknak nincs létfontosságú érdeke Kelet-Európában, annál inkább az indiai- és a csendes-óceáni térségben, ezért az USA azt szeretné, hogy ha az Európai Unió átvenné az amerikaiak szerepét az európai biztonsági struktúrában. Az amerikai külpolitika célkitűzéseiről az orosz–ukrán konfliktus relációjában dr. Magyarics Tamás történésszel, az ELTE professor emeritusával beszélgettünk.

Hetven év alatt sem sikerült az időleges tűzszünetet valódi békeegyezménnyé alakítani Észak- és Dél-Korea között. Milyen békeegyezmény várható Oroszország és Ukrajna között?

Ha mindenki elégedetlen, az jó eredmény, mert ez azt jelenti, hogy senki sem kapott meg mindent – így összegezhető az amerikai külpolitika célkitűzése az orosz–ukrán konfliktus rendezésében. Kedden Mark Rutte NATO-főtitkár Ukrajna esetleges NATO-tagságával kapcsolatban kiemelte, hogy a NATO-hoz csatlakozáshoz szükséges konszenzusra Ukrajna esetében jelenleg nincs lehetőség – utalva arra, hogy az Egyesült Államok nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát. Ukrajna elsősorban mint ütközőzóna szerepel a nagystratégiában. Mivel az Egyesült Államoknak nincs létfontosságú érdeke Kelet-Európában, annál inkább az indiai- és a csendes-óceáni térségben, ezért az USA azt szeretné, hogy ha az Európai Unió átvenné az amerikaiak szerepét az európai biztonsági struktúrában. Az amerikai külpolitika célkitűzéseiről az orosz–ukrán konfliktus relációjában dr. Magyarics Tamás történésszel, az ELTE professor emeritusával beszélgettünk.