Aláírta a túszmegállapodást Izrael és a Hamász iszlamista terrorszervezet – A palesztin államiságról
Szerkesztő: Udvarhelyi Erzsébet

Az Egyesült Államok a kínai befolyást szerette volna visszaszorítani a venezuelai katonai beavatkozással. Venezuela ugyanis gyújtópontjában volt a kínaiak, oroszok, kubaiak, irániak dél-amerikai tevékenységének. Az ország az ún. „kommunista háromszög” tagjaként ráadásul ideológiai szempontból is sértette az USA érdekeit. Donald Trump amerikai elnök a soha véget nem érő háborúk ellen lépett fel. Már Barack Obama elkezdte a csapatkivonásokat a Közel-Keletről. Korábban Condolezza Rice, az Egyesült Államok 66. külügyminisztere George W. Bush elnöksége, az afganisztáni (2001) és az iraki (2003) invázió alatt, mindezek dacára arról beszélt, hogy a stabilitás fontosabb, mint a demokráciaexport. A republikánus „tartózkodó” politika ellenére Trump célzott támadásokat hajtott végre a közelmúltban Irán és Venezuela ellen. A közelmúltban pedig Donald Trump amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy egy amerikai „armada” tart a Perzsa-öböl felé, miközben Irán tevékenységét szorosan figyelik. Dr. Magyarics Tamás történészt, az ELTE professor emeritusát az amerikai külpolitika változásáról, az amerikai hegemóntörekvésekről kérdeztem.

Ujvári Gábor történész „a legnagyobb álmú magyar kultúrpolitikus”-nak nevezte gróf Klebelsberg Kunót, aki 1922 és 1931 között állt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén. Klebelsberg Kuno többször megismételte: „Egy kultúrpolitikai Nagymajténynak, Világosnak fegyverlerakó közoktatásügyi minisztere sohasem leszek. Én nem hoztam fel a magam védelmére Trianont. A politikai Trianonba bele kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne.” A kultúrpolitika kulcsszerepének hangsúlyozása különösen fontos volt 1919 után. Magyarország a kultúrpolitika, mindenekelőtt a „magas műveltség” területén törhetett ki legsikeresebben az elzártságból. Klebelsberg Kuno kultúrfölény-programjáról saját maga így nyilatkozott: „Kultúrpolitikámnak két vezető motívuma tehát ez: emelni a magyar tömegek művelődési szintjét, erkölcsi és szellemi belértékét, fajsúlyát, és ennek a műveltebb nemzetnek olyan vezetőket adni, akiknek a méretei megütik az európai dimenziókat, akiket a nemzet minden téren bizalommal és a siker reményében követhet”.

Klebelsberg Kunó születésének 150. évfordulója alkalmából a 2025–2026-os év Klebelsberg Kuno-emlékév. 2025. szeptember közepétől 2026. júniusig jubileumi kiállítás látható a Szegedi Dóm Látogatóközpontban. A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár és Levéltár kiadásában 2024-ben képes album és dokumentumgyűjtemény jelent meg Klebelsberg Kuno 1926 és 1930 közötti szegedi egyetemi építkezéseiről („Te saxa loquuntur – Képes album és dokumentumgyűjtemény az 1926–1930 közötti szegedi egyetemi építkezésekről”). Vajda Tamás történész–levéltárossal, a széles körű együttműködésben megvalósult kiállítás egyik alkotójával és a kötet egyik szerzőjével, szerkesztőjével a Klebelsberg-életműről beszélgettünk.

Gróf Klebelsberg Kuno a két világháború közötti évek egyik legfontosabb és legnagyobb hatású kultúrpolitikusa volt, aki 1922 és 1931 között állt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium élén. Közel egy évtizedes kultuszminiszteri tevékenységének, elméleti munkásságának, gyakorlati érzékének és szervezőkészségének bizonyítéka számos korabeli kulturális, oktatási reform, új tudományos, közművelődési, valamint oktatási intézmény – írja Székelyné Kőrösi Ilona Tanyai iskolaépítési akció Kecskeméten 1926-ban című munkájában. 100 évvel ezelőtt, 1925-ben indult az 5 évig tartó tanyai iskolaépítési program, országszerte 5000 új iskolát építettek. Ebből 1018 a Homokhátságon épült. A tanítók fontos szerepet töltöttek be a tanyavilág életében, nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek művelődését is segítették.

A 150 éve született gróf Klebelsberg Kunó, a korszakos jelentőségű életművet és örökséget hátrahagyó művelődéspolitikus, 1922–1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter hatása mindmáig felbecsülhetetlen a magyar oktatásügyre, tudománypolitikára és kultúrára. Klebelsberg Kunó születésének 150. évfordulója alkalmából a 2025-ös év Klebelsberg Kuno-emlékév. 2025. szeptember közepétől 2026. júniusig jubileumi kiállítás látható a Szegedi Dóm Látogatóközpontban. A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár és Levéltár kiadásában 2024-ben képes album és dokumentumgyűjtemény jelent meg Klebelsberg Kuno 1926 és 1930 közötti szegedi egyetemi építkezéseiről („Te saxa loquuntur – Képes album és dokumentumgyűjtemény az 1926–1930 közötti szegedi egyetemi építkezésekről”). Vajda Tamás történész–levéltárossal, a széles körű együttműködésben megvalósult kiállítás egyik alkotójával és a kötet egyik szerzőjével, szerkesztőjével a Klebelsberg-életműről beszélgettünk.

Az elmúlt egy évben gyökeres külpolitikai irányváltás következett Szíriában, melynek értelmében az eddig a keleti blokkhoz tartozó Szíria a nyugati blokk részévé vált – mondta rádiónknak Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője. Az Ahmed es-Saraa által vezetett Levantei Felszabadítási Szervezet (Hajat Tahrír as-Sám, HTS) 2024. december 8-án egynapos villámoffenzívával elfoglalta a fővárost, véget vetve ezzel az Aszad-rezsim megdöntésére irányuló, 2011-ben kirobbant polgárháborúnak. Ahmed es-Saraa jelenleg ideiglenes elnökként vezeti a muszlim és arab többségű közel-keleti országot. Szíria külpolitikai kapcsolatait elemeztük Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emirátusok, Törökország, Washington és az Európai Unió vonatkozásásban. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával beszélgettünk.

Hetven év alatt sem sikerült az időleges tűzszünetet valódi békeegyezménnyé alakítani Észak- és Dél-Korea között. Milyen békeegyezmény várható Oroszország és Ukrajna között?

Ha mindenki elégedetlen, az jó eredmény, mert ez azt jelenti, hogy senki sem kapott meg mindent – így összegezhető az amerikai külpolitika célkitűzése az orosz–ukrán konfliktus rendezésében. Kedden Mark Rutte NATO-főtitkár Ukrajna esetleges NATO-tagságával kapcsolatban kiemelte, hogy a NATO-hoz csatlakozáshoz szükséges konszenzusra Ukrajna esetében jelenleg nincs lehetőség – utalva arra, hogy az Egyesült Államok nem támogatja Ukrajna NATO-tagságát. Ukrajna elsősorban mint ütközőzóna szerepel a nagystratégiában. Mivel az Egyesült Államoknak nincs létfontosságú érdeke Kelet-Európában, annál inkább az indiai- és a csendes-óceáni térségben, ezért az USA azt szeretné, hogy ha az Európai Unió átvenné az amerikaiak szerepét az európai biztonsági struktúrában. Az amerikai külpolitika célkitűzéseiről az orosz–ukrán konfliktus relációjában dr. Magyarics Tamás történésszel, az ELTE professor emeritusával beszélgettünk.

Az oroszok feltétele az ukrán háborút kiváltó okok tartós rendezésére, hogy az Egyesült Államok katonai jelenléte szűnjön meg az 1997. után csatlakozott NATO-tagállamokban.
Oroszország az „annektált” öt ukrán megye teljes területét magának követeli, Ukrajna azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az alkotmány alapján nem mondhat le a politikai vezetés az ország területeiről. Moszkva Ukrajna alkotmányának visszavonását és a nemzeti kisebbségekre vonatkozó diszkriminatív törvények eltörlését követeli.

„Adódhat egy olyan történelmi lehetőség, amikor az orosz vezetőség pillanatnyi politikai érdekeinek megfelelően dönt határairól, így keleti és nyugati határairól egyaránt. Ebben a környezetben nem elképzelhetetlen egy olyan határmódosítás, amely korábbi, akár történelmi, etnikai szempontokat vesz figyelembe. Ezek a változások alapjaiban kérdőjelezhetik meg Trianont.” Erről beszélt rádiónknak dr. Somkuti Bálint hadtörténész, biztonságpolitikai szakértő.

Mindeközben nyilvánosságra került Donald Trump amerikai elnök 28 pontos béketerve, Ukrajna 100 milliárd dollárt kapna az újjáépítésre.

Mennyire törékeny a Sarm es-Sejk-i közel-keleti békemegállapodás, és milyen hatást gyakorol a térség béketörekvéseire? Az izraeli–Hamász háborút lezáró Sarm es-Sejk-i békeszerződés aláírói, szereplői saját biztonságuk, geopolitikai célkitűzésük érdekében nyomást gyakorolnak a Hamászra. Mivel az Egyesült Államok elfogadta, hogy Szíriában a török érdekek érvényesüljenek, Törökország megígérte, hogy nyomást gyakorol a Hamászra, úgy, ahogy Katar is, amely biztonsági megállapodást kötött az Egyesült Államokkal. A béke fenntartásában Egyiptom és Szaúd-Arábia is érdekelt. Ebben a folyamatban az is szerepet játszik, hogy az európai országok migrációs politikájában kritikai szemlélet tapasztalható, ráadásul Irán kiesése, meggyengülése jelentősen hozzájárulhat a béke tartós fenntartásához.

A Törökország–Katar-tengelyről és a Sarm es-Sejk-i békemegállapodás tartósságáról, jövőjéről dr. Sayfo Omarral, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjével, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával beszélgettünk.

Aláírta Sarm es-Sejkben a gázai tűzszüneti megállapodást Donald Trump amerikai elnök, Recep Tayyip Erdogan török államfő, Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök és Tamím bin Hamad al-Száni katari emír. A négy aláíró állam – az Egyesült Államok, Egyiptom, Katar és Törökország – garanciavállaló országként vállalta, hogy ügyel a gázai tűzszüneti megállapodás betartására. Ezzel Izrael és a Hamász egyaránt aláírta Donald Trump amerikai elnök gázai béketervének első fázisát.

Néhány napja a Hamász palesztin iszlamista szervezet fegyveresei többször is megtámadták az izraeli erőket, belépve a sárga vonalnak nevezett Gázai övezeti ütközőzónába, és ezzel súlyosan megsértették a két fél között csaknem egy héttel ezelőtt kihirdetett tűzszünetet. Izrael a történtek után vasárnap támadást indított Gáza ellen, ezzel halványítva a reményét annak, hogy az Egyesült Államok közvetítésével létrejövő tűzszünet tartós békéhez vezethet az övezetben. Izrael feltételezett Hamász-célpontokat támadott az övezet déli részén, Rafahban, főleg a levegőből.

Kevés esély van arra, hogy a Hamász része legyen a palesztin politikai folyamatoknak, bár ez a kérdés a kairói tárgyalásokon is napirendre került. Ám a két évvel ezelőtt, 2023. október 7-én a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezet által végrehajtott brutális támadásnak köszönhetően Izrael számára ez a kérdés vörös vonalat jelent. Mára közel 170 állam ismerte el az ENSZ-ben a palesztin államot. Mindennek lényege Csicsmann László közel-kelet szakértő szerint az, hogy egyelőre lekerült a napirendről Gáza annexiójának lehetősége, terve Izrael által. A palesztin államiság kérdéséről, Donald Trump 20 pontos gázai béketervéről és Izrael regionális hegemóntörekvéséről Csicsmann László Közel-Kelet szakértővel, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanárával, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójával beszélgettünk.

Izrael jóváhagyja a tűzszünetet a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezettel, miután megállapodás született a sarm es-sejki tárgyalások során. A megállapodás értelmében azonnali tűzszünet lép életbe, és a terrorszervezet által fogva tartott összes izraeli túsz szabadon bocsátása szombaton kezdődik, és vasárnapra befejeződik. Ezzel Izrael és a Hamász egyaránt aláírta Donald Trump amerikai elnök gázai béketervének első fázisát. A túszok szabadulását követően az izraeli hadseregnek 24 órája lesz, hogy visszavonuljon az úgynevezett „sárga vonalon” túlra. Ezt követően fokozatos visszavonulással közelítenek majd az izraeli erők a Gázai övezet határához. A tűzszünet első öt napjában napi 400 humanitárius segélyszállítmány jut Gázába. Az amerikai elnök pénteken a Közel-Keletre utazott.

Kevés esély van arra, hogy a Hamász része legyen a palesztin politikai folyamatoknak, bár ez a kérdés a kairói tárgyalásokon is napirendre került. Ám a két évvel ezelőtt, 2023. október 7-én a Hamász palesztin iszlamista terrorszervezet által végrehajtott brutális támadásnak köszönhetően Izrael számára ez a kérdés vörös vonalat jelent. Mára közel 170 állam ismerte el az ENSZ-ben a palesztin államot. Mindennek lényege Csicsmann László közel-kelet szakértő szerint az, hogy egyelőre lekerült a napirendről Gáza annexiójának lehetősége, terve Izrael által. A palesztin államiság kérdéséről, Donald Trump 20 pontos gázai béketervéről és Izrael regionális hegemóntörekvéseiről Csicsmann László Közel-Kelet szakértővel, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanárával, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójával beszélgettünk.

Mit jelentett Fiume a horvát, az olasz és a magyar közvélemény, történeti, nemzeti tudat számára? Az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés 66. paragrafusa háromoldalú tárgyalást írt elő „Magyarország országgyülése, Horvát-, Szlavon- és Dalmátországok országgyülése és Fiume városa közt”. A tárgyalások megindultak, de I. Ferenc József nem tudta rendezni Fiume közjogi státuszát, mert a horvátok ebben nem voltak partnerek, és a magyar politika sem tudta őket erre rákényszeríteni, így Ferenc József „provizóriumot” hagyott jóvá. Zágrábban a parlament 1870-ben ugyan tudomásul vette a kialakult állapotot, de nem ismerte el Fiume Magyarországhoz tartozását. Ezen alapul a horvát történetírás álláspontja. Fiume tehát nem volt a Magyar Királyság része, de a Magyar Királyság kormányozta, fejlesztette a várost, intézte a közlekedési, a kereskedelmi és a gazdasági ügyeket az Osztrák–Magyar Monarchia idején. 1868-1914-ig Budapest csillagászati összegeket költött Fiume fejlesztésére.
Fiume státuszáról, jogi és lelki hovatartozásáról beszélgetünk magyar és horvát szempontból, elsősorban az érzelmi kötelékekről, arról, hogy mit jelentett Fiume a horvát, az olasz és a magyar közvélemény, történeti-nemzeti tudat számára. Dr. Ábrahám Barna történésszel, az ELTE BTK Román Filológiai Tanszékének egyetemi docensével, az ELTE BTK Történeti Intézet Közép-Európa Tanulmányok oktatójával beszélgettünk.

Az Egyesült Államok a kínai befolyást szerette volna visszaszorítani a venezuelai katonai beavatkozással. Venezuela ugyanis gyújtópontjában volt a kínaiak, oroszok, kubaiak, irániak dél-amerikai tevékenységének. Az ország az ún. „kommunista háromszög” tagjaként ráadásul ideológiai szempontból is sértette az USA érdekeit. Donald Trump amerikai elnök a soha véget nem érő háborúk ellen lépett fel. Már Barack Obama elkezdte a csapatkivonásokat a Közel-Keletről. Korábban Condolezza Rice, az Egyesült Államok 66. külügyminisztere George W. Bush elnöksége, az afganisztáni (2001) és az iraki (2003) invázió alatt, mindezek dacára arról beszélt, hogy a stabilitás fontosabb, mint a demokráciaexport. A republikánus „tartózkodó” politika ellenére Trump célzott támadásokat hajtott végre a közelmúltban Irán és Venezuela ellen. A közelmúltban pedig Donald Trump amerikai elnök úgy nyilatkozott, hogy egy amerikai „armada” tart a Perzsa-öböl felé, miközben Irán tevékenységét szorosan figyelik. Dr. Magyarics Tamás történészt, az ELTE professor emeritusát az amerikai külpolitika változásáról, az amerikai hegemóntörekvésekről kérdeztem.