Püspöklexikon 1804–1918 – Könyvbemutató a Központi Szemináriumban

Szerkesztő: Tóth János András

Beszélgetőtársunk az MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoportot alapító és korábban vezető Széchenyi-díjas Vörös Attila, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Ő lesz a négyhetente jelentkező periodikánk következő két adásának is a vendége, a következő két alkalommal majd a Holt-tengeri törésvonal mentén leírt bibliai történetekről lesz szó.

Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

A Magyarország egyházmegyéi és püspökei (1804–1918) Intézménytörténeti és életrajzi lexikon I–IV. című kötet bemutatójára a Központi Szeminárium dísztermében került sor október 8-án.
A Szirtes Zsófia, Tusor Péter és Rupert Klieber által szerkesztett lexikon bemutatásában a szerkesztőkön kívül a püspöki kar részéről Martos Levente Balázs segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora és Marton Zsolt váci megyéspüspök, a Központi Szeminárium korábbi rektora is részt vállalt. A bő nyolcszáz oldalas kötetet továbbá Birher Nándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja és Csorba László, a Római Magyar Akadémia és a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója méltatta.
Műsorunkban Marton Zsolt váci megyéspüspököt és Tusor Péter professzort,
a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport alapító-vezetőjét hallhatják közvetlen a kötetbemutató után készült felvételünkről.

A kötet pdf formátumban itt tölthető le: https://publikacio.ppke.hu/id/eprint/2444/1/CST_I-7_Puspoklexikon_1804-1918-c.pdf

Képünkön a Központi Szeminárium dísztermében a kötet előadói, fotók: MKR és Magyar Kurír

A 19. Ars Sacra Fesztivál keretében nyították meg a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban Aknay János Kossuth-díjas festőművésznek, a Nemzet Művészének kiállítását.
Az eseményen az október 4-ig megtekinthető tárlat kapcsán Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspököt, a kiállító művész fiát, Aknay Csaba fotóművészt, valamint a kiállítást a Szent Korona Galériában megrendező Smohay András művészettörténész, múzeumigazgatót, és az egyik alkotótársat, Pirk László Munkácsy Mihály-díjas festőt kértük mikrofon elé.

Fotó: Székesfehérvári Egyházmegye

Egy hely, egy kápolna, ahol szentek, császárok és királyok imádkoztak egykor, majd ez az épület a török hódoltság után egyszerűen eltűnt. Ennek az ősi kápolnának csak az emlékezete élt Veszprémben, a magyar kereszténység bölcsőjében, hogy ez az a hely, ahol Szent Imre szüzességi fogadalmat tett. Egészen az 1950-es évekig kellett várni ahhoz, hogy egy földszinti ablakon kiugró kollégista alatt beszakadjon a föld, és egy üreg mélyén láthatóvá váljanak a Szent György kápolna falai. Azóta tart a nyomozás, régészek, történészek göngyölítik fel a magyar kereszténység egyik legtalányosabb műemlékének titkait. A legelső, kör alaprajzú rotonda – a falak elhelyezkedéséből kiderült – régebbi, mint a Szent István korából származó, 11. századi Szent Mihály főszékesegyház.
A későbbi, nyolcszögletű változat már azonos tájolású a székesegyházzal. A gótika megint épít, a saját stílusában. A török és a német zsoldosok rombolnak, a barokk kor ráépít. 2025-ben pedig a veszprémi várnegyed hatalmas és méltó építkezései sorában ott van a Szent György kápolna megnyitása, amely immár újra keresztelőkápolna, a főszékesegyházzal liturgikus egységben. A műemlék bemutatásán túl tehát egyfajta spirituális rekonstrukció is létrejött Veszprémben. A kápolnában az Árpád-kor és a mai világunk között élő lelki kapcsolatot teremt két szent életű ember emlékezete.

Dr. Nagy Veronikával, a Boldog Gizella főegyházmegyei gyűjtemény igazgatójával és Vörös Tamás főegyházmegyei főépítésszel jártuk végig ennek az építészeti és lelki megújításnak az állomásait.

Képek: Visy László

Négyhetente jelentkező periodikánkban ezúttal a nyár elején a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által Pro Cultura Christiana díjjal kitüntetett Reha Györggyel beszélgetünk.
A képzőművész a szentendrei Vajda Lajos Stúdió alapító tagja, aki Spányi Antal püspök megbízásából 2011-ben létrehozta és azóta is vezeti a Székesfehérvári Egyházmegye Kortárs Művészeti Gyűjteményét.
A mai Látóhatárban elsősorban e gyűjteményt igyekszünk bemutatni, illetve arról is szólunk, hogy mivel készül a művészember az idei Ars Sacra fesztiválra.

Zenei szerkesztő: Keceli Zsuzsa

Fotó: Magyar Kurír

Beszélgetőtárs: Györgyi Csaba civil-referens főlevéltáros

Zenei szerkesztő: Keceli Zsuzsa

Kép: Budapest Főváros Levéltára, CivilArchiv Projekt

Az idei Szent István Könyvhéten beszélgettünk Gájer László atyával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanárával a Szent István Társulat gondozásában megjelentetett könyvéről.
Az Etikai érvelésmódok egy szakkönyv, a Hittudományi Kar hallgatói számára készített anyag, de sokunk számára érdekes lehet. A szerző így ír a bő háromszáz oldalas kötetről: "Napjainkra az erkölcsi érvelés két rivális hagyománya vált meghatározóvá, amelyek látszólag egymással ellentétesek. Ezek a deontológiai és a teleológiai érvelésmódok, vagyis a formális erkölcsi kötelességből, illetve a cselekvés következményeiből kiinduló etikai elméletek. Ezek mellett megjelenik még a természetjogi érvelés, amely leginkább egy katolikus elmélet, és amelynek egyes kortárs változatai megbecsülést szereztek napjaink akadémiai diskurzusában. A két fősodorbeli erkölcsi elmélet alternatívájaként tűnt fel ugyanakkor az utóbbi évtizedekben az erényetikai érvelésmód is, amely azzal a bírálattal illette az előbbi kettőt, hogy azok merőben elméletiek, könyvszagúak, és azok helyett egy életszerű módszert kínált fel. E négy érvelésmód bemutatása képezi a jelen kötet szisztematikus részét."

Kép: Szent István Társulat