Akvarell

kulturális paletta
szerkesztő: Nagy György András

Horvát Biblia - magyar büszkeség
Amikor Jancsi és Juliska áriát ad elő
Zongorista, énekes, költő

„Magyarul érző szív- minden írásával a hazai kultúrát szolgálja”- így méltatta az utókor azt a horvát nemzetiségű ferences szerzetest, aki a legjelentősebbnek tartott munkáját Budán kezdte és fejezte be. A Szentírás első teljes - és nyomtatásban is megjelent – anyanyelvi fordításáról van szó. A sajátos életpályát befutó Katancsics Mátyás Péter műve csak 6 évvel halála után 1831-ben jelent meg egy rendtársa gondozásában. A köteteket és a kéziratot a „Hónap kincse” sorozatban mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum. Nagy György Andrást Szvitek Róbert történész, a június 15-ig látogatható kiállítás kurátora kalauzolta a helyszínen.

„A modern operairodalom egén most a frankfurti zeneköltő-tanár és zenekritikus, Humperdinck Engelbert a legfrisebb ragyogású csillag” – írta a Jancsi és Juliska meseopera budapesti premierjéről beszámolva 1895-ben a sajtó. Nem tudni, hogy a német szerzőt híres műve és varázslatosnak nevezett muzsikája miatt ismeri-e jobban a hazai közönség, vagy azért, mert az 1960-as években egy angol popénekes felvette a nevét. Mindenesetre a Budai Művészház csapata a mostani gyermekközönségre szabta a darabot. A próba szünetében Kovács Éva Rebecca beszélgetett Mesterházy Gyula rendezővel, valamint a vasorrú bábát alakító Várhelyi Évával.

„Az arcom magába hajlik /És becsukódom /Mint a nyitott könyv /Ha senki sem kíváncsi rá” - ezeket a sorokat a Budapesti Operettszínház egyik fiatal művésze írta. Bartus Berci - a neve ebben a formában szerepel a színlapokon – valójában még egyetemista. Zenei általános iskolába járt, elkötelezte magát a klasszikus zongora mellett, dalolt a Cantus Nobilis énekkarban végül ott találta magát a felvételin és jöttek a zenés darabok kihívásai. A Versünnep fesztivál különdíjasaként egyébként dalszövegeket is papírra vet. Ungvári Juditnak mesélt szerepeiről.

Kapcsolódó képek: