Gimnazistaként versenyzett belőle, dékánként kitüntették érte – interjú egy nyelvész-karvezetővel
Kihívás felelni a „ráhív” szóra - jegyzet
Játékunkban ismét egy költőt keresünk.

Szerkesztő: Nagy György András

A retorikához hasonlóan lehet-e a tudomány ellenszer a nyelvműveléssel kapcsolatos félreértésekre, vagy legalább segíthet-e a tévhitek árnyalásában? Egy korábbi kötetének fülszövegében Pölcz Ádám nyelvész ezt a reményt fogalmazta meg. Ő maga kutatóként, egyetemi vezetőként és oktatóként, valamint médiaszereplőként sokat tesz az igényes beszédért - még vizsgaidőszakban is.

Az már az interjúból is kiderülhetett, hogy helyesírási kérdésekről nem könnyű a rádióban beszélni, különösen akkor, ha épp a nem feltétlenül kivételes kivételekről is szólni akar valaki. Nézzük most a kérdést H. Tóth Tiborról szemszögéből.

Elköteleződés az igényes anyanyelvi kultúra és az ismeretterjesztés ügye mellett – ezt vállalta megalakulásakor a Grétsy László-díj kuratóriuma. A testület elnöke, Piros Ildikó Kossuth-díjas színésznő régóta tagja az Anyanyelvápolók közösségének. Művészként és magánemberként; színházban vagy a világot járva; gyermekként, feleségként, édesanyaként és nagymamaként egyaránt. Amikor az interjút egyeztettük, nem gondoltuk, hogy találkozásunk helyszíne kihívás lesz a beszélgetés szempontjából.

Egy szó – amely a szláv eredetiben azt jelentette, hogy áldomás, italüdvözlet - a magyarban kezdetben a mulatozik megfelelője volt. Ma már azt teszi, hogy bővelkedni valamiben. Hogy hibákban lehet-e? H. Tóth Tibor ezt is elárulja.

Lehet-e a nyelvészet kutatási területe az internetes csalók világa? Annak vizsgálata, milyen módszerekkel próbálnak rávenni minket, hogy információkat adjunk meg, megnyitva az utat a bankszámlánkhoz? A válasz természetesen: igen! Hiszen egyrészt a szakemberek érdeklődését minden fontos téma felkelti, másrészt segíteni szeretnének abban, hogy minél kevesebben váljunk áldozattá.
Szűts Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, az Eszterházi Károly Katolikus Egyetem Pedagógiai Karának dékánja volt a beszélgetőtársam. (Kenyeres Attila Zoltánnal közös tanulmányát ebben a témában elolvashatják a Magyar Nyelvőr 2025. április–júniusi számának internetes kiadásában)

Az interjúban is említett tanulmányt - Kenyeres Attila Zoltán és Szűts Zoltán cikkét az adathalászatról - Önök is elolvashatják a Magyar Nyelvőr legutóbbi számának internetes kiadásában.

Ha valaki folyton-folyvást, éjjel-nappal figyeli a nyelvi jelenségeket – de akkor is, ha nem - jól teszi, ha meghallgatja H. Tóth Tibor jegyzetét.

Előzményét a sznobszótárt, annak idején sokan furcsálkodva fogadták, sőt volt, aki provokatívnak tartotta - merthogy olyan kifejezéseket ajánlott, amelyeknek általában az elkerülésére szoktak biztatni a nyelvápolók. A közhelyek most még nyomdában lévő gyűjteményére magam is kissé rácsodálkoztam, de Kiss Gáborral a Tinta Könyvkiadó vezetőjével beszélgetve meggyőződhettem arról, hogy korántsem adták fel az értékmegőrzést, sőt.

Önök szerint van olyan pongyola fogalmazás, ami még 'megtűrhető'? Vagy mondhatnánk máshogy is? H. Tóth Tibor jegyzete.

„Akinek csak a ruhája fekete, de a lelke fehér” - így köszöntötte Kazinczy Ferenc egy alkalommal Czuczor Gergelyt, egyszerre utalva ezzel a bencés polihisztor szó szerinti és átvitt értelmű habitusára - azaz szerzetesi viseletére és belső tartására. „Oh kegyelmek fogyhatatlan árja! Isten íme szent fiát leküldte Égi tant hirdetni a világnak.”- írta egy versében az 1800-ban született és 66 évvel később elhunyt szótárszerkesztő tudós. Állandó szakértőnkkel Balázs Géza nyelvésszel, egyetemi tanárral beszélgettem.

Ez nekem magas - halljuk oly sokszor. De vajon tényleg az? Kiderül H. Tóth Tibor jegyzetéből.

Kép: Czuczor Gergely (Jakobey Károly festménye 1878)

„A francia nyelv lexikona”, „Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára”- ha csak ezt a két könyvét említem, akkor már kirajzolódik egy sokszínű tudományos életút két fő vonulata. A „Magyar Érdemrend tisztikeresztje”, a francia „Becsületrend Lovagi Fokozata” - megint csak kiragadott példák. Egy olyan kutatóról, nyelvészről van szó, aki tudományos tevékenysége mellet sokat tett a kulturális kapcsolatok ápolásáért is és akit kollégái, diákjai, tárgyalópartnerei egyaránt úgy jellemeznek, hogy: tökéletes úriember. Bárdosi Vilmos egyetemi tanár, professor emeritus immár a Széchenyi-díjat is átvehette. Arra is emlékezett, mikor járt legutóbb a Katolikus rádió szerkesztőségében.

H. Tóth Tibor mindig képben van. Akkor is, ha a vizualitásról beszél a rádióban. Hallassák csak!

2006-ban elsőként Deme László, Fábián Pál és Szathmári István kapta meg az Implom Józsefről elnevezett, és őt ábrázoló plakettet, amellyel a magyar helyesírásért végzett tevékenységet ismerik el. Idén Veszelszki Ágnes írhatta le a mondatot: „A tisztelettel csodált nyelvész elődök után különös öröm e díj birtokosának lenni.” A nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának tavaly nyáron hivatalba lépett dékánjával a Ludovika szárnyépületében beszélgettem.

Van olyan nyelvi jelenség, amire az ember a legszívesebben ráhívná a jegyzetírót. De lehet, hogy nem jól tenné. H.Tóth Tibor tisztázza a kérdést.

„A legmagasabb szinten a legkisebbekért” ez az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító– és Óvóképző karának jelmondata. (Lásd a képen!) „A nyelvtannal - ahogyan a helyes érveléssel is - rendet teremtünk a világban.” Egészíti ki a gondolatot Pölcz Ádám a Magyar nyelvi és irodalmi tanszék vezetője, aki állandó szakértőnk. Munkahelyén kerestem fel azért, hogy az oktatásnak erről a nagyon fontos területéről beszélgessünk, bár úgy tűnhet, távolról indulunk el.

Minden szinten szinte…- színt vall a szintről H. Tóth Tibor. (Jegyzet)

Már megalapításakor beszámoltunk a díjról, amit Grétsy Lászlóról neveztek el. A létrehozó szervezet, az Anyanyelvi Kultúránkért Alapítvány elnöke, Blankó Miklós akkor elmondta tudatosan nem nyelvészeknek szól az elismerés. Azóta, ahogy arról a napi sajtó is hírt adott, a Piros Ildikó Kossuth-díjas színművész vezette kuratórium az ismeretterjesztés kategóriában Bagdy Emőkének ítélte a plakettet. A klinikai szakpszichológus a díjkiosztón egy a „tanár úrnak” címzett verssel mondott köszönetet: „Vajon ki vitte át fogában tartva, csodaszép nyelvünket a túlsó partra? Ha lenézel, majd meglátod, tovább visszük a földi lángot.” Az oktatási kategóriában Kishalmi Edit tanítónő kapta a díjat.

Amikor egy szó erejében, erőnek erejével bíznak, akkor lép színre H.Tóth Tibor.

Kép: A Grétsy-díj (Kósa Klára keramikusművész alkotása)

Adomázzunk! – Történeteket vár a Jókai-évben a Kazinczy Társaság - interjú
Leiternet, avagy félrefordítások a világhálón- jegyzet
Játékunk ma hibavadászat

– „Bizony uram nagyon bővérű fickó ez a mi Tiszánk, ugyan jól cselekszi, ha eret vágat rajta „– így kommentálta a folyószabályozást, ki másnak, mint magának Széchenyi Istvánnak egy falusi kocsmáros, mikor a legnagyobb magyar betért hozzá. Miért mesélem el azt a történetet? Mert ehhez hasonlókat vár adomagyűjtő pályázatán a Kazinczy Ferenc Társaság. Igazából mindegy, hogy az eset megesett vagy sem - és hogy ki, vagy mi a főszereplő. A meghirdetés időpontja azonban nem véletlen, hiszen Jókai Mór születésének 200-dik évfordulóját ünnepeljük rövidesen, s nagy mesélő írta le, hogy „adomákban él a nemzet kedélye”. Kizárólag eredeti, másutt még nem közölt, más helyen nem elérhető szövegeket lehet beküldeni. A határidő: március 31. A kiíró szervezet vezetőjét, Nyíri Pétert Széphalmon értem el telefonon.

Nyelvi gyorsétterem – alig sült mondatokkal. A kóstoló H. Tóth Tibor.