Magyar téka

„Tisztelendő Uram midőn az elmúlt időben Latiumban forgolódtam s ott
alkalmam volt látni, mennyire szolgálták az emberiség javát és
dicsőségét azok a férfiak, kik nagy tehetségüket s isteni ügyességüket
könyvek nyomtatására fordították, magam is kedvet kaptam, hogy
tehetségemhez képest erre az oly nemes és kitűnő foglalkozásra
vállalkozzam..." Hess András írja ezt az első Magyarországon nyomtatott könyv
előszavában. A Budai krónika alig 20 évtizeddel azután született, hogy a Gutenberg-galaxis létrejött. A magyar királyi székhely sok korabeli várost megelőzött műhelyével. Utóbbi helyszínéhez viszonylag közel – az Országos Széchényi Könyvtárban beszélgettem
Farkas Gábor Farkas művelődéstörténésszel, mi több: néhány ritkaságba bele is lapoztunk.

Kép: A Budai krónika egy lapja (forrás:OSZK)

„A befagyott ablak volt az én palatáblám, édesanyám gyűszűs ujja rajta a palavessző… Voltak gonosz, makacs betűk, amelyek nem akartak szót fogadni tanítómesteremnek se, és voltak kedvesek, derék, barátságos betűk, amiket az én ügyetlen ujjaim is egyszerre elő tudtak hívni. A g betűnek sohase fogom megbocsátani azokat a könnyeket, melyek a világ legdrágább szeméből omlottak miatta. S az o betűre mindig úgy fogok gondolni, mint áldásra nyitott szájra.” Írja a Kincskereső kisködmön „Hogyan tanultam meg olvasni” című fejezetében Móra Ferenc. Valószínűleg erről mindenkinek- rádiósnak hallgatónak- megvan a maga saját emléke, és gyermekeink, unokáink első próbálkozásait sem felejtjük. Az idén 75 éves Móra kiadó Szótagoló könyvsorozata nem egyszerűen oktatási segédanyag, hiszen a célja az olvasás megszerettetése. Hogy hogyan? Erről is beszélgetett Nagy György András a kötetek egyik szerkesztőjével-szerzőjével: Madar Emőkével, a budapesti Bajza utcai általános iskola tanítónőjével.

„A drága emberi élet igen nagyfokú olcsósága”, valamint „az általánosan elfogadott, állandóan hangoztatott «úgyis mindegy» elv” – Ezt a két kárhozatra méltó háborús tapasztalatot emeli ki egy 1927-es írásában az akkor már orvos-őrnagy, Kemény Gyula. A doktor az első világháború kitörésekor ezredorvosként szolgált és alakulatával 3 emblematikus frontszakaszt is megjárt. Az első csaták idején 30 éves, nemesi, de szegény családból származó férfi azért választotta hivatásnak a gyógyítást, mert másokon akart segíteni; katonai pályára pedig azért lépett, mert ezzel biztosította magának az állami ösztöndíjat tanulmányaihoz. A harctéri eseményeket precíz, ám irodalmi és történelmi érdeklődését is tükröző naplókban rögzíti. A sorokból kiérződik a „mindent megörökíteni” igénye. Pintér Tamás a Nagy Háború Kutatásáért Alapítvány kuratóriumának elnöke nemcsak a teljes sorozat felelőse, hanem a már kiadott két kötet szerkesztője is.

„A kortárs magyar irodalom elismert alakja. Első kötete 1979-ben jelent meg Egy végtelen vers közepe címmel. A versek mellett prózát is alkot. A közelmúltban jött ki Én lettem volna című önéletrajzi könyve, amelyben tulajdonképpen belső történésekbe avatja be az olvasót.„ - Ezeket a mondatokat egy egyébként is szikár közlemény alapján fogalmaztam meg. Az apropó, hogy bejelentették: költő kategóriában a Balassi kardot Tóth Erzsébet veheti majd át jövőre a szokásos Bálint napi ünnepség keretében.

Villa Abbázia 1911, Erőss Ada kisírt szemmel lép az oltárhoz. Adria Csillaga 1913, A különc és álmodozó Dalma nem találja helyét… Két regénycím, két időpont, egy-egy fülszövegrészlet, a történeteket összekapcsoló helyszín kikövetkeztethető. A friss sorozat szerzője Huszti Gergely, akinek 2019-ben megjelent első kötete az Év Gyerekkönyve díjat nyerte el az ifjúsági kategóriában. Bár művészcsaládban nőtt fel – édesanyja és édesapja egyaránt Kossuth-díjas színész: Piros Ildikó és Huszti Péter- ő maga sokáig nem, pontosabban másként foglalkozott az írással. Üdvözlöm Önöket, Nagy György András vagyok. Ha a bevezető hallatán felmerült Önökben néhány kérdés, akkor az elhangzó beszélgetésből sok mindenre választ kaphatnak.

„Az a hit táplálja a cselekvést, hogy Magyarországra mindaddig fognak emlékezni az emberek amíg ápolják a szabadságot.” „A szabad világ nem felejti, hogy a magyar forradalom eltörölte a legendás diktatúrát.” Az első idézet Király Bélától, a második Kéthly Annától származik. Mindkét cikk angolul jelent meg, még azelőtt, hogy beköszöntött volna a 60-as évek. Rácz János történész kötete „Az 1956-os forradalom és szabadságharc az angolszász sajtó tükrében” a nyugati közvélemény alakulását vizsgálja. A hogyanokra és a miértekre keres válaszokat. Nagy György András beszélgetett a Veritas tudományos főmunkatársával, akinek ez a kötete, és egy korábbi menekült-interjúkat egybefűző gyűjteménye is megtalálható a kutatóintézet honlapján.

„Az író mindig legyen istenkísértő. Ha már mérlegel, vége. Bátornak kell lennie, mert az idők változnak” - fogalmazott Cseres Tibor. Az alkotó, aki 1915-ben Budapesten született, ám valójában szülei otthonát, Gyergyóremetét tekintette szülőföldjének, maga is megtapasztalhatta ezeket a változásokat, sőt azok részesévé is vált. Akkor lett például az Írószövetség tagja, amikor a Párt épp megfegyelmezte a szervezetet, hogy útmutatásainak alkalmasabb végrehajtójává váljon; és majd 40 év elmúltával töltötte be az elnöki posztot, akkor szintén a hatalom akarta a testület végét. A történelmi regényeiről ismert - és bizonyos értelemben félreismert – író ezeket a változásokat másként is rögzítette: egyrészt könyvtárosi precizitással gyűjtött levelezésével, másrészt irkafüzetekbe rótt kézírásos naplójával. Feljegyzései nemrégiben jelentek meg kötetbe rendezve, a róla szóló nagymonográfia kiadása után. Nagy György András beszélgetőtársa Márkus Béla a Debreceni Egyetem nyugalmazott docense, Széchenyi-díjas irodalomtörténész.

Kép: Részlet az eredeti kéziratból