Vendég: Oláh Tánia, az Újszínház művésze
Szerkesztő: Ungváry Judit

Jellegzetes, karakteres, karcos hangjáról azonnal felismerik a magyar szinkron kedvelői, ám színpadon is remekel szerepeiben Schnell Ádám, aki pályájának legutóbbi tizenkét évét a Nemzeti Színházban töltötte. Sokféle feladat megtalálta ez idő alatt, és több izgalmas kihívással is találkozott. Nem méricskéli szerepeinek hosszát, mindig örül bármilyen feladatnak, azt mondja, s igyekszik kihozni a legjobbat magából. Talán ez a jó értelemben vett szakmai alázat is hozzájárult ahhoz, hogy a teátrum felterjesztésére idén március 15-én megkapta a kiváló művész elismerést. Erről, az elmúlt időszak színházi feladatairól és az eddigi pályájáról is beszélgetünk Schnell Ádámmal a mai Művészbejáróban.

Egy gyilkosság mellékszálai – ezzel a címmel állította színpadra a Borbély Szilárd azonos című, 2008-ban megjelent esszégyűjteményének írásaiból komponált előadást Seress Zoltán színművész-rendező a Vígszínházban. A nem mindennapi vállalkozás a tragikusan korán elhunyt költő-író bölcseleti mélységű írásait vegyíti a Borbély Szilárd szüleit ért rablótámadás dokumentumaival, és folytat sajátos lélektani nyomozást a történtekről, valamint azok költői lenyomatairól. Nem könnyű téma, de Seress Zoltán úgy érezte, tartozik ezzel a 2014-ben elhunyt költőnek, akivel személyesen is jó kapcsolatot ápolt. Az Egy gyilkosság mellékszálai című előadás elkészültéről beszélgetünk a Művészbejáróban a színművész-rendezővel.

Nagy sikerrel mutatta be 2025 októberében a Magyar Színház A Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című előadását, amelyet szerzőként és rendezőként is Olt Tamás jegyez. A felkavaró, több helyen megrázó produkcióban az alkotók arra tesznek kísérletet, hogy a második világháború után koncepciós perben elítélt színésznőnek a társadalmi rehabilitációját elősegítsék. Hiszen sokan nem is tudják azt, milyen méltatlanul állították félre az addig ünnepelt dívát, aki a huszadik század első felének talán legnagyobb színpadi sztárja volt. A Művészbejáróban Olt Tamással beszélgetünk a darab megszületéséről, az adaptáció műhelytitkairól és végül a Karinthy Színházról is, hiszen a színész-szerző-rendező nem mellesleg a budai teátrum igazgatója is.

Kevés fiatal színész mondhatja el magáról, hogy már egyetemi hallgatóként túl van a legnagyobb klasszikus szerepeken. Kiss Anna Gizella viszont ezek közé tartozik. Persze lehetne mondani, hogy könnyű volt neki, hiszen szinte kódolva volt erre a pályára, édesanyja Györgyi Anna színésznő, édesapja, Kiss Csaba pedig író-rendező. De ez azért mégsem mindig ilyen egyértelmű, és az ő esetében sem volt az. Kiss Anna Gizella azt mondja, elég későn ért meg benne, hogy mégiscsak színházzal foglalkozzon. A fiatal színésznő ebben az évben végzett a Kaposvári Egyetem művészeti karán, és ősszel szerződött a Magyar Színházhoz, de már több jelentős alakítást tudhat maga mögött, eljátszotta Júliát és Opheliát, ezeket a Magyar Színházban most is lehet látni, és Csehov Sirályának Nyináját is, a Zentai Magyar Kamaraszínházban. Legutóbbi szerepében, immár a Magyar Színház társulatának tagjaként a fiatal Fedák Sári bőrébe bújt Olt Tamás: A Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című darabjában. A Művészbejáróban Kiss Anna Gizellával beszélgetünk pályára kerüléséről, tapasztalatairól, terveiről.

Méltatlanul keveset játsszák a 20. századi magyar drámaírás kiemelkedő alakjának, Hubay Miklósnak a műveit. Ezt a csorbát igyekszik kiköszörülni most az a Kolozsvárott létrejött előadás, amely a Hubay Miklós – Elveszett Paradicsom Alapítvány támogatásával valósult meg, s amelyben színre vitték a szerzőnek A zsenik iskolája című egyfelvonásos drámáját. Az erdélyi bemutatók után Budapesten is megtekinthető az előadás: október 29-én a Szent László Házban, október 30-án pedig a Vigadóban láthatják az érdeklődők. Az alapítványt Hubay Miklós fia hozta létre 2017-ben, hogy emléket állítson a 2011-ben elhunyt Kossuth-díjas drámaírónak, műfordítónak, gondozza és rendszerezze irodalomtörténeti jelentőségű hagyatékát, illetve népszerűsítse műveit Magyarországon és külföldön egyaránt. Az alapítványt háromtagú kuratórium irányítja, az egyik kurátorral, Németh Attila Gellérttel beszélgetünk a Művészbejárónkban az előadásról, tevékenységükről, illetve arról, hogyan ápolják a drámaíró emlékét.

Mit jelenthet ma optimistának lenni? Érdemes-e még hinni abban, hogy a jobb világ lehetséges, és ezért érdemes aktívan tenni érte? Vagy vajon végleg kicsúszott a kezünkből a valóság? – ezeket a kérdéseket feszegeti a Nemzeti Színház új előadása, amely Voltaire Candide-ja nyomán készült. A Mester és Margarita, valamint a Don Juan nagy sikerű rendezései után a macedón származású Aleksandar Popovski állítja színpadra a művet egy fiatal szerb szerző, David Jakovljević adaptációjából Candide, vagy a radikális optimizmus címmel. Az előadás 2025. október 10-étől látható a Duna-parti Teátrumban. „Olyan világban élünk, amelyben a legkevésbé sem könnyű derűlátónak lenni. Annyi szörnyűség zajlik a világunkban, amitől viszolygunk, de amiket nem tudunk megváltoztatni. Ugyanakkor lehetetlennek tűnik anélkül a remény és hit nélkül élni, hogy jobbá tehetjük, megváltoztathatjuk a dolgokat” – nyilatkozta a rendező egy interjúban. Az előadásban az alkotók Candide-ot egy olyan fiatalembernek képzelik el, aki a Covid-járvány alatt szocializálódott, tele van szorongással és félelemmel, de lassacskán ráébred, hogy küzdenie kell ezért a világért. Az izgalmasnak ígérkező, különleges produkcióról Szabó Rékával, az előadás dramaturgjával beszélgetünk.

Hogyan jön létre egy regényből színpadi mű? Milyen buktatói és milyen szépségei vannak a prózai művekből készülő adaptációknak? Mennyire fontos a szöveg a színházban? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk a mai Művészbejáróban. Az előadóművészetek és az irodalom kapcsolata volt a fő témája az 53. Tokaji Írótábornak, ahol a beszélgetések többféle nézőpontból vizsgálták meg ezt a témakört. Most azt a kerekasztal-beszélgetést idézzük fel, amely Regényből színpadi mű címmel az irodalmi művek színpadi adaptációival foglalkozott. A beszélgetést Szász Zsolt, a Nemzeti Színház dramaturgja vezette 2025. augusztus 13-án, beszélgetőtársai voltak a Nemzeti Színház dramaturgjai: Kozma András és Verebes Ernő, valamint Markó Róbert, író, dramaturg, rendező, a veszprémi Kabóca Bábszínház igazgatója. Műsorunkban ennek a beszélgetésnek a felvételéből válogatunk részleteket.

Hogyan működik együtt a táncművészet és az irodalom? Hogyan lehet egy irodalmi művet a táncszínpadra tenni? Mi a sikeres adaptációk titka? Az előadóművészetek és az irodalom kapcsolata volt a fő témája a 2025-ös Tokaji Írótábornak, ahol a beszélgetések többféle nézőpontból vizsgálták meg ezt a témakört. A mozgásművészetek és az irodalom kapcsolódásait járták körül az egyik kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Bozsik Yvette, Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, rendező, Velekei László, a Győri Balett igazgatója és Egerházi Attila, a Székesfehérvári Balett Színház vezetője. Művészbejárónkban ennek a beszélgetésnek a felvételéből válogatunk részleteket.

Új összművészeti fesztivál indul Pomázon szeptemberben. A hagyományteremtő Egy hely, ahol mindenki elmondhatja a magáét! elnevezésű fesztivál középpontjában a finom magyar borok, a gasztronómia és legfőbb szellemi táplálékként: a versek állnak. A fesztivál a Takács Bence Ervin alapította Mondj Te is egy verset Kulturális Egyesület szervezésében jön létre. A háromnapos fesztivál megszólítja a családokat is, a pomázi Magyar Várban számos koncert, pódium-művészeti és gyerekeknek szóló előadás, versfilm, kiállítás és egy igazi vitézképzés is várja majd az érdeklődőket. Művészbejárónkban a kezdeményezés elindítójával Takács Bence Ervinnel hallhatnak beszélgetést. A Mondj Te is egy verset Kulturális Egyesület alapítójával és a Magyar Versmondók Egyesületének alelnökével arról is beszélgetünk, milyen helye van a verseknek a mindennapokban, illetve hogyan lehet versekkel megszólítani a fiatal korosztályokat.

A művészbejáró mai adásában ezúttal egy animációs alkotót mutatunk be. B. Nagy Ervin 2011-ben diplomázott a MOME animáció szakán. Dolgozott külföldi stúdiókban, a Kecskemétfilmnek és Richly Zsolt Luther animációs műhelyében is, 2014 óta pedig egy 13 részesre tervezett sorozaton munkálkodik, amely a magyar olimpikonok gyerekkoráról szól. A mintegy 8 perces részekből álló „CSEREBOGARAK” című animációs széria mindegyik epizódja más sportolót, másik sportágat mutat be, leginkább a bajnokok ifjúkorára fókuszálva. Az eddig elkészült öt epizódban az úszó Egerszegi Krisztina, a kardvívó Kárpáti Rudolf, a sakkozó Polgár-lányok, az ökölvívó Papp László, az öttusázó Balczó András életének egy-egy különleges pillanata látható. Az animációs alkotót saját munkája és tervei mellett a magyar animáció helyzetéről is kérdezzük a műsorban.