Így készülnek a "Cserebogarak" – vendég: B. Nagy Ervin, animációs filmes (ism.)
Szerkesztő: Ungváry Judit

Egészen rendkívüli alakítást nyújt Csehov Ványa bácsi című darabjában Széles Tamás színművész a Soproni Petőfi Színházban. A Szabó K. István rendezésében színre vitt produkció nem a megszokott módon közelít a műhöz, és remek szereposztásának is köszönhetően a 2025-2026-os évad egyik legizgalmasabb vidéki előadásának mondható. Ebből az apropóból beszélgetünk a Művészbejárónkban Széles Tamás színművésszel, aki az ország egyik legismertebb és legnépszerűbb szinkronhangjának számít. Erről is szólunk a beszélgetésben, mint ahogy arról is szót ejtünk, mit jelent számára a hit, és milyen hatással van színészi munkájára.

Bár jó ideje már az anyaországhoz köti a sorsa, a munka, mégsem tudott elszakadni szülőföldjétől, Kárpátaljától Tarpai Viktória színésznő. A Déryné Társulat tagjaként dolgozott az elmúlt években, de, amikor tehette, mindig hazament, ahogy mondja, egy kis hazai friss levegőt szívni. A beregszászi társulatban nőtt fel és nemcsak képletesen, hiszen már tizenhárom éves korától játszott a beregszászi színházban, ezzel a csapattal járta be Európát, és otthon is megszokta a vándorszínészi létet, talán ezért is érzi jól magát most a Déryné Társulattal az országot járva. Tarpai Viktória pályájának meghatározó állomása Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című regényéből készült monodrámája, majd a Zsigmond Dezső rendezte azonos című film főszerepe, ezzel az alakítással a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon a legjobb női színésznőnek járó díjat nyerte el 2018–ban. 2021-ben Jászai Mari-díjat kapott. A Déryné Társulat előadásaiban játszotta a címszereplőt a Déryné ifiasszonyban, most szerepel a Bajnokok bajnoka című, a bokszoló Papp Laciról szóló darabban, Tamási Áron Csalóka szivárványában és legutóbbi bemutatójukban, a Chioggiai csetepatéban is.

Életének hetvenhetedik évében elhunyt Aknay János Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész, a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja - közölte a hírt az MMA hétfőn. Mai Művészbejárónkban egy 2024-ben készült beszélgetéssel emlékezünk a képzőművészre.

Egyfajta szellemi régészetnek nevezte Hoppál Mihály néprajzkutató azt a munkát, amellyel Toót-Holló Tamás író, irodalomtörténész új, drámai formába ülteti a népmesékből ismert történeteinket. A korábban megjelent Aranyhajú hármasok című könyv mellé egy újabb kötet is társult, a 2024-es könyvhétre jelent meg a szerző Boldogasszony keresztlánya című műve, amely az előzőhöz hasonlóan a népmesei hagyományokra támaszkodó, sokrétegű liturgikus dráma. Ezekről és a magyar kultúrkincs tanulságairól is beszélgetünk Toót-Holló Tamással a műsorban.

Jellegzetes, karakteres, karcos hangjáról azonnal felismerik a magyar szinkron kedvelői, ám színpadon is remekel szerepeiben Schnell Ádám, aki pályájának legutóbbi tizenkét évét a Nemzeti Színházban töltötte. Sokféle feladat megtalálta ez idő alatt, és több izgalmas kihívással is találkozott. Nem méricskéli szerepeinek hosszát, mindig örül bármilyen feladatnak, azt mondja, s igyekszik kihozni a legjobbat magából. Talán ez a jó értelemben vett szakmai alázat is hozzájárult ahhoz, hogy a teátrum felterjesztésére idén március 15-én megkapta a kiváló művész elismerést. Erről, az elmúlt időszak színházi feladatairól és az eddigi pályájáról is beszélgetünk Schnell Ádámmal a mai Művészbejáróban.

Egy gyilkosság mellékszálai – ezzel a címmel állította színpadra a Borbély Szilárd azonos című, 2008-ban megjelent esszégyűjteményének írásaiból komponált előadást Seress Zoltán színművész-rendező a Vígszínházban. A nem mindennapi vállalkozás a tragikusan korán elhunyt költő-író bölcseleti mélységű írásait vegyíti a Borbély Szilárd szüleit ért rablótámadás dokumentumaival, és folytat sajátos lélektani nyomozást a történtekről, valamint azok költői lenyomatairól. Nem könnyű téma, de Seress Zoltán úgy érezte, tartozik ezzel a 2014-ben elhunyt költőnek, akivel személyesen is jó kapcsolatot ápolt. Az Egy gyilkosság mellékszálai című előadás elkészültéről beszélgetünk a Művészbejáróban a színművész-rendezővel.

Nagy sikerrel mutatta be 2025 októberében a Magyar Színház A Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című előadását, amelyet szerzőként és rendezőként is Olt Tamás jegyez. A felkavaró, több helyen megrázó produkcióban az alkotók arra tesznek kísérletet, hogy a második világháború után koncepciós perben elítélt színésznőnek a társadalmi rehabilitációját elősegítsék. Hiszen sokan nem is tudják azt, milyen méltatlanul állították félre az addig ünnepelt dívát, aki a huszadik század első felének talán legnagyobb színpadi sztárja volt. A Művészbejáróban Olt Tamással beszélgetünk a darab megszületéséről, az adaptáció műhelytitkairól és végül a Karinthy Színházról is, hiszen a színész-szerző-rendező nem mellesleg a budai teátrum igazgatója is.

Kevés fiatal színész mondhatja el magáról, hogy már egyetemi hallgatóként túl van a legnagyobb klasszikus szerepeken. Kiss Anna Gizella viszont ezek közé tartozik. Persze lehetne mondani, hogy könnyű volt neki, hiszen szinte kódolva volt erre a pályára, édesanyja Györgyi Anna színésznő, édesapja, Kiss Csaba pedig író-rendező. De ez azért mégsem mindig ilyen egyértelmű, és az ő esetében sem volt az. Kiss Anna Gizella azt mondja, elég későn ért meg benne, hogy mégiscsak színházzal foglalkozzon. A fiatal színésznő ebben az évben végzett a Kaposvári Egyetem művészeti karán, és ősszel szerződött a Magyar Színházhoz, de már több jelentős alakítást tudhat maga mögött, eljátszotta Júliát és Opheliát, ezeket a Magyar Színházban most is lehet látni, és Csehov Sirályának Nyináját is, a Zentai Magyar Kamaraszínházban. Legutóbbi szerepében, immár a Magyar Színház társulatának tagjaként a fiatal Fedák Sári bőrébe bújt Olt Tamás: A Fedák Sári-ügy, avagy minden jegy elkelt című darabjában. A Művészbejáróban Kiss Anna Gizellával beszélgetünk pályára kerüléséről, tapasztalatairól, terveiről.

Méltatlanul keveset játsszák a 20. századi magyar drámaírás kiemelkedő alakjának, Hubay Miklósnak a műveit. Ezt a csorbát igyekszik kiköszörülni most az a Kolozsvárott létrejött előadás, amely a Hubay Miklós – Elveszett Paradicsom Alapítvány támogatásával valósult meg, s amelyben színre vitték a szerzőnek A zsenik iskolája című egyfelvonásos drámáját. Az erdélyi bemutatók után Budapesten is megtekinthető az előadás: október 29-én a Szent László Házban, október 30-án pedig a Vigadóban láthatják az érdeklődők. Az alapítványt Hubay Miklós fia hozta létre 2017-ben, hogy emléket állítson a 2011-ben elhunyt Kossuth-díjas drámaírónak, műfordítónak, gondozza és rendszerezze irodalomtörténeti jelentőségű hagyatékát, illetve népszerűsítse műveit Magyarországon és külföldön egyaránt. Az alapítványt háromtagú kuratórium irányítja, az egyik kurátorral, Németh Attila Gellérttel beszélgetünk a Művészbejárónkban az előadásról, tevékenységükről, illetve arról, hogyan ápolják a drámaíró emlékét.

Mit jelenthet ma optimistának lenni? Érdemes-e még hinni abban, hogy a jobb világ lehetséges, és ezért érdemes aktívan tenni érte? Vagy vajon végleg kicsúszott a kezünkből a valóság? – ezeket a kérdéseket feszegeti a Nemzeti Színház új előadása, amely Voltaire Candide-ja nyomán készült. A Mester és Margarita, valamint a Don Juan nagy sikerű rendezései után a macedón származású Aleksandar Popovski állítja színpadra a művet egy fiatal szerb szerző, David Jakovljević adaptációjából Candide, vagy a radikális optimizmus címmel. Az előadás 2025. október 10-étől látható a Duna-parti Teátrumban. „Olyan világban élünk, amelyben a legkevésbé sem könnyű derűlátónak lenni. Annyi szörnyűség zajlik a világunkban, amitől viszolygunk, de amiket nem tudunk megváltoztatni. Ugyanakkor lehetetlennek tűnik anélkül a remény és hit nélkül élni, hogy jobbá tehetjük, megváltoztathatjuk a dolgokat” – nyilatkozta a rendező egy interjúban. Az előadásban az alkotók Candide-ot egy olyan fiatalembernek képzelik el, aki a Covid-járvány alatt szocializálódott, tele van szorongással és félelemmel, de lassacskán ráébred, hogy küzdenie kell ezért a világért. Az izgalmasnak ígérkező, különleges produkcióról Szabó Rékával, az előadás dramaturgjával beszélgetünk.