Egy harcos költőnő és egy penge, mint mint irodalmi díj
Szerkesztő: Nagy György András

Bibó István figyelmeztetése, hogy "óvakodni kell két, korábban lényegében ismeretlen, teljességgel steril és végsőleg hiábavaló emberfajtától", vagyis a megrögzött reakcióstól és a hivatásos forradalmártól egyben arra is felhívás az 56-os államminisztertől, hogy ítéleteinkben is legyünk körültekintők. Mert mi is a forradalom? Hahner Péter (képünk a közösségi oldaláról származik) történésznek, a Rubicon intézet főigazgatójának pont ez a fő kutatási területe, ráadásul újabb könyve készül ebben a témában. Ő volt tehát Nagy György András vendége a Katolikus rádió stúdiójában.

Most egy olyan könyvről lesz szó, amit a világon a legtöbb példányban és a legtöbb nyelven adtak ki eddig. A címe pedig nem más, mint a könyv szó többes száma. Készül ugyanis most Magyarországon – de csak részben a külföldi példák nyomán- a Szentírás ökumenikus fordítása. A munka koordinálását a Magyar Bibliatársulat részéről Pecsuk Ottó főtitkár, református lelkész végzi, a katolikus egyház egyik delegáltja épp rádiónk vezérigazgatója, Martos Levente Balázs püspök.

A Vitézi Rendről szinte mindenkinek eszébe jut valami. Akkor most következzen egy idézet: „létrejötte és működése tele van ellentmondással. Megalapították, de volt, aki vitatta jogszerűségét; a háború kiemelt hőseit gyűjtötte egybe, de voltak hadviseltek, akik kimaradtak; anyagi biztonságot nyújtott tagjainak, de volt, akinek a munkanélküliséggel kellett szembenéznie; a végsőkig hűek maradtak Horthyhoz, de voltak, akik felesküdtek Szálasira; feloszlatták, de ez jogilag bizonytalan lépésekhez vezetett... Ennek ellenére vagy talán éppen ezért mégis a XX. századi magyar történelem egy legfontosabb szervezetének tekinthetjük.” A „Vérrel, vassal, ekével, karddal” című könyv három kötetben mutatja be a Vitézi Rend szervezetét, valamint tárgyi és szellemi kultúráját. A szerzővel Facsar Mihály történésszel beszélgettem.

A "Sötét és világos harca Barcsay Jenő festészetében" alcímű kötetről beszélgetünk a szerzővel, Sturcz János művészettörténésszel.

Zongoraművész, újságíró, szerkesztő – sorolja könyvének fülszövege. Az viszont szinte felsorolhatatlan mennyi rádiós és televíziós műsor kötődik a nevéhez. A témakörök: zene, vallás és irodalom. Bizonyára emlékeznek a mondatra: „Kapcsoljuk az Astoria szálló hallját”. „Itt lubickol fénye” címmel jelentek meg összegyűjtött versei. Az 1931-ben született Czigány György korán kezdte alkotói pályafutását: a kötetben így csaknem félezer költemény és a Tíz mondat sorozat 100 darabja kaphatott helyet. Vendégem, kollégám, örömmel ült be a Katolikus rádió 2-es stúdiójába, ahol a mikrofonok és a kamerák mellett még egy zongora is található.

„Élet a klasszikusok kertjeiben” – szokatlannak tűnik ez a cím, pedig a portrékötet valóban a latin irodalom virágainak ápolóját mutatja be – ő is így jellemzi magát. Adamik Tamás klasszika-filológus, az ELTE professzora a Szent István társulat gondozásában megjelent könyvben mesél életéről és pályájáról. Szavait Simon Erika jegyezte fel, aki végzettségét tekintve latin-történelem szakos tanár – jelenleg pedig a Lyukasóra művészeti folyóirat rovatvezetője. Ő korábbi nagyinterjúiban megszólaltatta például Kocsis Zoltán zongoraművészt, Medveczky Ádám karmestert, Csukás István költő-meseírót, Ritoók Zsigmond ókorkutatót vagy Bíró László ma már nyugalmazott püspököt. Felvételünk a Katolikus rádió stúdiójában készült, nem sokkal a könyvheti dedikálás után.