Nyelvédesanyánk

Szükségünk van-e ennyi influenszerre? Miért hiszünk az MI által generált tartalmaknak? Fenntartható energiaforrás vajon az atom? Tartós lehet-e a TikTok-szleng? Meddig éri meg vitatkozni valakivel? Ezeket a kérdéseket teszi fel az idei Kossuth-szónokverseny beharangozója. Negyedszázados lesz most ez a vetélkedő, amely a hagyományok megőrzése mellett igyekszik lépést tartani a legújabb technikákkal. A szervezők között ott van a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport, valamint a Nemzeti Színház, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetem. A Tanító és Óvóképző kart docensét – és egyébként állandó szakértőnket - Pölcz Ádámot kérdeztem. (a feltöltési és jelentkezési határidő október 15. éjfél.)

Bár szereti a csipkelődést, azért a legtöbbször komoly témákról ír H. Tóth Tibor. De komolyan!

„ …vannak viszontagságos sorsú kérdések és igazságok, melyeknek kisebb-nagyobb tárgyköre hosszú időkön, esetleg századokon át foglalkoztatta különösebb eredmény nélkül a kutató elméket, alapja volt a legképtelenebb félreértéseknek s elkeseredett kritikai küzdelmeknek” – írja egyik műve előszavában az a magyar nyelvész-néprajzos, aki első nem oroszországi kutatóként jutott el például a Káma vidékére anyagot gyűjteni. Az 1937. szeptember 21-én elhunyt Munkácsi Bernát tulajdonképp kereste a kihívásokat, de ezt a tudomány érdekében tette, s mint maga is megfogalmazta: egész munkásságát erkölcsi feladatnak tekintette és nem az emberek kegyét kereste. Udmurtföldi naplóját „Megvalósult gyermekálom” címmel egy mai pályatárs adta közre. Kozmács István megírta elődje életrajzát is. A nyitrai Konstatnin egyetem vendégprofesszora volt a beszélgetőtársam itt a Katolikus rádió stúdiójában.

Szoktak tamáskodni nyelvészeti kérdésekben? Esetleg gyanítani, hogy valaki palira veszi Önöket? Természetesen H. Tóth Tibornak nincs ilyen szándéka, akkor sem amikor a nevekről és névelőkről beszél.

Az adatrögzítés – egy első hallásra nem tűnik túl izgalmas feladatnak. De ha azt mondom, hogy egy szakember – nyilván többedmagával- azt figyeli, nyomozza hol, mikor, hogyan keletkeznek új kifejezések a magyar nyelvben – akkor rögtön sokkal nagyobb a kihívás! Minya Károly nyíregyházi nyelvész nemcsak megteszi ezt, de hírt is ad az eredményekről: időnként könyvekben, illetve tanulmányokban, negyedéves rendszerességgel pedig a Magyar nyelvőr hasábjain. Vele beszélgettem!

Lehet így is, lehet úgy is; de olykor a legjobb nincstelenül - legalábbis nyelvhelyességi szempontból. H. Tóth Tibor jegyzete következik.

„Visszatekintve életművére azt kell mondanunk, hogy a magyar keletkutatást teljesen új alapokra helyezte - mércét állított és szervezeti háttért teremtett, programot adott és megújításra ösztönzött, lényegre összpontosított és jövőt formált.” – így összegzett akadémiai emlékbeszédében Róna Tas András. Ligeti Lajosról beszélt. A kelet kutató nyelvész egy csizmadiamester fiakét futott be szédítő tudományos karriert úgy indítva pályáját a 20-as években, hogy az ő szavait idézve „mongoljai” nyomába szegődött. Utazásait nemcsak könyvekben és cikkekben, hanem képeken is megörökítette. Ezekből a fotókból látható egy október 6-ig látogatható kiállítás Érden a Földrajzi Múzeumban. A helyszínt Pallag Zoltán muzeológussal, a tárlat kurátorával jártuk be.

Kép: Egy "állandó" alkotás - Érd, Földrajzi Múzeum

Az aposztróf az tulajdonképpen a hiányzó betű, vagy más szóval karakter helyén megjelenő félidézőjel. De mi történik akkor, ha ige lesz belőle? Aki válaszol: H. Tóth Tibor.

„Régebben mintha minden egy kicsit egyszerűbb lett volna. Vagy talán megengedőbb, természetesebb /…/ A mesterséges intelligencián alapuló technológiák azonban, úgy fest, nemcsak életünk számos területét képesek újrakeretezni, hanem a szépségideált is…” - állapítja meg egy írásában az a kutató, akit médiaszereplései miatt sokan ismerhetnek. Nyelvészként sok területtel foglalkozott, belekóstolt például a borkommunikációba, összegyűjtötte a karanténszótárak anyagát, vizsgálta a valótlan valóságot – utóbbi esetben tovább fokozta az ismert hasonlatot, amikor az emberek egy sötét szobában tapogatódzva próbálnak felismerni egy elefántot, de van, aki inkább homokba dugja a fejét. Veszelszki Ágnes új megbízatása a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hivatalosan augusztus elsején létrejött Nemeskürty István Tanárképző karának vezetése. Szerinte ez a feladat hatalmas, inspiráló és nagyon megtisztelő, kollégáival pedig a tanárképzés megújításáért dolgozik ezentúl.

Mostanában szinte minden „mindenmentes”. H. Tóth Tibor jegyzetében is ez a téma, de természetesen nem iróniamentesen.

A népnevelést elég erős szónak tartja inkább nyelvi ismeretterjesztésnek hívja azt, amit a kutatással és az oktatással összhangban a nagyobb nyilvánosság előtt maga végez, ha úgy tetszik például minden lehetséges értelmében műveli a beszédet. Végül is a legjobb jó példát mutatva tanítani. Egyik állandó szakérőnkkel Pölcz Ádámmal gondolkodtunk együtt.

H. Tóth Tibor már régen beszállt a jegyzetírásba, de sohasem használta arra, hogy beleszálljon valakibe. A jelenségekre és hibákra azonban mindig felhívta a figyelmet.

Doktori disszertációjának címe az volt, hogy „Szóval győzni”. Kutatási területe például a retorika, az érvelés, a közéleti kommunikáció vagy épp az úgynevezett „mélyhazugság”. A médiatudomány számos terepén tevékeny: akadémián, egyetemeken, szakmai folyóiratokban. Természetesen megszólal televíziós, vagy rádióműsorokban is. Ez utóbbi érdekében elvileg egy csendes helyen ültünk le társalogni Aczél Petrával.

Nem állítom, hogy H.Tóth Tibor vadászik a hibákra, de mindig talál célpontot. Az összes többi kiderül a jegyzetből.

1959-ben született. Számos könyv, folyóirat, tanulmány, cikk, rádióműsor, internetes felület kötődik a nevéhez – nem beszélve a sokféle szervezetről és kezdeményezésről. Talán az egyik legismertebb nyelvész, nyelvművelő. Balázs Géza a katolikus rádiónak is szinte állandó szakértője; rengeteg szakmai kérdésről készült már vele interjú. Éppen ezért most más dolgokról beszélgettünk.

Akit dolgoztatnak, munkára fognak, alkalmaznak - az humánerőforrás? A választ H. Tóth Tibor adja meg.

Kép: Balázs Gáza életében nem "mellékvágány" a kisvasút!

1978-ban született. Eredeti diplomája feljogosítja arra, hogy középiskolában tanítson magyart, és a portugál szakot is kipipálta. Ha a munkahelyeit nézzük, akkor a felsorolásban szerkesztőségeket s látunk. Igazán nagy ismertséget azonban dalszövegíróként szerzett és nemcsak a könnyűzenét hallgatók, hanem például a színházlátogatók táborában is. Neve előtt a „Dr” azonban jelzi, hogy nyelvészkutatóként is elmélyült az énekelt versek világában. Hujber Szabolccsal beszélgetett Nagy György András.

Sanszos, megjósolható, valószínűsíthető, kiszámítható, potenciális – egyszóval: … H. Tóth Tibor jegyzete.

Kép: Hujber Szabolcs (Az Artisjus oldaláról)

Sok mindent ünnepelhetünk - így vonta meg az alapítás óta eltelt 35 esztendő mérlegét az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke a legutóbbi tisztújító közgyűlésen. Juhász Judit úgy döntött, már nem jelölteti magát a posztra, amit 2012 óta töltött be, de továbbra is örömmel segíti a szervezet munkáját immár tiszteletbeli vezetőként. Helyébe Nyíri Péter addig alelnököt, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatóját választották. Ő a megkezdett munka folytatását ígérte az anyanyelvi nevelés, a tudományos ismeretterjesztés és közművelődés területén – hangsúlyozva, hogy nemzetstratégiai ügyről van szó. Vele beszélgettem.

Nem tudom, hogy a modorszót, mint összetételt hogyan elemezné H. Tóth Tibor, de ő maga rendszeresen tűz tollhegyre ilyen jelenségeket. Mostani jegyzetben is ezt teszi.

Fotó: Az anyanyelvapolo.hu képén Nyiri Péter a legutóbbi közgyűlésen