Nemzetünk kincsei – a hungarikumok

Bő három és fél esztendőre volt szükségünk ahhoz, hogy a kéthetente jelentkező sorozatunkban bemutathassuk hungarikumainkat. Amikor 2020. július 11-én elkezdtük, alig több, mint hetvenet tartott számon az Értéktár. Március végén már a 89.-kel fejeztük be. Ennyi idő alatt több, mint egy tucat új hungarikumot jelentett be a Hungarikum Bizottság. Műsorunkban a testület titkára, Antal Andrea, az Agrárminisztérium Hungarikum Főosztályának főosztályvezetője és V. Németh Zsolt államtitkár, a magyar életmód és nemzeti értékeink védelméért felelős miniszterelnöki biztos beszél erről, a mára már mozgalommá fejlődött világról, amely büszkén hirdeti itthon és külföldön a magyar szellem és kultúra kincseit.

Herz Ármin budapesti terménykereskedő és hajózási vállalkozó XIX. századi eredeti receptje alapján, egyedi fűszerezéssel, első osztályú, válogatott alapanyagokból, bükkfa-füstöléssel, hagyományos érleléssel készülő prémium minőségű termék. Egyedi ízében és a fehér és a szegfűbors dominál, melyet kiegészít a bükkfafüst kellemes aromája. Illatát a fűszereken és a harmonikus füst ízen kívül a szürkésfehér nemespenész finom, lágy, semmihez nem hasonlítható, finom, bódító aromája adja. A szívet formáló cimkét viselő HERZ Classic téliszalámi ma már a Bonafarm Csoport szegedi húsüzemében készül.

Az italt 1790-ben alkotta meg II. József császár udvari orvosa, a Zwack család egyik őse. A történet szerint dr. Zwack, a köztudottan folyamatosan gyomorbántalmakkal küzdő uralkodót egyik nap egy saját készítésű, különleges gyógynövényekből készült itallal kínálta, aki nem győzte magasztalni a csodálatos készítményt, és az első korty után így kiáltott fel: „Das ist ein Unicum!”. Ezzel nevet is adott az italnak, és az elindult világhódító útjára. Az Unicum számos országban jól ismert és kedvelt ital, különösen népszerű Olaszországban, Németországban, Ausztriában, és a Kárpát-medence magyar lakta területein. A család és a gyár története kalandos. A szocialista évtizedekben egyszerre létezett az itthon gyártott, de hamis és a külföldön, ám az eredeti receptúra alapján készülő Unicum.

A Zsolnay márkanév a hagyomány, az egyediség, a művészi érték és az állandó megújulás jelképe. Hosszú története során mindig tudott kora számára valami újat és meghatározót mondani. Az egyedi fejlesztésű technológiákra épülő gyártás kiváló minőségű és egyedi esztétikai minőséget eredményez. A manufaktúra valódi szellemiséget és kultúrát hozott létre, amely nemcsak a hazai, de a nemzetközi művészettörténetnek is fontos részét képezi. Magához vonzotta az adott kor neves tudósait, művészeit, építészeit. Ennek köszönhetően olyan hírneves alkotók vettek részt a gyár munkájában, mint pl. Rippl-Rónai József, Martyn Ferenc, Victor Vasarely vagy Lechner Ödön.

Őseink Bizánctól Brémáig folytattak hadjáratokat. A Kassai-iskola célja ennek az elfeledett harci művészetnek az újjáélesztése. A képzés során a lovasíjásznak azt a szintet kell elérnie, amelyet őseink magukénak tudhattak. Vágtató ló hátáról a ló sebességétől függetlenül gyors és pontos lövéseket kell leadni előre, oldalra, hátrafelé 180 fokos szöget bezárva. A kentaurban fogalmazódik meg legtökéletesebben a lovasíjászat lényege: csípőtől lefelé eggyé válunk a lóval, csípőtől felfelé eggyé válunk a céllal. A szabályrendszerében végtelen egyszerű, de végrehajtásában rendkívüli felkészültséget igénylő sportág robbanásszerűen terjed a világban. Műsorunkban beszélgetünk az alapító Kassai Lajossal és Mocsai Lajossal, a Testnevelési Egyetem korábbi rektorával.

A lángos készítésének hagyománya szorosan összefügg a kenyérsütés tradíciójával. Kezdetben a kenyértészta dagasztóteknőből kikapart maradékából, vagy a tészta lecsípett darabjából készült. A lángost eleinte kemencében sütötték, majd zsírban, amit később az olaj váltott fel. A tökéletes lángos közepes vastagságú, nem túl olajos, belül puha, kívül roppanós. Hagyományosan a lángost reszelt sajttal, tejföllel és fokhagymával megkenve esszük, mára az édes és sós feltétek legkülönbözőbb fajtáiból választhatunk. A kenyértészta szerte a világban sokféle helyi specialitásnak alapja. Ezeknek az ételeknek turisztikai jelentőségük mellett országimázs formáló erejük is van. Mindennek jó példája a lángos, ami a kiváló hazai tejföllel kiegészülve igazi magyar specialitásnak számít.

Kabay János (1896-1936 feltaláló, kutató vegyész életművének központi eleme, a világ gyógyszergyártásának egy döntő szegmensét, a morfingyártást megreformáló, és azóta is meghatározó két speciális találmányára építve, Kabay-módszer néven vonult be a tudományos köztudatba. E két gyógyszerészeti felfedezés megmutatta az utat az ellenőrzött morfingyártáshoz az ópium-fázis elkerülésével, előbb zöld máknövényből („zöld-eljárás”) 1925-ben, majd tovább fejlesztve a technikát 1931-ben száraz mákszalmából („száraz eljárás”), melyet addig csak mezőgazdasági hulladékként használtak. A világ összes gyógyszergyárában a mai napig az ipari „morfingyártás magyar atyjának” módszerével állítják elő száraz mákszalmából az orvoslásban elengedhetetlen alapanyagot képező morfint.

A székelykapu jellegzetes ácstechnikával készült kötött, fedeles nagykapu-típusból, a középkori város-, vár- és udvarházkapukból alakult ki. Nagy mérete lehetővé tette, hogy teherrel ellátott szekerek is átférjenek alatta. Már korai ábrázolásain is követhető a három oszlopos tagolás, a gyalogosok számára kiképezett külön kiskapus bejárat, valamint az egész szerkezetet átkötő födél. Bizonyára a török és tatár betöréseknek és a székelyek kollektív nemesi státuszának egyaránt szerepe lehetett abban, hogy Székelyföldön e kaputípus tömegesen elterjedt. Míg az Európa egészére jellemző masszív kapukon nem alkalmaztak különleges faragási módokat, a székelyföldi kaputípus egyre élesebben elkülönült faragott díszítményeivel és a kiskapu fölötti úgynevezett kaputükör igényes dekorálásával a más vidékek kötött nagykapuitól. Kőváry László anekdotája szerint II. József székelyföldi útja során kísérőitől megkérdezte, uralkodó-társa lakik-e e kapu mögött?

Torockó a Kárpát-medence legépebben és leghitelesebben fennmaradt népi építészeti együttese. Itt található a Kárpát-medence legrégebbi, 1668-ban épült eredeti állapotában megmaradt parasztháza. Torockón a Nap kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton, a Székelykőtől balra, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik olyan magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. Ezt a különös jelenséget az 1130 méteres észak-dél vonulatú Székelykő sajátos alakja okozza. A falunak a természeti értékek mellett jelentős épített és szellemi öröksége is van: a házak egyedi, csak itt jellemző stílusban épültek. 1999-ben Torockó kapta meg a legjelentősebb európai építészeti díjat, az Európai Unió Europa Nostra-díját, „138 hagyományos házból álló, egyedi népi építészeti együttes kiváló helyreállításáért, mely szakmai körök kezdeményezésére, a legmagasabb műemlékvédelmi követelmények betartásával, határokon átnyúló támogatással és helyi elkötelezettség eredményeként valósult meg”.

A tanya az Alföld egyedülállóan tipikus vidékies településformájának tekinthető településképződmény, mint külterületi lakott hely. A tanya régebbi neve a szállás, az Alföld szétszórt, magányos telepeit jelentette, melyek többnyire a gazdálkodás központjai és a lábasjószág telelőhelyei voltak. A tanya kialakulásában a mezőgazdaság játszotta az alapvető szerepet. A tanya – mint külterületi gazdasági egység – a XIV-XV. században vette fel a tartozéktelepülés jellegét, a mezőváros sajátosságaként. A tanyák gazdaságának látványos fellendülése a feudális korlátoktól többnyire mentes XIX. század végén és a XX. század elején zajlott. Vendégünk a stúdióban Bárth János néprajzkutató, nyugalmazott múzeumigazgató.