A vasárnap muzsikusa

A vasárnap muzsikusa ma az 1838 és 1920 között élt német romantikus komponista, Max Bruch. Habár operaszerzőként és korális művek alkotójaként egyaránt aktív volt, leghíresebbek mégis hegedűs alkotásai. Köztük az 1880-ból való, eredeti népzenei témákat földolgozó Skót Fantáziával, amelyet Maxim Fedotov és az Orosz Filharmonikus Zenekar játszik Dimitrij Jablonszkij vezényletével.

Max Bruch Skót Fantáziája után következzék a kéttételes, virtuóz fisz-moll Koncertdarab. Az előadók változatlanok: a szólista Maxim Fedotov, az Orosz Filharmonikus Zenekar élén Dimitrij Jablonszkij

A következő, elragadó romantikus zenemű hallatán bízvást azt hihetnénk, hogy Chopin egy eddig lappangó koncertje került napvilágra. Sodró szenvedély, szláv túlfűtöttség és ragyogó zenekari kolorit – mindezek csakugyan a lengyel romantikus mesterre vallanak. Csakhogy ez a fisz-moll versenymű az orosz Alekszandr Szkrjabin méltatlanul ritkán hallható, 20-as opusszámú remeklése. Az 1872 és 1915 között élt Szkrjabin zenéjére csakugyan Chopin gyakorolta a legnagyobb hatást. Példaképéhez hasonlóan ő is a zongorát tekintette legfőbb kifejezőeszközének. Erre szolgáltatnak bizonyosságot szóló zongoradarabjai, de – Chopinnel ellentétben – ő szimfóniákat is alkotott. A hamarosan fölhangzó, csodálatos versenymű a zongorás és a zenekari gondolkodás remek ötvözete – ez utóbbi tekintetben talán még fölül is múlja a lengyel példaképet. Felvételünk szólistája, Vladimir Ashkenazy joggal nevezhető Szkrjabin-specialistának. A Londoni Filharmonikusok élén Lorin Maazel.

Ha az imént elhangzott fisz-moll zongoraverseny kapcsán Chopint emlegettük, Szkrjabin következő kompozíciója éppannyi joggal vet föl párhuzamokat Liszt Ferenccel. Hisz a Prométheusz – a Tűz költeménye című szimfonikus költemény Liszt fontos tematikájához: a magányos, romantikus hős mítoszához kapcsolódik. Előadóink – Vladimir Ashkenazy és a Londoni Filharmonikusok - mellé az Ambrosian Singers kórus csatlakozik. A karmester továbbra is Lorin Maazel. A partitúra különlegessége, hogy a misztikus filozófiai kérdésekkel is sokat foglalkozó Szkrjabin a zenei skála minden egyes hangjához egy-egy színt társított, a zenei hangok tehát intenciója szerint egy-egy szín kivetülései.

Jacques Offenbach neve mindörökre összeforrt az önfeledtség, a könnyűvérűség, a léhaság és a felhőtlen élethabzsolás képzeteivel. Pedig a dolog ennél jóval összetettebb! Offenbach zenéjét hallgatva távolról sem Haydn derűs életigenlésével és harmóniájával vagy Mendelssohn háborítatlan szépségkultuszával van dolgunk. Abban, ahogyan habkönnyű galoppok szállnak egy szimfonikus nagyzenekarból, van valamiféle tragikus vonás, a múlandóság tudatával szemben tanúsított, pánikszerű ellenállás. De hisz Offenbach zenéjéből egy egész korszak meghasonlottsága üzen: a második császárság korának harsány vigadozása, amelynek felszíne alatt az ürességtől való rettegés kísért. Talán csak barokk festők voltak képesek arra, hogy ennyire döbbenetes erővel fejezzék ki az élet élvezete mögött meghúzódó rettegést az örömök elvesztésétől – a pompa árnyékában bujkáló romlást, az ünnepet megkeserítő halálfélelmet. Pedig a frivol operettek mestere vérbeli melodikus és a kompozíció avatott ismerője volt. Amikor nem a merő látványosság volt a cél, Csajkovszkijhoz és Verdihez mérhető mélységek láttak napvilágot Offenbach kottáján. Erre bizonyosság a Pillangó című, 1860-ban szerzett balettzene, ahol a galoppok és keringők között megejtő szépségű és drámai súlyú részletek rejtőznek. A Londoni Szimfonikusok élén Richard Bonynge.

Noha Újév napja világszerte a fényűző hangversenyeké és a könnyed keringőké, ne feledkezzünk meg róla, hogy Egyházunk egyszersmind az Istenanyához, a Béke Királynőjéhez fohászkodik ezen a napon. A szentmise-közvetítés előtt tegyünk így mi magunk is: dicsőítéssel és reménykedéssel fohászkodjunk a Szeplőtelen Szűzanyához, hogy közbenjárása simítsa el az egyének és a nemzetek közti véres konfliktusokat. Imádságainkat Claudio Monteverdi muzsikája emeli az égig, aki 1610-ben vecsernyét komponált a Boldogságos Szűz tiszteletére. A vecsernye első része a legfontosabb Mária-himnuszokat fogja egybe és énekli meg a madrigál megejtő módján. A Cantus Köln együttesének élén Konrad Junghänel.

Ünnepeljük a Megváltó születését közösen a régiekkel, akik káprázatos zeneművekkel köszöntötték a Kisdedet. A karácsonyi zenés ünneplés mindkét fő vonulata megjelenik mai összeállításunkban: mind az újszülött Király udvarához méltó, reprezentatív hang, mind a pásztorok örömét visszhangzó, népies stílus. Elsőként a francia trónörökös karácsonyi zenei ünnepélyére térünk be, ahol Marc-Antoine Charpentier motettája köszönti az újszülött Istengyermeket. Az Aradia Együttes élén Kevin Mallon.

A francia trónörökös udvarából most vegyük utunkat Prága felé, ahol egy igazi ritkaság zengi a Megváltás örömhírét. A naptár 1796-ot mutat, és a cseh koronázóváros legjelesebb zenei együttesei készülnek, hogy bemutassák Jakub Jan Ryba frissiben elkészült Cseh Karácsonyi Miséjét. A különleges hangulatú szerzemény nem csupán nevében viseli a nemzeti jegyeket. A betlehemi jászol köré gyülekező pásztorok ugyanis hamisítatlan cseh falusi énekekkel és táncmuzsikákkal kedveskednek Megváltó Urunknak. Egészen különleges zenei kaland megfigyelnünk, miként ötvöződnek a műben a vidéki ízek és a bécsi klasszika nemes formái. A szerzemény népszerűségére vall, hogy évszázadokon át alkotta kihagyhatatlan elemét a cseh karácsonyoknak. Mivel a mise egy fiatal pásztor szavaival kezdődik, amellyel sürgeti gazdáját, kelnének végre útra a Megváltó köszöntésére, a mű a „Hej, Mester”-mise néven is ismeretes volt. Felvételünkön Dagmar Vankatova, Pavla Ksicova, Vladimir Dolezal és Vaclav Sibera énekli a szólókat, Josef Ksica orgonál, a Cseh Madrigálkórus és –Zenekar élén pedig Frantisek Xaver Thuri.

Jakub Jan Ryba Cseh Karácsonyi Miséjét követően újabb pásztori örömének következik, azonban a francia barokk stilizált modorában, ismét Charpentier tollából. Az Aradia Együttes élén Kevin Mallon.

Mai muzsikusunk, az 1824 és 1896 között élt Anton Bruckner számára egész életére meghatározó indíttatást adott, hogy orgonistaként és egyházi karnagyként szolgálta a zene ügyét és – amint ebben szilárdan hitt – a Mindenható Istent. Monumentális szimfóniái is mintha az egyetemesség kifejezését tűznék ki célul. 6., A-dúr szimfóniáját 1881-ben fejezte be, de bemutatására csak Bruckner halála után, 1899-ben került sor a kolléga és barát, Gustav Mahler vezényletével. A filmszerű megjelenítő erőtől duzzadó kezdőtétel hatalmas vallomás a természet lenyűgöző mivolta előtt. Az Új-Zélandi Szimfonikusok élén Georg Tintner.

Nem csak Schubert, Bruckner is ránk hagyott egy „Befejezetlen” szimfóniát. A majd tíz éven át formálódó műből végül csak az első három tétel készült el, így a megejtő szépségű Adagio lett a szimfónia – és az életmű lezárása. Talán nem véletlenül: egyik témáját maga a komponista nevezte „az élettől vett búcsúnak”. George Tintner ezúttal a Királyi Skót Szimfonikusokat dirigálja.

Befejezésül – illően a közelgő Karácsonyhoz – Bruckner három egyházi kórusművét halljuk a St. Bride's templom Kórusa, Fleet Street és Robert Jones fölvételéről. Elsőként a Locus iste kezdetűt, amely egy templom fölszentelésére íródott. Ezt az Ave Maria és a Megtestesülést ünneplő Christus factus est követi.

Advent harmadik vasárnapjának muzsikusa egy olyan komponista, aki kifejezetten katolikus szerzőnek mondható. Az 1824 és 1896 között élt Anton Bruckner egy felső-ausztriai egyházzenész család gyermekeként látta meg a napvilágot, és ez a tény egész életére nézve döntő hatással volt. Gyermekkorától fogva orgonált, énekelt a templomi kórusban, majd zenei tanulmányainak középpontjában is a régi egyházi szerzők legfőbb kompozíciós technikája, az ellenpont állt. Nem csupán liturgikus műveit, de a szimfonikus zenét is afféle vallásos alkotásnak tekintette. Talán emiatt is övezte számos ellentmondás: miközben rajongott Wagner muzsikájáért, ő maga a klasszikus formai elvek jegyében írta meg hatalmas szimfóniáit. Linzi orgonista működését követően 1868-tól Bécsben élt, konzervatóriumi majd akadémiai tanárként működött, korának egyik legismertebb orgonaművészeként turnézott, szerzeményeiben pedig utoljára virágoztatta föl a bécsi klasszikát. 1883-ban befejezett 7., E-dúr szimfóniája, amelyet Nikisch Artúr mutatott be Lipcsében, első ízben hozott Bruckner számára valódi sikert. Kezdőtételét, amely Wagner halála okán idézeteket hoz a Niebelung-tetralógiából, most Georg Tintner vezényli a Skót Királyi Szimfonikusok élén.

Bruckner szimfonikus életművének bemutatását az 1877-ben, hosszas kompozíciós munka után befejezett, ám csak 1894-ben bemutatott 5., B-dúr szimfónia idilli szépségű Adagiójával folytatjuk. A Skót Királyi Szimfonikusok élén továbbra is Georg Tintner.

Anton Brucknertől mára 2., e-moll miséjének Gloria és Credo tételével búcsúzunk. A berlini Szent Hedvig Székesegyház Énekkarát és a Berlini Filharmonikusokat Karl Forster vezényli. Minthogy a mise liturgikus használatra íródott, a partitúra nem tartalmazza a Gloria kezdőszavait, amelyeket a miséző pap intonált.

A száz esztendeje született magyar zongoristalegenda, Sebők György emlékének szánt sorozatunk befejezéseképpen egy Beethoven-szonáta és egy Mozart-koncert ígér emelkedett vasárnap délelőttöt. Először a Sebők világsikerét megalapozó, Starker Jánossal 1959-ben rögzített Beethoven-ciklusból halljuk a 2., G-dúr cselló-zongoraszonátát.

Minthogy Sebők György első lemezsikereit francia földön aratta, nem csoda, hogy már 1959-ben lemezre vehetett két Mozart-zongoraversenyt a korszak népszerű francia együttesével, Jean-Francois Paillard Kamarazenekarával. Jóllehet a felvétel két eltérő zenei kultúra és értelmezésmód eltéréseit mutatja, Sebők ezúttal is remekel kifinomult, éneklő hangjaival. A 453-as Köchel-számú, G-dúr zongoraversenyt halljuk.

Győri városnapunkon e nyugat-dunántúli város gazdag zenei hagyományaiba és virágzó zeneéletébe igyekszünk bepillantást nyújtani Önöknek a következő szűk egy órában. Fekvésénél és püspöki székhely voltánál fogva Győr a XVII. századtól fogva a Habsburg-birodalom zenei székhelyeit: Bécset és Pozsonyt tekintette követendő példaképpen. Míg a város 1598-as visszafoglalása megmentette Győrt a török uralom pusztításától, az is kétségtelen, hogy a bécsi udvar betelepítési politikája a német kulturális irányvonalat juttatta elsőséghez. A győri székesegyház értéles kottatárának legrégibb darabja maga is egy 1631-ből való bécsi kiadvány. A templom 12 tagú zenei együttessel büszkélkedett a XVII. században, miáltal Győr a korszak egyik zenei központja volt a Magyar Királyság területén. A székesegyház karnagya és orgonistája, Istvánffy Benedek a korszak egyik legjelesebb magyar zeneszerzője volt, aki a kismartoni Esterházy-udvar közvetítésével ugyancsak a császárváros zenei ízlését plántálta át magyar földre. A város világszerte elismert Filharmonikus Zenekarának gyökerei 1846-ig nyúlnak vissza, amikor Richter Antal megalapította meg Győri Férfi Dalegyletet. Az együttes 1862-ben alakult át Győri Ének és Zeneegyletté, a Győri Filharmonikus Zenekar jogelődjévé. Városi zenekarrá 1894-ben vált, majd hosszú évek után 1968-ban alakult át professzionális koncertzenekarrá. Ennek tanúbizonysága Anton Bruckner 4., Romantikus szimfóniájának színpompás nyitótétele, amelyet Koncz Tamás vezényletével játszanak.

Győr bécsi zenei orientációjára példaképpen következzék a Győri Filharmonikusok gazdag hanglemez-repertoárjáról a bécsi klasszika élvonalába tartozó, 1736 és 1809 között élt Johann Georg Albrechtsberger, a bécsi Stephanskirche karnagyának kéttételes D-dúr szonátája. A zenekar élén Katona Tibor.

Következzék két könnyed Strauss-sláger: a Kék Duna keringő és az Anna-polka. A Győri Filharmonikusok élén Sándor János.

Noha nem Győrött, hanem a korszak másik jelentős püspöki és egyben zenei székhelyén, Nagyváradon működött, Michael Haydn egyházi szerzeményei épp alkalmasak arra, hogy a város zenei hagyományait helyi előadók által élesszék. A Miasszonyunk litániáját az 1958-ban alapított Győri Leánykar és Zenei Együttes fölvételéről halljuk, Szabó Miklós vezényletével. A kórus 13 önálló lemezt jelentetett meg, és további albumok közreműködője. A Bartók Béla összes művét magában foglaló lemezsorozatban ők éneklik Bartók Falun ciklusát és 27 egynemű karát. Ez utóbbi ciklus 1983-as felvétele, valamint egy Haydn-, illetve egy Monteverdi/Palestrina lemezük az Év Hanglemeze lett. A Liszt kórusműveit tartalmazó felvételük elnyerte a Francia Lemezakadémia Nagydíját. Koncertkörútjaik során jártak Franciaország, Ausztria, Olaszország, Lengyelország, Németország, Belgium, Kanada és Anglia városaiban.

A száz esztendeje született magyar zongoristalegenda, Sebők György fölvételei közül ma elsőként Johann Sebastian Bach 1., B-dúr Partitájának két részletét, az 5. és a 6. tételt halljuk a felvétel idején hetvenesztendős művész koncertjéről.

Következzék az opus 102-es, 4., C-dúr cselló-zongoraszonáta Sebők György Starker Jánossal lemezre vett, máig fölülmúlhatatlan Beethoven-ciklusából.

A Starkerral közös Beethoven-szonátasorozat után Sebők György lehetőséget kapott, hogy a korszak egyik legjelesebb hegedűművészével, Arthur Grumiaux-val játssza lemezre Brahms három szonátáját. Az opus 108-as, 3., d-moll szonátát halljuk.

A száz esztendeje született Sebők Györgytől Bach d-moll Kromatikus Fantázia és fúgájával búcsúzunk egy lélegzetelállító koncertfölvételről.

A mai vasárnap muzsikusa, ahogyan egy héttel ezelőtt, ma ismét az 1838 és 1920 között élt német romantikus komponista, Max Bruch. A kiváló orosz hegedűművész, Maxim Fedotov és az Orosz Filharmonikus Zenekar Dimitrij Jablonszkij vezényletével vette lemezre Bruch hegedűre és zenekarra írott szerzeményeit, amelyek az életmű gerincét alkotják. És nem csak hegedűversenyekről beszélhetünk. Az egy hete hallott Skót Fantázia és Két Koncertdarab mellett Bruch a szerenád műfajában is letette a névjegyét egy négytételes a-moll szerzemény képében. Természetesen nem a bécsi klasszikában megszokott szerenád, hanem vérbeli, áradóan érzelmes, szólisztikus szakaszokban és virtuozitásban bővelkedő zenemű vár ránk, amelyhez kívánunk Önöknek tartalmas és emelkedett időtöltést!

Az a-moll Szerenád után Maxim Fedotov és az Orosz Filharmonikusok Bruch ugyancsak a-moll Románcát játsszák.

A vasárnap muzsikusa ma ismét az 1838 és 1920 között élt német romantikus komponista, Max Bruch. Bruchot elsősorban hegedűversenyei tették halhatatlanná, ám életműve bőségesen tartogat fölfedeznivaló meglepetéseket. Így műfaji tekintetben is ritkaság számba menő kettősversenyét klarinétra, brácsára és nagyzenekarra. Virtuozitása Rossini, balladisztikus koloritja leginkább Mendelssohn rokonságába utalja ezt az elvétve hallható remeket, amelynek szólistái Giovanni Punzi és Eva Katrine Dalsgaard. A Koppenhágai Filharmonikusok élén Vincenzo Milletari.

Következzék Bruch 1891-ből való 3., d-moll, alaphangnemének megfelelően drámai mélységű hegedűversenye Maxim Fedotov és az Orosz Filharmonikus Zenekar kiváló fölvételéről, Dimitrij Jablonszkij vezényletével.