Hagyományok éltetői

Varga Marianna - okleveles kertészmérnök, teaszakértő, és Magyarország teanagykövete - ebbe vágott bele néhány évvel ezelőtt. Apró kis teaültetvénye Vác közelében található. Itt, a Kamélia Kertben beszélgettünk - a kedves bárányok szomszédságában – a teakészítés rejtelmeiről, a teacserjék nevelésének hazai lehetőségeiről.

A falurombolás ellen protestáló levelét 1988. augusztus 23-án küldte el a fővárosi román nagykövetségének. Nevét soka ismerik Szlovákiában, Ausztriában, Cseh- illetve Lengyelországban, valamint Magyarországon is. Bizonyára vannak, akik az előző felsorolást kiigazítanák úgy, hogy talán szerencsésebb lett volna Felvidéket mondani. 1949. június 28-án született. Édesapja mentette meg annak idején a zólyomi Rákóczi-szobrot és alapította például az alsósztregovai Madách-múzeumot. Ez már egy olyan hagyomány, amit továbbvisz. Ugyanakkor az a kapcsolat a XVI. századi költővel, amire családnevéből gondolhatunk, nincs meg – csak egy véletlen egyezés. Bár az is tény, hogy neki magának volt köze a művészetekhez, igaz nem a lírához, hanem a drámához. A 68-as tavaszt illetve a Varsói szerződés bevonulását Prágában élte meg. Sorsa szerencsére nem fordul tragédiába –annak ellenére sem, hogy a kommunista állambiztonsági szolgálat nem nézte jó szemmel a tevékenységeit. Igen, így többes számban. Mert, hogy helytörténész és újságíró, közéleti ember és igazságkereső, valamint szinte mindene a honismeret és a honismertetés. Most nyáron a Magyar Örökség-díj átadásán B. Kovács István történész, néprajzkutató Márai Sándort idézte vele kapcsolatban: „Nagyon nagy dolog, ha valaki megérti a sors szavát.” Üdvözlöm Önöket a zenéket válogató Máry Szabó Eszter nevében is, Nagy György András vagyok. A korábban Arany Érdemkereszttel is kitüntetett Balassa Zoltánt hívtam fel Kassán, az otthonában.

Kép: Balassa Zoltán a Magyar Örökség-díj átadásán (Fotó: Cservenka Judit)

Ha Mesterségek Ünnepe, akkor Elka. Ezen a becenéven ismerik, szólítják sokan Igyártó Gabriellát, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének ügyvezető igazgatóját. Aki ebben a minőségében bő harminc éve – ahogyan ő fogalmaz – egyszerűen „csak teszi a dolgát”. Sokszor elmondta: nem az a cél, hogy ipari léptékű szuvenírgyárakat fejlesszenek a csillogó vitrinek feltöltésére. Tehát nem érdemes még több silány, eldobható tárgyat gyártani. Sőt épp arról van szó, hogy az emberek képesek értékelni azt, ami minőséget felmutatva köti össze a hagyományokat a jelenkor igényeivel. A 80-as években érkezett Erdélyből Magyarországra. A diktatúra és a kisebbségi sors emlékén átlendítették a családi tradíciók és a megnyíló lehetőségek. Saját pályáját értékelve úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Beszélgetésünk helyszíne egy budai bérpalota, egy olyan iroda, ahonnan már számos kezdeményezés elindult. Az apropó pedig a nemrégiben átvett Magyar Örökség-díj. Mesterségek Ünnepe természetesen idén is lesz, augusztus 19. és 21. között. A díszvendég: Dél-Korea.

Kép: Igyártó Gabriella a Magyar Örökség-díj átvétele után (Fotó: NESZ)

Az egykori Savaria, a mai Szombathely területén született Szent Márton, aki a Szombathelyi Egyházmegyének is a védőszentje. Összeállításunkban a szent tiszteletéről, életéről, és ma is élő kultuszáról lesz szó.
Aigner Géza letenyei plébánossal, Szent Márton kutatóval, Szent Márton út magyarországi képviselőjével és Martos Levente Balázzsal, a Központi Papnevelő Intézet rektorával, szombathelyi egyházmegyés pappal beszélgetünk.

Kép forrása:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/tours-i-szent-marton-puspok-2017
https://www.martinus.hu/szent-marton-latogatokozpont

„Az évnek egyik napján - lehetőleg a tanév vége felé…- az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással… Legyen az a nap a könyv, a tudás, a kultúra ünnepe… Legyen ez a nap... a magyar írók, könyvkiadók és könyvkereskedők mesterségbeli tudásának nemes versenyre serkentő vizsganapja is…” Íme néhány részletet abból a tervezetből, amivel 1927 pünkösd vasárnapján egy meglehetősen sokoldalú régész, művészettörténész, publicista előállt. Két esztendő múlva – egy próbarendezvényt követően- már Supka Géza programja alapján tartották meg az első Ünnepi Könyvhetet Magyarországon. Az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter Klebelsberg Kuno az Akadémia dísztermében fejtegette, hogy: „A magyar társadalom legszélesebb rétegeihez oda kell vinnünk a könyvet, s meg kell győznünk az olvasás hasznosságáról”. A XX. század elején még az írástudatlanok nagy száma is kihívás, máskor az elüzletiesedéssel, vagy épp a totális hatalommal kellett megküzdenie a kultúra képviselőinek. A 93-dik Ünnepi Könyvhét előtt 2022 pünkösd vasárnapján Gál Katalinnal a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnök-igazgatójával beszélgettem.

"Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!"
Néhány sor Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című verséből, azért, mert annak idején ennek a költeménynek a jegyében zajlott az első könyvhét.

Kép: Újságfotó 1929-ből

Varga Marianna - okleveles kertészmérnök, teaszakértő, és Magyarország teanagykövete - ebbe vágott bele néhány évvel ezelőtt. Apró kis teaültetvénye Vác közelében található. Itt, a Kamélia Kertben beszélgettünk - a kedves bárányok szomszédságában – a teakészítés rejtelmeiről, a teacserjék nevelésének hazai lehetőségeiről.