A vasárnap muzsikusa

Georges Bizet egyike a zenetörténet tragikusan korán, pályájuk derekán elhunyt alakjainak: mindössze 37 esztendő adatott meg számára a Földön. Legismertebb műve, a Carmen ráadásul olyan népszerű, hogy alig vetül fény Bizet egyéb műveire. Pedig e csodagyerekből lett komponista minden egyes hangján megcsillan a zsenialitás. A-dúr nyitányát a Toulouse-i Városi Zenekar játssza Michel Plasson vezényletével.

Bizet C-dúr szimfóniáját nem csupán felhőtlen szépsége és könnyed megfogalmazásmódja rokonítja az ifjú Mendelssohn szerzeményeivel, de a keletkezési körülmények is: Bizet mindössze 17 évesen írta. Az Academy of Saint Martin in the Fields Kamarazenekar élén Sir Neville Marriner.
Georges Bizet szerzeményeitől ma a h-moll Gyászindulóval búcsúzunk. A Toulouse-i Városi Zenekar élén Michel Plasson.

Ha valaki megkérdezte volna az ifjú Mendelssohnt, kiket is tekint legfőbb példaképeinek, talán a ma fölhangzó két szerzeménnyel válaszolt volna. E-dúr kétzongorás koncertje maga a mozarti derű és kiegyensúlyozottság. Akárcsak a fél évszázaddal korábbi, salzburgi házikoncerteken, ahol Mozart vagy egyik-másik növendékével, vagy nővérével, Nannerllal művelt efféle zenei fényűzést. A mindössze tizennegyedik életévében járó Mendelssohn szintén nővérével, Fannyval mutatta be a darabot a család házi zenekarával – éppenséggel egy vasárnap délelőtti koncerten! És csakugyan: a mű igazi vasárnap délelőtti muzsika, emelkedett és egyben játékos. A mai két szólista Benjamin Frith és Hugh Tinney. Az Ír Rádió és Televízió zenekarának élén Proinnsías Ó Duinn.

Nagy sikerű londoni orgonakoncertjein Mendelssohn fölváltva játszotta Bach darabjait és saját improvizációit. Ez adta az ötletet egy londoni zeneműkiadónak, hogy hat orgonaszonáta szerzésére kérje föl Mendelssohnt. Ezek közül halljuk most az 1., F-dúr szerzeményt William Whitehead előadásában a Buckingham Palota báltermének orgonáján, ahol Mendelssohn is játszott, noha a mostani, 1818-ban épült hangszert csak később helyezték el itt. A mű elsőrangú stílusismeretről – és a nagy Bach iránti hódolatteljes tiszteletről vall.

Még az afféle, igazán közkedvelt zeneszerzők életműve is tartogat meglepetéseket, mint a romantika egyik legnépszerűbb komponistája, Felix Mendelssohn-Bartholdy. Pedig így, június derekán a szokásosnál is gyakrabban kerül terítékre fiatalkori remeklése, a Szentivánéji álom. De a Hebridák-nyitány, a Skót és az Olasz szimfónia vagy épp a Dalok szöveg nélkül zongoraciklus is rendszeresen szerepel a komolyzenei kínálatban – hogy csak a legismertebbeket említsük. Ma és egy hét múlva mégis egy viszonylag ismeretlen Mendelssohnt mutathatunk be Önöknek. Aki a hamarosan fölhangzó, ritkábban idézett szerzeményeiben sem tagadja meg önmagát. Ez a Haydn halálának évében, 1809-ben született komponista alighanem az egész romantikus nemzedék leginkább kiegyensúlyozott, klasszikus arányokra törekvő tagja. Kétzongorás Asz-dúr versenyműve is leginkább a mozarti és beethoveni előképeket juttatja eszünkbe. De hisz mit is várhatnánk egy mindössze 15 esztendős zeneszerzőtől? A zongorák mellett Benjamin Frith és Hugh Tinney. Az Ír Rádió és Televízió zenekarának élén Proinnsías Ó Duinn.

Mendelssohn, a kifogástalan neveltetésben részesült, tehetős bankárfiú természetesen nemcsak a zongora, de az orgona mellett is otthonosan mozgott, és egyaránt birtokában volt a nagy elődök technikai és formai leleményeinek. Nagy sikerű londoni orgonakoncertjein fölváltva játszotta Bach darabjait és saját improvizációit. Ez adta az ötletet egy londoni zeneműkiadónak, hogy hat orgonaszonáta szerzésére kérje föl Mendelssohnt. Ezek közül halljuk most a 2., c-moll szerzeményt. Akik hallották Bach Máté-passióját, amelyet épp Mendelssohn mentett meg a feledéstől, lelkesen ismerhették föl a formájában is Bachra utaló szonátában Péter híres áriájának témáját háromszori árulása után. Willaim Whitehead fölvételének külön érdekessége, hogy a világtól elzárt, különleges helyszínen: a Buckingham Palota báltermének orgonáján készült. A színhely kiválasztásának külön hangsúlyt ad, hogy maga Mendelssohn is koncertezett itt, méghozzá Viktória királynő és Albert főherceg jelenlétében.

A Magyar Katolikus Rádió szombathelyi városnapjának alkalmából elérkezett az ideje, hogy föllapozzuk a város kiváló zenei együtteseinek diszkográfiáját. Hisz az elmúlt fél évszázad hazai zenei élete és klasszikus lemezkiadása elképzelhetetlen a szombathelyi szimfonikusok és az európai hírű régizenei együttes, a Capella Savaria nélkül. A város szimfonikus zenekara, amely az 1900-as évek elejére vezeti vissza történetét, olyan ritkaságokat is lemezre játszott, mint Goldmark Károly a-moll hegedűversenye. A szólista Kocsis Albert, a karmester Petró János.

A méltán népszerű buffo basszus, Gregor József ugyancsak a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral készítette el Pál Tamás által vezényelt árialemezét. A Szerelmi bájital és a Szöktetés a szerájból egy-egy részlete következik.

Szombathely nagy múltú régizenei együttese, az 1981-ben alapított Capella Savaria az utóbbi években örvendetes megújulás jeleit mutatja. Bach F-dúr Brandenburgi versenyének fölvétele 2016-ban látott napvilágot.

A Capella Savaria Kalló Zsolt hegedűművész irányítása alatt kitágította repertoárját és az úgynevezett historikus muzsikálás kereteit. Erre bizonyosság Schubert A-dúr rondójának fölvétele az együttes állandó első vendégkarmestere, Nicholas McGegan vezényletével.

A trianoni békediktátum tegnapi évfordulója kapcsán A vasárnap muzsikusa ma az Erkel-díjas Kocsák Tibor. A hazai musicalműfaj legeredetibb hangú zeneszerzője ma balettzene-szerzőként mutatkozik be. Nem első ízben. Az ember tragédiája és a Hófehérke című Kocsák-balettokat nagy sikerrel játszotta az Operaház, utóbbinak pedig azóta már több kontinens publikuma tapsolt. Kocsák Tibor a tavalyelőtti Trianon-centenárium alkalmából L. Simon László librettójára, Egervári Attila koreográfus fölkérésére, a Székesfehérvári Balett Színház számára komponálta a Fantomfájdalom című balettzenét. A balett két kadétiskolai barát sorsán keresztül mutatja be az első világháború és a családokat kettéválasztó nemzetcsonkítás történetét. Hisz a főszereplők a trianoni határok által szétszakított család tagjai, akik együtt küzdik végig Galícia és Isonzó poklát, hogy vesztes túlélőkként a nagypolitikai játszmák vétlen áldozataiként folytassák életüket – a határ két oldalán… Az Óbudai Danubia Zenekart a zeneszerző, Kocsák Tibor vezényli.

A következő hét remek fölvétel ismét arról tanúskodik, hogy az egy héttel ezelőtti és a mai vasárnap muzsikusa, az 1835 és 1921 között élt Camille Saint-Saëns alighanem a francia romantika legizgalmasabb, leginkább sokoldalú komponistája. Nem csupán az általa művelt műfajok sokszínűsége erre a bizonyosság, de az a tény is, hogy a nagy szaktudás és formakultúra mellett a zeneszerző sosem volt eredeti ötletek, briliáns megoldások híján. Elsőként a méltán népszerű Havanaise-t halljuk Howard Zhang és az Esterházy Miklós Sinfonia előadásában, Takuo Yuasa vezényletével.

Saint-Saëns három hegedűversenye közül most a 3., h-moll szerzemény nyitótétele hangzik föl 1880-ból Fanny Clamagirand és a Sinfonia Finlandia Jyvaskyla remek fölvételéről. A karmester Patrick Gallois.

A Saint-Saëns életének utolsó évéből, 1921-ből való, elragadó Esz-dúr klarinétszonáta nem csupán a zeneszerző hívei, de a hangszer kedvelői számára is valódi ínyencség. Kimball Sykes és Stéphane Lemelin a nyitóallegrót játssza.

Saint-Saëns változatos kamarazenéjének egy ismertebb darabja, a c-moll csellószonáta következik 1973-ból. Az első tételt halljuk Maria Kliegel és Francois-Joel Thiollier előadásában.

A két szonátarészlet után az 1., F-dúr zongoratrió izzó kezdőtétele szólal meg 1863-ból. A Joachim Trió muzsikál.

Saint-Saëns két hegedű-zongoraszonátája közül az, első, d-moll szerzemény 1885-ben keletkezett. Ian Brown és Michiko Kamiya az első tételt játssza.

„A világ legjobb orgonistája.” Saint-Saëns ezt a dicséretet nem mástól, mint Liszt Ferenctől kapta. Ha közel másfél évszázad elteltével kíváncsiak vagyunk rá, mivel érdemelte ki a nem mindennapi elismerést, leginkább a mester orgonaműveiből következtethetünk hangszerkezelésére. Robert Delcamp a monumentális Esz-dúr Fantáziát játssza.

A mai vasárnap muzsikusa, az 1835 és 1921 között élt Camille Saint-Saëns alighanem a francia romantika legizgalmasabb, leginkább sokoldalú komponistája. Noha három évvel túlélte Debussyt, komponistánk egyetlen percig sem hagyta zavartatni magát a stiláris újításoktól. Fáradhatatlanul ontotta a jóféle, áradó melódiákat, amelyeket kivételesen gazdag zenekari kolorittal tett még káprázatosabbakká. És még csak a művészeti korszakok leszálló ágát jellemző fáradtság, rezignáció nyomait is hiába keresnénk szerzeményeiben! Már csak a Saint-Saëns által munka alá vett műfajok sokszínűsége is arra vall: kivételes fantáziával áldotta meg a Teremtő. Az a-moll Bevezetés és Rondo Capriccioso a legnagyobb hegedűvirtuózok kedvelt bravúrdarabja, egyúttal a régivágású koncertdarabok méltó társa. A szólista Dong-Suk Kang, a Lengyel Rádiózenekar élén Antoni Wit.

Noha Saint-Saëns 1874-ben a romantika egyik kedvenc, Liszt által divatba hozott témáját, a Haláltáncot dolgozta föl, csillogó melodikus érzéke voltaképpen nagyszabású koncertkeringőt eredményezett. A Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának élén Keith Clark.

Saint-Saëns évtizedeken át töltötte be a párizsi Madeleine-templom orgonista posztját. Liszt emlékének ajánlott, 3., c-moll szimfóniájában a hangszerek királynője mindazonáltal szakít évszázados szerepkörével, és a szimfonikus összkép hatásos eszközeként jut szóhoz a zárótételben. És bár a most következő 3. tételben nincs szerepe, a mű mégis az Orgona-szimfónia néven vonult be a köztudatba. A Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarát Stephen Gunzenhauser vezényli.

Újabb szín Saint-Saëns műfaji palettáján: Idil Biret és a James Loughran vezényelte Philharmonia Zenekar a 2., g-moll zongoraverseny Liszthez és Chopinhoz méltóan nagyszabású nyitótételét játssza.

Öt zongoraversenye mellett Saint-Saëns két csellókoncerttel is megajándékozta a zenekedvelőket. Az 1-. a-moll szerzemény egyetlen, nagylélegzetű tételét Maria Kliegel és a Bournemouth Sinfonietta játssza Jean-Francois Monnard vezényletével.

Saint-Saëns kiapadhatatlan ihletére jellemző, hogy még a francia nagyopera specialistái mellett is képes volt megalkotni egy mindmáig megkerülhetetlen alkotást, a Sámson és Delilát. A bibliai operát Liszt mutatta be Weimarban, és azóta is sikert arat buja, keleties tónusával. A Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekara a Bacchanáliát játssza Stephen Gunzenhauser dirigálásával.

Fiatal francia muzsikusok, az Arod Vonósnégyes tagjai mutatkoznak be ma délelőtt a Warner Kiadó jóvoltából, amely nemrégiben jelentette meg Schubert-lemezüket. A lemez középpontjában a Schubert életének utolsó szakaszából való, számos tekintetben formabontó d-moll vonósnégyes áll, amely a benne megidézett Schubert-dal nyomán A halál és a lányka címen ismeretes. Az 1824 és 1826 között keletkezett vonósnégyes Schubert saját bevallása szerint is kísérletezés a formai keretek kitágításával – a komponista szimfonikus terveihez készült előgyakorlat. A második tétel szerepét betöltő variációsorozat önmagában is arra vall, hogy Schubert új utakat keresett a műfajban. A címben idézett dal nem vált szerencsés ómenné: bár házikoncerteken többször is hallhatta művét, Schubert a Deutsch-féle műjegyzékben 810-es számmal jelzett szerzemény megjelenését már nem érhette meg. Az Arod Kvartett muzsikál.

A Halál és a lányka címen ismert d-moll Schubert-vonósnégyes után az Arod Kvartett a 703-as jegyzékszámú, c-moll vonósnégyes-tételt játssza.

Igazi, májusi fényben fürdő, örömteli és fölszabadult hangulatú zenehallgatásra várjuk Önöket a Svéd Kamarazenekar és Petter Sundkvist remek fölvételeivel. És bár első hallásra mindenki joggal hihetné, hogy eddig ismeretlen Mozart- vagy legalábbis Haydn-remekléseket játszanak, a svéd muzsikusok bizony kevéssé ismert, fölfedezésre méltó honfitársuk, Joseph Martin Kraus szerzeményeivel szereznek nekünk meglepetést. A „svéd Mozartként” is emlegetett komponista német földön, Miltenberg am Mainban látta meg a napvilágot Mozart születését mindössze 5 hónappal követően, 1756. júniusában, és alig egy esztendővel élte túl kor- és kartársát. A család apai ágon ráadásul éppúgy Augsburgból származott, mint Leopold Mozart. Habár jogi és irodalmi stúdiumokat is folytatott, érdeklődésének homlokterében gyermekkorától fogva a zene állt. Lelkészfiúként templomi orgonistáktól vette az első zeneleckéket. Huszonéves korában már egy sor színpadi és egyházi alkotás zeneszerzője. Klopstock, a költő körében a Sturm und Drang mozgalom közepében találta magát, és ez szinte minden üteméből ki is hangzik. Jogi tanulmányainak során került a göttingeni egyetemre, ahonnét egy ugyancsak muzsikáló hallgatótársának ösztönzésére Stockholmba ment. Minthogy a Verdi Álarcosbáljában megörökített III. Gusztáv svéd király nagy zenekedvelő hírében állt, Európa minden szögletéből a svéd fővárosba sereglettek az állásra vágyó muzsikusok. Kraus első svédországi évei szegénységben és sikertelenségben teltek, mígnem három év elteltével végre olyan sikert aratott Proserpin című operájával, hogy azonmód kinevezést nyert a Királyi opera másodkarmesteri posztjára. Hogy továbbképezhesse magát, a király többévi tanulmányútra küldte Kraust. Ezen az útján Ismerkedett meg Haydnnal, és a neki ajánlott szimfóniát egyes kiadások egyenesen Haydn szerzeményeként hozták forgalomba. Mi több: Bécsben ugyanazon szabadkőműves páholy fogadta tagjai közé, amelynek Mozart is aktív tagja volt! Svédországba visszatérve töretlen sikersorozat vette kezdetét Kraus pályáján, amelynek a truberkolózis vetett véget tragikus koraisággal, 36 esztendős korában. Elsőként a Voltaire nyomán szerzett Olympia című opera nyitányát halljuk.

A 144-es jegyzékszámú, Esz-dúr szimfónia hallatán igazán nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Kraus szerzeményeit Haydn neve alatt kínálták eladásra.

A Svéd Kamarazenekar a 139-es jegyzékszámú, C-dúr szimfóniával folytatja műsorát.

Búcsúzóul a szimfóniáknál súlyosabb, ünnepélyesebb tónusban komponált, a fúgaformát is bravúrosan alkalmazó D-dúr templomi szonátát halljuk „a svéd Mozart” alkotásai közül.

Május első napján keljünk útra a kirándulók és majálisozók nyomában, és látogassuk meg a természet lenyűgöző szépségétől ihletett klasszikus zene két pompás ligetét! Útitársunk két remek fölvétel, kalauzunk két remek karmester, baedeckerünk pedig két, méltán népszerű komolyzenei sláger. Elsőként Felix Mendelssohn-Bartholdy 1832-ből való zenés útinaplóját, a Hebridák-nyitányt halljuk a Londoni Szimfonikusok és Peter Maag fölvételéről.

Beethoven 6., Pastorale-szimfóniája éppúgy kiemelkedik a természet bűvöletében keletkezett zeneművek sorából, ahogyan szerzője szimfonikus életművében is afféle egzotikumnak, kirándulásnak hat. Hisz az a fajta, idealizált természetábrázolás, amely olyan zsánerképekben nyer kifejezést, mint „édes érzések vidékre érkezvén”, „patakparti jelenet”, „hálatelt pásztorének” – nos, effélék inkább Haydn tollára valók. És mégis: Beethoven ezúttal félredobja titáni küzdelmeit a világgal, és a Felvilágosdás korának idealizált természeteszményét szólaltatja meg. Carlos Kleiber és a Bajor Állami Zenekar 1983-ban rögzített koncertfölvétele pedig a mű számtalan megörökítése között is kivételes – márpedig ezek sorában is előkelő helyet foglal el a dirigens édesapja, Erich Kleiber változata.

Ha nekünk szegeznék a kérdést, ki is volt az 1840 és 1897 között élt Alphonse Daudet, legtöbben bizony gondolkodóba esnénk. Az sem igen segítene, ha a kérdező műcímeket sorolna: A kis izé; Tarasconi Tartarin; Levelek a malomból. Ha pedig az Arles-i lány kerülne szóba, mindenkinek Bizet neve jutna az eszébe. 1872-ben ugyanis ő komponált kísérőzenét Daudet színdarabjához, és miközben a naturalista iskolához sorolható francia író nevét ma már jobbára csak az irodalomtörténészek ismerik, az általa megalkotott Arles-i lány Bizet-nek hála mind a mai napig hódít a hangversenytermekben. Ami annál is inkább érdekes, mivel az író hevesen tiltakozott a megzenésítés ellen, amely utóbb a halhatatlanságba juttatta. Igaz, Bizet karakteres közzenéi jószerével leváltak a színpadi műről, és önálló életre keltek két szvit formájában, amelyek közül a másodikat már a komponista halála után állították össze a népszerű részletekből. A teljes, eredeti kísérőzenét ritkán hallani. Ezért is megy ritkaság számba Michel Plasson most következő felvétele, amelyen a teljes művet szólaltatja meg a Toulouse-i Városi Zenekarral. A melodramatikus történet egy szerelmi tragédia és egy anya szenvedése köré szerveződik, és Bizet kivételes érzékkel szőtte bele a színhely, Provence népies zenéjének elemeit.