Fehéroroszországról
Vendég: Lányi Béla verbita szerzetes
Szerkesztő: Krúdy Tamás és Krúdy Zsófia

A Búzaszem iskola Gödön egyedülálló a magyar oktatási rendszerben. Szülői kezdeményezésre alakult a semmiből, létrejöttét, megmaradását és fejlődését abszolút a Gondviselés művének tekintik az alapítói. Az iskola különlegessége, hogy a keresztény magyar néphagyomány nem egy óra a tanrendben, hanem maga az élet, amit a gyerekek a tanárokkal együtt élnek. Az iskolaév eseményei a magyar néphagyományhoz vannak igazítva. A gyerekeket a magyar népi kultúra – zene, táncok, ének, mese, népi játékok, kézművesség – segítségével fejlesztik a 21. század társadalmi, egyházi, közösségi és munkaerőpiaci igényei szerint. Tehát nem hagyományőrzésről van szó, hanem egy élő kulturális örökség aktualizálásáról és felhasználásáról. Tudományos kutatások – köztük több magyar kutatás is – igazolta, hogy azok a gyerekek, akik naponta legalább egy énekórán részt vesznek, minden területen – szövegértésben, matematikában, szociális készségekben, stb. – 15-20 százalékkal jobban teljesítenek. Az iskola profetikusnak bizonyult abban is, hogy már 2011-ben kitiltották a falai közül az okostelefonokat, 2018-tól pedig a szülőkkel abban is megállapodtak, hogy a gyerekeknek a nyolcadik osztály végéig egyáltalán nem lesz okoseszközük. Beszélgetés Horváth Szilárddal, az iskola egyik alapítójával és jelenlegi vezetőjével.

"Egy netceleb nem lehet próféta, a próféta pedig sosem celeb" - mondja Török Csaba teológus, az MKPK tévé-referense.

A katolikusok és az Egyház maga is a használja a modern kommunikációs eszközöket, és erkölcsi értelemben reflektál is rájuk, hogy ezeket nem csak jóra, de rosszra is lehet használni. Amivel viszont le vagyunk maradva, az a médiaismeret: nem tudjuk, hogy egy általunk használt médium az evangelizációban és a hit terjesztésében mire alkalmas és mire nem. Egy médium soha nem semleges. A médium maga jelentős mértékben befolyásolja azt, ami azon keresztül egyáltalán közlésre kerülhet. Nem tudjuk például, hogy egy virtuális közegben miként működik a lelkek megkülönböztetése, vagy másképpen fogalmazva, hogyan lehet eldönteni, hogy egy médiatartalom a Szentlélektől származik-e, avagy valaki mástól. Amit viszont biztosan tudunk az az, hogy bármi, ami a hitéletünket átviszi a testnélküliségbe, összeegyeztethetetlen a katolicizmussal.

Az embernek a teremtésben betöltött kitüntetett szerepe nem az anyagi világból vagy az evolúciós folyamatokból vezethető le, hanem a lélek (psyche) azon legfelsőbb rétegéből, a szellemből (pneuma) fakad, amely közvetlen kapcsolatban áll Istennel. Ez a dimenzió természettudományos módszerekkel nem mérhető vagy igazolható, csupán hatásaiban érzékelhető, mégis ez adja létezésünk valódi alapját. Míg a modernitás gyakran éles határvonalat húz a szellemi és az anyagi közé, a középkor integráns világlátása még egységben kezelte a valóságot. Ezt az egységet Jézus alakja teljesíti ki, aki teljes egészében felvállalta a mennyek országa mellett az evilágot is, megmutatva, hogy a földi lét és progresszió benne válhat életünk szerves és integráns részévé. Ugyanakkor a keresztény tanítás szerint Isten maga nem magányos individuum, hanem a Szentháromság közössége, ezért az ember is csak relációban, másokhoz és a teremtett világhoz kapcsolódva, szolidaritásban képes kiteljesedni. Ezzel a szemlélettel áll szemben a modern kor által kínált individualizmus vagy kollektivizmus. Bár a bűnbe esett emberi állapot miatt a tökéletes földi összhang soha nem valósulhat meg maradéktalanul, a kereszténység egy olyan egyedülálló alternatívát kínál, amely minden más vallási vagy filozófiai ajánlatnál teljesebb választ ad az emberi lét kérdéseire, és keresztényként nekünk kötelességünk, hogy saját tökéletlenségünk és bűnös mivoltunk ellenére is újra és újra felmutassuk az integráns emberi élet lehetőségét.

A Pápa hatalma nem világi, hanem spirituális természetű, a Szentszéknek mégis van evilági vagyona, sőt önálló országa, a Vatikán Állam, ami egy teljesen egyedülálló alakulat, még csak hasonlóra sem nagyon volt példa a történelem során. De vajon mi indokolja a Pápának, mint abszolút monarchának az evilági hatalmát a mai modern korban? És vajon miért szükséges, hogy vagyona legyen a Szentszéknek? Egyáltalán hogyan jött létre a Pápai Állam és ez azonos-e a mai Vatikánnal? A beszélgetésben ezekre a kérdésekre keressük a választ Érszegi Márk Vatikán-szakértővel, akitől azt is megtudhatjuk, hogy nekünk, magyaroknak meg abszolút különleges kapcsolatunk van a Szentszékkel, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig az identitásunk részét képezi mind a mai napig vallási felekezettől függetlenül.

A szexualitás az a terület, ahol a legnagyobb a sérülésveszély a mai fiatalok számára. Ezt ismerte fel egy háromgyerekes fiatal görögkatolikus pap és pszichológus felesége, akik arra jutottak, hogy ezzel kezdeniük kell valamit. Az Egyháznak már közel hat évtizede van az emberi szexualitással foglalkozó stratégiája, aminek a gyakorlatba történő átültetése még sok ponton várat magára. A VI. Pál által 1968-ban kiadott Humanae Vitae távolról sem kapja meg azt a figyelmet, ami méltán megilletné. Grunda Dávid és Angéla közösen találtak rá a TeenSTAR programra, amely nemcsak egy módszertan a szexualitásról történő beszélgetésre, hanem a szókészletet is megadja hozzá. A program elvégzése után a fiatalok azzal a meggyőződéssel indulnak neki a felnőtt életnek, hogy a szexualitás helye egy elkötelezett párkapcsolatban van. Aki ismeri a mai viszonyokat, az tudja, hogy ez mekkora dolog.

Az orvos kezel, az Isten gyógyít. Minden gyógyulás Istentől származik, még azoknál is, akik ezt nem tudják vagy nem akarják tudomásul venni. Az orvostudomány is ismeri a jelenséget, hogy hatásos a szeretettel való odagondolás, gyorsabban javul annak az állapota, akiért imádkoznak, akár több ezer kilométer távolságból is. Így mindnyájan gyógyítók lehetünk. Minden imádságunkban a feltámadt Krisztusról teszünk tanúbizonyságot. A feltámadásban pedig új létrendbe kerülünk, de hordozni fogjuk a korábbi létrendünk jegyeit. Jézus a feltámadása után megdicsőült testében jelenik meg a tanítványoknak, együtt eszik velük, meg tudják ölelni. A test feltámadásának ígéretét még a hívő katolikusok közül is sokan kétkedéssel fogadják, pedig ha valami, hát ez igazi reménységet és lelki békét tudna nyújtani egy veszteség után.

Az orvos kezel, az Isten gyógyít. Minden gyógyulás Istentől származik, még azoknál is, akik ezt nem tudják vagy nem akarják tudomásul venni. Az orvostudomány is ismeri a jelenséget, hogy hatásos a szeretettel való odagondolás, gyorsabban javul annak az állapota, akiért imádkoznak, akár több ezer kilométer távolságból is. Így mindnyájan gyógyítók lehetünk. Minden imádságunkban a feltámadt Krisztusról teszünk tanúbizonyságot. A feltámadásban pedig új létrendbe kerülünk, de hordozni fogjuk a korábbi létrendünk jegyeit. Jézus a feltámadása után megdicsőült testében jelenik meg a tanítványoknak, együtt eszik velük, meg tudják ölelni. A test feltámadásának ígéretét még a hívő katolikusok közül is sokan kétkedéssel fogadják, pedig ha valami, hát ez igazi reménységet és lelki békét tudna nyújtani egy veszteség után.

"Hogy Fehéroroszország nem sodródott bele a szomszédságában zajló háborúba, az a helyi emberek imáinak köszönhető' - mondja Lányi Béla verbita szerzets, aki 35 éve járja a világot. Hét és fél évtizednyi kommunizmus sem volt elegendő, hogy kioltsa a hit lángját, de nagy károkat azért okozott. „Az ottani népek számára létfontosságú a misszió, mert ott 75 éven keresztül Isten nélkül és Isten ellen nevelték az embereket. Olyan szovjet embertípus jött létre, aki még sok bajt okozhat a világnak, ezért kell Krisztust hirdetni”, mondta Kazimierz Świątek bíboros, aki a kommunizmus ideje alatt sokáig szinte az egyetlen katolikus pap volt, aki Fehéroroszországban hivatalosan szolgálatot teljesített. Az ő hívására érkezett misszióba Lányi Béla templomépítőnek. A kommunizmus idején összesen három, azaz 3 darab templom működött Fehéroroszországban. Amikor pedig Béla testvér missziója véget ért, 30 kilométerenként volt egy működő templom. Fehéroroszországban, Ukrajnában de Oroszországban is az elnyomott kereszténység nagy fellendülése tapasztalható, de ugyanúgy jelen van még az említett „szovjet típusú ember”, aki valóban „sok bajt okoz a világnak” a szomszédunkban már négy éve tartó háborúban is.

Csak Istenben bízhatunk vagy az emberiségben is? Az MI-ről katolikus szemmel 2. rész

Folytatjuk az előző héten megkezdett beszélgetést a mesterséges intelligenciáról, hogy hívő katolikusként mit kezdhetünk – vagy nem kezdhetünk – vele. Ennek kapcsán szóba kerül az emberiség újra és újra megismétlődő ősbűne, és tisztázódik, hogy ki a történelem ura, aminek kapcsán a műsorvezető nagy felfedezést tesz.

"Ádáz verseny folyik az emberi szintű – vagy más néven erős – mesterséges intelligencia megvalósításáért, ami rendelkezni fog az ember minden kognitív képességével, csak magasabb szinten. Elon Musk szerint 30 százalék esély van arra, hogy ez az erős mesterséges intelligencia, amikor majd megvalósul, kipusztítja az emberiséget. Ezzel szemben, szintén Musk szerint, 70 százalék az esélye annak, hogy egy soha nem látott aranykort és jólétet hoz el. Vajon érdemes ekkora rizikót vállalni? És kit kérdeztek meg róla? Úgy tűnik, hogy az emberiségnek össze kellene fognia a mesterséges intelligencia szabályozása terén, ha nem akarunk nagyon súlyos árat fizetni. De vajon képes lesz rá? Kipusztítjuk magunkat vagy megistenítjük? Vajon továbbra is Isten a történelem ura, vagy a saját kezünkbe vettük a sorsunk alakulásának irányítását? Abszolút aktuális és égető kérdések, amelyekre a világon elsőként és egyedülállóan a Vatikánból érkezik globális erkölcsi iránymutatás.

A Katolikus Egyház tanítása az abortusz kérdésében tejesen egyértelmű, amit „súlyosan erkölcstelen tettnek” minősít, hiszen, ahogy a katekizmus fogalmaz: „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (2270. pont). Mégis még a katolikusok között is vannak, akik a magzatot csak egy „sejtcsomónak” tekintik, vagy ha el is ismerik az ember voltát, a megölését megengedhetőnek tartják. Hogyan jutott ide a gondolkodásunk? Hogyan felejtkeztünk meg róla, hogy mi az ember, és főként, hogy kié az ember? És mi erre a helyzetre a megoldás? Erről beszélgettünk a hazai életvédelem egyik legismertebb személyével, Keresztes Ilonával.