A fészkét javító madár, a konokság s az igazság kimondása – Serfőző Simonról Bakonyi Istvánnal

Szerkesztő: Nagy György András

„Árpi atya első könyvének személyes hangú, saját élményeivel gazdagon átszőtt, mégis ízig-vérig jezsuita lelkiségű szövegeinek többsége A Szív hasábjairól lehet ismerős. Ahogy ezekben, a melléjük válogatott, eddig publikálatlan írásaiban is a rá oly jellemző derűs, tágas, ízes stílusában szól ünnepekről, katolikus hitről, Délvidékről és Kanadáról, a Gondviselés útjairól és az Isten jóságáról.” Ezekkel a mondatokkal ajánlja a kiadó a szerző kötetét. A címe: Isten tágas tereiben. Horváth Árpád maga is volt az említett magazin főszerkesztője, valamint a Jezsuita Kiadó, illetve a budapesti Jézus Szíve templom igazgatója. Jelenleg- 2024-től - a torontói Szent Erzsébet-templom plébánosa. Mostani állomáshelyén, vagyis Kanadában hívta fel őt Nagy György András.

Horváth Árpád fotóját a jezsuita.hu-ról vettük át.

A Kitelepítés után Illegalisták. A családi Gulag-regényt követően történetek a börtönből. Az időszak a kommunizmusé, a helyszín Erdély. A szereplők jó része azért jár poklot, mert a mennyben hisz. Akkor őrzöm meg a szabadságot, ha elveszítem? De, ha magamat veszítem el, van-e bocsánat? Nagy György András beszélgetőtársa a könyvek szerzője, Visky András volt.

„Első emlékeim nincsenek. / A többi mind megfejtésre vár. / Az elmúlt élet s minden idők / együtt hömpölyögnek, itt folynak / már mindig halálom medrében” – ez „A remény antifóniái” című költemény egy részlete. A szerző az idén április 6-án, 94 éves korában elhunyt Czigány György. Zongoraművész, újságíró, szerkesztő… Könyvének szerényen megfogalmazott fülszövege alapján így konferáltam fel azt a beszélgetést tavaly nyáron, amely épp a kötet bemutatójának apropóján készült. Életművének sok-sok állomása ott van az olvasók, hallgatók, nézők emlékezetében. A zene, az irodalom, a vallás volt és marad az otthona. A Ki nyer ma annak idején a Katolikus rádióban folytatódott. Tehát, azon, hogy "Kapcsoljuk az Astoria szálló hallját!", most kettes stúdiónkat kell érteni.

Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, a konzervatív értékeket képviselő, a társadalmi és az egyéni problémákat is érzékletesen megragadó versei, a magyar lírai hagyományt megújító költészete elismeréseként – így hangzik egy friss Kossuth-díjas laudációja, azaz méltatása, ha Tóth Erzsébetről van szó. Üdvözlöm önöket, Nagy György András vagyok. A művésszel akkor beszélgettem amikor bejelentették, hogy tolla mellé egy másik fegyvert is a kezébe vehet, mert megkapja a Balassi-kard elismerést.

„Megismertem a halk szavú ugyanakkor rendkívül karakterisztikus költőt és felelős magyart, aki keményen perelt a hatalommal és hűséggel szólt a gyökerekről.” Így idézi fel a csaknem öt évtizeddel ezelőtti találkozás történetét Bakonyi István. Ő irodalomtörténészként is ennyi ideje kíséri figyelemnél több együtt rezdülő lélekkel Serfőző Simon pályáját. A róla szóló kismonográfiája apropóján beszélgettünk székesfehérvári otthonában Bakonyi Istvánnal.