A fészkét javító madár, a konokság s az igazság kimondása – Serfőző Simonról Bakonyi Istvánnal

Szerkesztő: Nagy György András

„Első emlékeim nincsenek. / A többi mind megfejtésre vár. / Az elmúlt élet s minden idők / együtt hömpölyögnek, itt folynak / már mindig halálom medrében” – ez „A remény antifóniái” című költemény egy részlete. A szerző az idén április 6-án, 94 éves korában elhunyt Czigány György. Zongoraművész, újságíró, szerkesztő… Könyvének szerényen megfogalmazott fülszövege alapján így konferáltam fel azt a beszélgetést tavaly nyáron, amely épp a kötet bemutatójának apropóján készült. Életművének sok-sok állomása ott van az olvasók, hallgatók, nézők emlékezetében. A zene, az irodalom, a vallás volt és marad az otthona. A Ki nyer ma annak idején a Katolikus rádióban folytatódott. Tehát, azon, hogy "Kapcsoljuk az Astoria szálló hallját!", most kettes stúdiónkat kell érteni.

„Megismertem a halk szavú ugyanakkor rendkívül karakterisztikus költőt és felelős magyart, aki keményen perelt a hatalommal és hűséggel szólt a gyökerekről.” Így idézi fel a csaknem öt évtizeddel ezelőtti találkozás történetét Bakonyi István. Ő irodalomtörténészként is ennyi ideje kíséri figyelemnél több együtt rezdülő lélekkel Serfőző Simon pályáját. A róla szóló kismonográfiája apropóján beszélgettünk székesfehérvári otthonában Bakonyi Istvánnal.

Dalszerző és előadó, ezenkívül író, valamint – természetesen nem utolsósorban – református lelkész. Azt vallja, hogy a gyülekezetet nem ő, hanem Isten építi. 2021-ben kezdett regényciklusa a „Partra vetett” és a „Villa Jadranka” után idén trilógiává bővült. A napokban megjelent kötet címe „Még egyszer utoljára” – de lehet, hogy a szerző ebben majd ellentmond önmagának. Nagy György András Sóskuti Zoltánnal a lakótelep körülölelte rákoskeresztúri templomépület egy kis irodahelyiségében beszélgetett.

Ha sablonokban kellene szólni róla, annyit írnék: reneszánsz ember, vagy, hogy polihisztor. De ő - aki dr. Józsa Tivadar néven a Tihannyal és Balatonfüreddel háromszöget alkotó Pécsely legendás körorvosa volt, akit Bodosi Györgyként úgy ismertek, mint költőt, írót, szociográfust és tárgyi emlékek gyűjtőjét-, szóval ezt a személyiséget nem lehet a hagyományos keretek közé szorítani, pedig a hagyományok is hozzá tartoztak. Az esztendők számában bőkezű volt hozzá a temető. Nagy György András első beszélgetőtársa a Kossuth-díjas Kodolányi Gyula, a második pedig felesége, Illyés Gyula leánya, Mária volt. Nem véletlenül...