Magyar téka

Változatok a reménytelenségre – a visszatérő kötetalcímet Mészöly Miklós egész életművére kiterjesztik az értelmezők. Persze lehetne ez a mesterség bánata vagy a szomorúság mestersége is, hiszen a kész szövegek bármikor készségesen összeállnak, akár Hamisregénnyé. Ez a különös kapcsolódási módszer jellemezte talán magát az írót is, aki a valóság elemeit is sajátságos módon hurkolta egybe. Kortársai és utódai nem véletlenül örök jelenidőben tartják őt magát Magasiskolának. Születésének 100. és halálának 20. évfordulója számos alkalmat adott a megemlékezésre. A Magyar Művészeti Akadémia szakmai programjainak egyik felelősével, Gróh Gáspár irodalomtörténésszel beszélgettem.

Kép: Mészöly Miklós 1964-ben (Fotó: Hunyady József)

„Lelke olyan volt, mint a templomablak: átsütött rajta az isteni fény.” Kevés embernek adatik meg, hogy így emlékezzenek rá. Kozma László ilyen volt. Az utókor olvashatja róla, hogy költő, író, irodalomtörténész; hogy munkáit áthatja a hit, a nemzeti felelősségtudat valamint a hagyományok tisztelete – és hogy tanította az ifjúságot, de talán az idősebbeket is. Akik ismerték láthatták is az üvegen átszűrődő világosságot. A Magyar tékában ma M. Tóth Katalinnal, a Kairosz kiadó szerkesztőjével beszélgetek.

Kép: A Kairosz kiadó montázsa

"Igazából egyik brancshoz sem tartoztam és nem akartam karriert egyik műfajban sem, hanem mindent fölpróbáltam, mint egy manöken.” – válaszolta egy interjúban arra a kérdésre, hogy nem forgácsolja-e szét magát. Bátran állítható, hogy a próba sikerült. Nemcsak a színházban, de az irodalomban és a filmezésben is. Ma már nem zavarja az a kettősség, hogy a népszerűségét azok a dalok alapozták meg, amelyeknek nem ő volt az arca. Az előadótól viszont kapott egy indián nevet: a „Puska fia”. Tavaly megjelent önéletírásának viszont a Magyar Copperfield címet adta, ami természetesen tudatosan vállalt párhuzam. A regény születésekor legfeljebb jósolható volt a siker. „A kezdet kezdetén magamban léteztem. Aztán fölém hajolt a legelső másvalaki, akkortól tudok emlékezni" – így indítja Bereményi Géza a kötetet, amely elnyerte az adott év teljes hazai könyvterméséből válogató irodalmi díjat. A Magyar tékában ma Pikó András Gáspár Bereményi-szakértő a beszélgetőtársam.

Kép: A kezdetek (Tükör 1970)

"Neked szabad Hazám szent emlékének szentelem...., hadd olvassák e szerencsétlen haza egyik hű gyermekének siralmas sorait, melyeket akkor írt, midőn a halálharang megkondult....Esztergom, augusztus 22-én 1849."
Aki ezeket a gondolatokat papírra vetette nem volt vezetője a forradalomnak, sem irányítója a szabadságharcnak. Szakmájában később viszonylag sokra vitte, de mondhatni egy 19. századi átlagember, olyan, mint ma bármelyikünk. Mégis kalandok sorát élhette át ez a papnövendékből lett honvéd, akárcsak kézirata, amely a Katonai életem naplója címet kapta. A kötetet nemcsak megjelentették értő szakemberek segítségével, de hangjáték is készült belőle itt, a Magyar Katolikus Rádióban. (Szilárd János írását Fehér Tibor szólaltatja meg; a 9 részes sorozat május 10-én indul).
A Magyar tékában először a szerző egy ma élő rokonával, a szöveget gondozó Tucsni Andrással, majd a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket író Balogh Máté történésszel beszélgetek.

Tiszaújlakon született, mégpedig 1951. március 16.-án. A helyszín és az időpont több szempontból is meghatározó volt. Talán nem véletlen, hogy a nemzeti ünnep alkalmából kapott kitüntetésének hivatalos méltató szövege így hangzik: „a kárpátaljai magyarság nemzettudatát erősítő művei, szenvedélyes hangvételű, gazdag képi és formavilágú lírai alkotásai, kordokumentumként is szolgáló, egyszerre drámai és humoros, önéletrajzi ihletettségű regényei, valamint sokoldalú néprajzi gyűjtői, műfordítói és irodalomszervezői tevékenysége elismeréseként." A Magyar téka mai vendége számos tevékenysége mellett a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja is.

Kép: Vári Fábián László portréja (Erfán Ferenc festménye)

Mátészalkán élő gimnáziumi tanár idén tölti a 45-öt. Bár a világjárvány idején is jelent meg kötete, most mással hívta fel magára a figyelmet.