Magyar téka

„Lelke olyan volt, mint a templomablak: átsütött rajta az isteni fény.” Kevés embernek adatik meg, hogy így emlékezzenek rá. Kozma László ilyen volt. Az utókor olvashatja róla, hogy költő, író, irodalomtörténész; hogy munkáit áthatja a hit, a nemzeti felelősségtudat valamint a hagyományok tisztelete – és hogy tanította az ifjúságot, de talán az idősebbeket is. Akik ismerték láthatták is az üvegen átszűrődő világosságot. A Magyar tékában ma M. Tóth Katalinnal, a Kairosz kiadó szerkesztőjével beszélgetek.

– Menj el a térre
ahol fekszenek,
mondták – csak menj oda
ha nem hiszed.
Elindultunk
és néztük, hogy dörög
egy helikopter
a város fölött.
Kocsikon fegyver,
tankok, katonák
vonultak
a Szabadság-hídon át.
A rádióban
dobolt a gyászzene,
szél fujt, a város
vad lélegzete.
Esőben csillogtak
a háztetők
amikor megálltunk
a tér előtt.
Sötétedett már,
nem láttuk a vért,
csak a gyertyák
lobogtak a holtakért.
S nem tudtuk, hogy
ki ölt és ki a holt?
Hullt az eső,
halottak napja volt.

1956 novemberében születtek ezek a sorok. Egy olyan költő írta, akinek nem a neve lett igazán híressé, hanem egy másik verse: Piros a vér a pesti utcán. Az álmok katonája abban az esztendőben született, amikor az első magyar távbeszélőként is használható rádióadót üzembe helyezték Csepelen. Tamási Lajos életében is fontos szerepet játszott a dunai sziget, ám az ő kisugárzását, tényleges hatását nem lehetett fizikai eszközökkel, műszerekkel mérni. Vajon csak a forradalom, mint fogalom és megélt valóság köti őt össze Petőfivel, vagy valami más is? - Erre keresi a választ egy ikerkötet. Üdvözlöm Önöket a zenei szerkesztő Laczó Zoltán Vince nevében is. Nagy György András vagyok. A duplabrevárium összeállítóját, Benke Lászlót kérdeztem.

„A háború után súlyos vádak érték a zsidó vezetőket külföldön és Magyarországon is. Talán nem véletlen, hogy a történészek máig vitatkoznak szerepükről. De valójában mit tudtak ők Auschwitzról a deportálások előtt? Miért nem riadóztatták a vidéki zsidóság tömegeit? Kiváltságos helyzetben voltak-e, vagy ugyanúgy szenvedtek, mint a "kis zsidók"? Kollaboránsnak számítanak-e, vagy nem volt választásuk?” – Az elhangzott mondatok egy idén megjelent kötet ismertetőjében szerepelnek. A cím: "Tanácstalanság - A zsidó vezetés Magyarországon és a Holokauszt, 1944-1945.", pontosan az úgynevezett „zsidó tanácsok” szerepére utal. A szerző, Veszprémy László Bernát, akinek történészként ez a korszak a fő kutatási területe, amelyről korábban már 3 könyve jelent meg.

Miért ne tehetné meg egy író, hogy művével mást is akart, mint szöveget generálni, hogy nem csak alanyban, állítmányban vagy szépségben, újszerűségben, önkifejezésben gondolkodik? És miért ne tehetné meg egy közéletiségben, politikában, nemzetstratégiában gondolkodó ember, hogy irodalmi formában akarja szolgálni céljait? Teszi fel a kérdéseket Szabó Dezsőről szóló 2020-ban megjelent könyvében Gróh Gáspár. A szerző korábban maga is vállalt közéleti szerepet (például a köztársasági elnöki hivatalban), ismerik közíróként, szerkesztőként, kritikusként, de jelenleg talán az irodalomtörténet áll a legközelebb hozzá. Mostani kötet terjedelmű tanulmányában (amely a Magyar Művészeti Akadémia Művészetszemléleti Tagozatának megbízásából készült) nem volt célja, hogy mérlegre tegye az Elsodort falu megalkotójának munkásságát, csak egy kalandba vágott bele, hogy megpróbálja követni egy nem-író író és az irodalom kapcsolatát.

Kép: Könyvek Szabó Dezsőtől és a róla szóló kötet

A titkosszolgák mindennapjai. Azoké, akik a Kádár korszakban az egyházakkal, az ifjúsági intézményekkel, a korábban politikai okokból elítéltekkel, vagy éppen a kulturális élettel netán konkrétan a rendszerkritikus ellenzéki csoportokkal foglalkoztak. Azok életpályája – és sokuk fotója- akik a belső elhárítást irányították, azaz ellenőrizték a társadalmat hivatalból kiszolgálva az állampárt érdekeit. Üdvözlöm Önöket, Nagy György András vagyok. Beszélgetőtársam, a Tartótisztek című kötet 1980-ban született szerzője, Tabajdi Gábor (az 1956-os Intézet Alapítvány és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója) az idén májusban megjelent könyv megírásakor egyaránt tudta hasznosítani történelmi, filozófiai és politológiai tanulmányait.

Egy gyermekeknek szóló könyv története szerint maga Bartók Béla is megérkezik a tücsöklagziba. A mesét a képek mellett hangfelvételek is illusztrálják. Az egyik cél, hogy a kicsik minél korábban megismerkedjenek a népi zenével és hangszerekkel. A szerző Tapolczai-Zsuráfszky Lilla, aki maga is énekes és táncos. A beszélgetőtárs Nagy György András.