Őrtüzek

A Brexit kapcsán a The New York Times felidézi: III. Károly tudatosan kerülte a kilépéssel kapcsolatos megnyilvánulást, de 2020-ban a német törvényhozásban tartott beszéde árulkodó lehet. Ebben a brit és német együttműködés lehetőség szerinti változatlan fenntartását kérte, hangsúlyozva, valójában egyetlen ország sem sziget.

A Nemzetközösséggel kapcsolatban – melybe frankofón országok is beléptek az utóbbi időben, a hagyományos brit érdekszférához és kultúrkörhöz tartozók viszont távoztak belőle – Károly 2022. júniusi, a Nemzetközösségi Játékokon elhangzott nyitóbeszéde szemléletes. Akkor még hercegként érzékelhető volt: nem készül arra, hogy a beindult folyamatokat fékezze. Elmondta, minden tagállam alkotmányos berendezkedésének kialakítása, legyen bár köztársaság vagy monarchia, a saját döntési joga.

Gálik Zoltánnal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség kapcsolatáról, III. Károly államfői szerepéről és az Egyesült Királyság aktuális gazdasági és politikai kérdéseiről beszélgettünk.

III. Károly az utóbbi években folyamatosan készült arra, hogy anyja örökébe lépjen mint brit államfő. Több területen rendszeresen megnyilvánult – ilyen a klímaváltozás és a környezetvédelem, valamint a jótékonykodás –, de egyes protokollfeladatokat is átvett a királynőtől, például a lovaggá ütések gyakorlását vagy a külföldi hivatalos utak többségét.
Saját véleményének kinyilvánítására ugyan alkotmányos korlátok miatt nem lesz lehetősége, de egyes politikai kérdésekben várhatóan éreztetni fogja gondolatait.

A Brexit kapcsán a The New York Times felidézi: Károly tudatosan kerülte a kilépéssel kapcsolatos megnyilvánulást, de 2020-ban a német törvényhozásban tartott beszéde árulkodó lehet. Ebben a brit és német együttműködés lehetőség szerinti változatlan fenntartását kérte, hangsúlyozva, valójában egyetlen ország sem sziget.

2022. júniusban, a Nemzetközösségi Játékokon elhangzott nyitóbeszédében érzékelhető volt: Károly nem készül arra, hogy a Nemzetközösség országaiban beindult folyamatokat fékezze. Elmondta, minden tagállam alkotmányos berendezkedésének kialakítása, legyen bár köztársaság vagy monarchia, saját döntési joga.

Dr. Gálik Zoltánnal, a budapesti Corvinus Egyetem docensével III. Károly király államfői szerepéről, az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség kapcsolatáról beszélgettünk.

A történelem tudománya abban a formában, ahogy ma ismerjük, a felvilágosodás idején – a francia forradalom előtt, a 18. század végén – kezdett tudományos diszciplínává válni. Azonban hamarosan megváltozott a szerepe és a jelentősége, amit az is jelez, hogy a 19. század közepén kezdődő stíluskorszakokat átfogó gyűjtőnévvel historizmusnak hívjuk. A tudománnyá alakulás első lépcsőfoka az volt, hogy a történetmesélés művészi hagyományától, majd az üdvtörténettől is elvált a történelem. A historizmus megkülönböztető sajátossága tehát, hogy tudatosan kutatja a történelmet, és a formák eredetét kutatva tovább használja és fejleszti azokat.

Prof. dr. Prokopp Mária Széchenyi- és Magyar Örökség-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti díjával kitüntetett művészettörténésszel, az ELTE professor emeritusával beszélgettünk. Prokopp Mária művészettörténész nemcsak a középkor, a reneszánsz kivételes ismerője, hanem a hazai egyházművészet támogatója is. A mai műsorban a historizáló építészetről, festészetről és díszítőfestészetről, művészetelméleti kérdésekről kérdeztük.

Az 1915. évi véres kárpáti húsvéti csata után húsvétvasárnap az oroszok fegyverszünetet kötöttek, hogy a katonák eltemethessék a halottakat. Tömegsírokat ástak az arcvonalak között, és mind a két fél eltemette halottait. 1916 tavaszán az egész keresztény világ egy időpontban ünnepelte Jézus feltámadását. Sajátos helyzet adódott az orosz hadszíntéren harcoló csapatok lövészárkaiban.
A Nagy Háború fronthúsvétjairól, húsvéti fegyverszünetekről dr. Stencinger Norbert hadtörténésszel beszélgettünk.

A historizmus, a 19. sz. végétől jelentkező szellemtörténeti irányzat az embert, gondolkodását, műveltségét történelmi fejlődésében szemlélte. A keresztény gondolkodók is arról beszéltek, hogy az „örök” igazságokat mindig történeti vetületükben kell szemlélni, maga a kinyilatkoztatás és az egyház értelmezése is alávetett a történelmiség törvényének.

Dr. Prokopp Máriával, Széchenyi- és Magyar Örökség díjas, a Magyar Művészeti Akadémia művészetelméleti díjával kitüntetett művészettörténésszel, az ELTE professor emeritusával beszélgetettünk. Prokopp Mária művészettörténész az elsők között kezdte el a Kárpát-medencei freskóművészet tudományos feldolgozását. Nemcsak a középkor, a reneszánsz kivételes ismerője, hanem a hazai egyházművészet támogatója, kortárs alkotók lelkes népszerűsítője és recenzálója is. A mai műsorban a historizáló építészetről és festészetről kérdeztük.

A korai középkorban alakult ki a húsvét előtti 40 napos nagyböjt, amely hamvazószerdától 40 napig tiltotta a hús fogyasztását. A középkorban a katolikus egyház az év mintegy 140–160 napjára (az esztendő egyharmadára) vonatkozóan hústól való tartózkodást, böjtöt írt elő.

Az Újszövetségben Jézus negyven napos böjttel kezdi messiási küldetését. Az Üdvözítő követőit arra kéri: vegyék föl keresztjüket, böjtjük Isten őszinte szeretetéből, belülről fakadjon. Bánki Éva írót, irodalomtörténészt a középkori keresztény böjtölés hagyományáról és a bűn szépirodalmi megfogalmazásáról kérdeztük.

Bánki Éva regényei nemcsak életösszegzések, felnövéstörténetek, szembenézések, hanem gazdag kultúrtörténeti utazások is, esszészerűek, filozofikusak, a szociológia és a pszichológia teszi gazdaggá írásait. Történetei időutazások, átlépések egy másikfajta létezésbe, különböző történelmi korokba. Könyveiben a személyes sors a történelem rétegeire illeszkedik – a jelenkor eseményei minden esetben visszavezetnek a múltba. Bánki Éva író, irodalomtörténész középkori világirodalmat, galego költészetet, kreatív írást, műfordítás-történetet tanít két budapesti bölcsészkaron, a Károli Gáspár Református Egyetem Világirodalmi Tanszékén és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Portugál Tanszékén. A Károli Egyetem Kreatív Írás Specializációjának egyik alapítója és vezetője. Két nagy trubadúrantológia: a Tavaszidő édessége és az Udvariatlan szerelem főszerkesztője. Egyik alapítója és szerkesztője a Palimpszeszt című elektronikus tudományos folyóiratnak, és a tanítványaival együtt működtetett kortárs irodalmi portálnak, az ÚjNautilusnak. 2004-ben látott napvilágot Esőváros címmel első prózai műve, mely elnyerte a Szépirodalmi Figyelő-díjat. Értekező próza / esszé kategóriában Telihold Velencében című 2020-ban írt útirajzáért Szépíró díjat kapott.

Babiczky Tibor író Bánki Éva leírásait Szerb Antaléhoz hasonlította, gondolatfutamainak tisztaságát Borges esszéihez, miközben történetei a fikció és valóság, a középkor és a popkultúra között járnak át. Mindez megragadó szellemi és stílusbeli eleganciával tárul a szemünk elé.
Bánki Éva írót regényeiről, elbeszéléseiről, kultúrtörténeti kalandozásairól, világirodalomról kérdeztük.

A Velencei Köztársaságban a középkortól kezdődően politikai érdek volt, hogy a kultúra a társadalom szövetét átitassa, azért, hogy az elviselhetővé tegye a társadalmi igazságtalanságokat, mérsékelje a társadalmi indulatokat, békét teremtsen a társadalomban.

Bánki Éva író, irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense rajongása tárgyáról, Velencéről az Aranyhímzés című regényében, a Fordított idő-trilógiában és a Telihold Velencében útinaplószerű regényében szólal meg és rajzol kultúrtörténeti körképet. Ez utóbbi esszészerű utazási regényéért 2022-ben Szépíró-díjban részesült.

A mediterrán kultúra miliőjében született, a Velencei Köztársaságban kibontakozott karneváli kultúráról Bánki Éva íróval, irodalomtörténésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem docensével beszélgettünk.

Európa és a kereszténység kapcsolatának vizsgálatát azzal a gondolattal kezdi XVI. Benedek pápa A Benedek Európája a kultúrák válságában című kötetében, hogy bár a kereszténység nem Európából indult ki, és így gyökereit, eredetét tekintve nem nevezhető európai vallásnak, mégis „Európában nyerte el a maga történetileg leghatásosabb kulturális és intellektuális arculatát.” Ezért különleges módon összefonódott Európával. Másrészt ez a kereszténységgel átitatott Európa bontakoztatta ki a tudományos racionalizmust, amely ma technikai kultúrájával bizonyos szempontból uniformizálja a világot. Majd így folytatja: „Európa kifejlesztett egy olyan kultúrát, mely az emberiség számára korábban ismeretlen módon kizárja Istent a közgondolkodásból, akár úgy, hogy teljesen tagadja, akár úgy, hogy a létét bizonyíthatatlannak, bizonytalannak, ezért a szubjektív döntések területére tartozónak ítéli, olyan valaminek, ami teljesen jelentéktelen a közélet számára.”

„…Nem építhetünk valódi közös európai házat, ha figyelmen kívül hagyjuk a kontinens népeinek identitását. Ez történelmi, kulturális és morális identitás, mielőtt földrajzi, gazdasági vagy politikai lenne. A különböző identitások részét alkotják egyetemes értékek is, amelyeket a kereszténység alakított. A kereszténységnek így Európában nem csupán történelmi, hanem alapító szerepe is van. Ezeknek az értékeknek, amelyek a kontinens lelkét adják, a harmadik évezredben is jelen kell lenniük, és továbbra is kovásznak kell lenniük a népeknek. Ha ugyanis eltűnnének, hogyan lehetne az »öreg« kontinens kovász az egész világnak?"
(Részlet XVI. Benedek pápának az Európai Püspöki Konferencia kongresszusán mondott beszédéből, 2007. március 24.)

Érszegi Márk, Vatikán-szakértővel arról beszélgettünk, hogy mit gondolt XVI. Benedek pápa Európáról és a kultúrák válságáról.

Ahogy Karol Wojtyła, úgy Joseph Ratzinger is történelmet írt: a II. Vatikáni Zsinat zsinati szakértője, a Zsinatot formáló teológus, a teológia megújítója, a Hittani Kongregáció prefektusa volt, aki, mint azt Peter Seewald, életrajzírója kiemeli, Karol Wojtyła oldalán a korszak viharában irányban tartotta az Egyház hajóját, és az első olyan pápa volt, aki korára való tekintettel vonult vissza hivatalából. Életrajzírója hangsúlyozza, hogy XVI. Benedek soha nem vált árnyék-, mellék- vagy ellenpápává. Korunk egyik legnagyobb gondolkodója a korforduló pápája volt: pápasága valaminek a végét és valaminek a kezdetét jelenti, világok közötti híd építője, Pontifex volt, aki megmutatta, hogy a vallás és az értelem nem ellentétesek egymással.

XVI. Benedek pápa tudományos teológiai életművéről, pápaságáról, örökségéről Érszegi Márk Vatikán-szakértővel beszélgettünk.