„Kértem Isten, ha létezik, mentsen meg” - Sipos Anikóval beszélget az ezotériából való szabadulásáról Krúdy Tamás és Krúdy Zsófia. 2. rész

Az embernek a teremtésben betöltött kitüntetett szerepe nem az anyagi világból vagy az evolúciós folyamatokból vezethető le, hanem a lélek (psyche) azon legfelsőbb rétegéből, a szellemből (pneuma) fakad, amely közvetlen kapcsolatban áll Istennel. Ez a dimenzió természettudományos módszerekkel nem mérhető vagy igazolható, csupán hatásaiban érzékelhető, mégis ez adja létezésünk valódi alapját. Míg a modernitás gyakran éles határvonalat húz a szellemi és az anyagi közé, a középkor integráns világlátása még egységben kezelte a valóságot. Ezt az egységet Jézus alakja teljesíti ki, aki teljes egészében felvállalta a mennyek országa mellett az evilágot is, megmutatva, hogy a földi lét és progresszió benne válhat életünk szerves és integráns részévé. Ugyanakkor a keresztény tanítás szerint Isten maga nem magányos individuum, hanem a Szentháromság közössége, ezért az ember is csak relációban, másokhoz és a teremtett világhoz kapcsolódva, szolidaritásban képes kiteljesedni. Ezzel a szemlélettel áll szemben a modern kor által kínált individualizmus vagy kollektivizmus. Bár a bűnbe esett emberi állapot miatt a tökéletes földi összhang soha nem valósulhat meg maradéktalanul, a kereszténység egy olyan egyedülálló alternatívát kínál, amely minden más vallási vagy filozófiai ajánlatnál teljesebb választ ad az emberi lét kérdéseire, és keresztényként nekünk kötelességünk, hogy saját tökéletlenségünk és bűnös mivoltunk ellenére is újra és újra felmutassuk az integráns emberi élet lehetőségét.

A Pápa hatalma nem világi, hanem spirituális természetű, a Szentszéknek mégis van evilági vagyona, sőt önálló országa, a Vatikán Állam, ami egy teljesen egyedülálló alakulat, még csak hasonlóra sem nagyon volt példa a történelem során. De vajon mi indokolja a Pápának, mint abszolút monarchának az evilági hatalmát a mai modern korban? És vajon miért szükséges, hogy vagyona legyen a Szentszéknek? Egyáltalán hogyan jött létre a Pápai Állam és ez azonos-e a mai Vatikánnal? A beszélgetésben ezekre a kérdésekre keressük a választ Érszegi Márk Vatikán-szakértővel, akitől azt is megtudhatjuk, hogy nekünk, magyaroknak meg abszolút különleges kapcsolatunk van a Szentszékkel, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, pedig az identitásunk részét képezi mind a mai napig vallási felekezettől függetlenül.

A szexualitás az a terület, ahol a legnagyobb a sérülésveszély a mai fiatalok számára. Ezt ismerte fel egy háromgyerekes fiatal görögkatolikus pap és pszichológus felesége, akik arra jutottak, hogy ezzel kezdeniük kell valamit. Az Egyháznak már közel hat évtizede van az emberi szexualitással foglalkozó stratégiája, aminek a gyakorlatba történő átültetése még sok ponton várat magára. A VI. Pál által 1968-ban kiadott Humanae Vitae távolról sem kapja meg azt a figyelmet, ami méltán megilletné. Grunda Dávid és Angéla közösen találtak rá a TeenSTAR programra, amely nemcsak egy módszertan a szexualitásról történő beszélgetésre, hanem a szókészletet is megadja hozzá. A program elvégzése után a fiatalok azzal a meggyőződéssel indulnak neki a felnőtt életnek, hogy a szexualitás helye egy elkötelezett párkapcsolatban van. Aki ismeri a mai viszonyokat, az tudja, hogy ez mekkora dolog.

Az orvos kezel, az Isten gyógyít. Minden gyógyulás Istentől származik, még azoknál is, akik ezt nem tudják vagy nem akarják tudomásul venni. Az orvostudomány is ismeri a jelenséget, hogy hatásos a szeretettel való odagondolás, gyorsabban javul annak az állapota, akiért imádkoznak, akár több ezer kilométer távolságból is. Így mindnyájan gyógyítók lehetünk. Minden imádságunkban a feltámadt Krisztusról teszünk tanúbizonyságot. A feltámadásban pedig új létrendbe kerülünk, de hordozni fogjuk a korábbi létrendünk jegyeit. Jézus a feltámadása után megdicsőült testében jelenik meg a tanítványoknak, együtt eszik velük, meg tudják ölelni. A test feltámadásának ígéretét még a hívő katolikusok közül is sokan kétkedéssel fogadják, pedig ha valami, hát ez igazi reménységet és lelki békét tudna nyújtani egy veszteség után.

Az orvos kezel, az Isten gyógyít. Minden gyógyulás Istentől származik, még azoknál is, akik ezt nem tudják vagy nem akarják tudomásul venni. Az orvostudomány is ismeri a jelenséget, hogy hatásos a szeretettel való odagondolás, gyorsabban javul annak az állapota, akiért imádkoznak, akár több ezer kilométer távolságból is. Így mindnyájan gyógyítók lehetünk. Minden imádságunkban a feltámadt Krisztusról teszünk tanúbizonyságot. A feltámadásban pedig új létrendbe kerülünk, de hordozni fogjuk a korábbi létrendünk jegyeit. Jézus a feltámadása után megdicsőült testében jelenik meg a tanítványoknak, együtt eszik velük, meg tudják ölelni. A test feltámadásának ígéretét még a hívő katolikusok közül is sokan kétkedéssel fogadják, pedig ha valami, hát ez igazi reménységet és lelki békét tudna nyújtani egy veszteség után.

Csak Istenben bízhatunk vagy az emberiségben is? Az MI-ről katolikus szemmel 2. rész

Folytatjuk az előző héten megkezdett beszélgetést a mesterséges intelligenciáról, hogy hívő katolikusként mit kezdhetünk – vagy nem kezdhetünk – vele. Ennek kapcsán szóba kerül az emberiség újra és újra megismétlődő ősbűne, és tisztázódik, hogy ki a történelem ura, aminek kapcsán a műsorvezető nagy felfedezést tesz.

"Ádáz verseny folyik az emberi szintű – vagy más néven erős – mesterséges intelligencia megvalósításáért, ami rendelkezni fog az ember minden kognitív képességével, csak magasabb szinten. Elon Musk szerint 30 százalék esély van arra, hogy ez az erős mesterséges intelligencia, amikor majd megvalósul, kipusztítja az emberiséget. Ezzel szemben, szintén Musk szerint, 70 százalék az esélye annak, hogy egy soha nem látott aranykort és jólétet hoz el. Vajon érdemes ekkora rizikót vállalni? És kit kérdeztek meg róla? Úgy tűnik, hogy az emberiségnek össze kellene fognia a mesterséges intelligencia szabályozása terén, ha nem akarunk nagyon súlyos árat fizetni. De vajon képes lesz rá? Kipusztítjuk magunkat vagy megistenítjük? Vajon továbbra is Isten a történelem ura, vagy a saját kezünkbe vettük a sorsunk alakulásának irányítását? Abszolút aktuális és égető kérdések, amelyekre a világon elsőként és egyedülállóan a Vatikánból érkezik globális erkölcsi iránymutatás.

Istennek az a célja, hogy minden ember üdvözüljön, és nem mindig nyilvánvaló előttünk, hogy ezt milyen úton-módon éri el. Mi, keresztények, azonban ismerjük az Utat, aki Jézus, és súlyos bűnt követ el az, aki megismerte Őt, mégis azt mondja, hogy ez is csak egy az utak közül. Az eredendő bűn önmagában elég lenne arra, hogy bárki az örök kárhozatra jusson. Éppen ezért mérhetetlenül fontos, hogy minden ember olyan hamar részesüljön a keresztség szentségében, amely megszabadítja őt az áteredő bűn következményeitől, amilyen hamar csak lehetséges. XVI. Benedek pápa például egynapos korában lett megkeresztelve. A keresztségben azonban nem csak bűneink törlődnek el, hanem ezzel leszünk Krisztus titokzatos testének részévé, illetve ezzel válunk Isten gyermekeivé – addig ugyanis csak a teremtményei vagyunk. Beszélgetés a keresztség szentségéről Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspökkel