A művészet akadémikusai

Kósa Klára keramikusművész Kecskeméten született 1947-ben. Az Ének-zenei Általános Iskolában maga Kodály Zoltán is tanította. A Néprajzi Akadémián 1970-ben végzett. Dolgozott a Mezőtúri Népművészeti Fazekas Szövetkezetben, Sárospatakon, Helyőszalontán és Lengyelországban is. Tahitótfaluban él, műhelye Szentendrén, a Kósa Reneszánsz Kerámia Stúdió. Rendszeres tart népművészeti előadásokat civil közösségeknek és egyetemeken itthon és a nagyvilágban is. Tárgyai azonnal azonosíthatóak, amelyeket Magyarország legfőbb méltóságai is szívesen adják ajándékba vendégeiknek és külföldi útjaikon. Kósa Klára, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Népművészet Mestere, Magyarország Érdemes Művésze.

Nem véletlen, hogy az elmúlt héten a Prima díj mellett a közönségdíjat is megkapta a Fili. Aki látta már a már több, mint négy évtizede éneklő-zenélő 150 székelyruhás fiatalt fellépni, sohasem felejti el. Aki pedig néhány napra fogadott már az otthonában éppen turnézó filistát, azóta családtagnak is érezheti magát. Így tehát ez a közösség megszámlálhatatlan tagú, persze a legfontosabbak a gyerekek. Őket Haáz Sándor, a Magyar Művészeti Akadémia tagja kollégáival tanítja, neveli tisztaszívű, szülőföldjüket szerető magyar emberré.

Műszaki hiba!
Felhívjuk kedves hallgatóink figyelmét, hogy a szombati adásból egy részlet technikai probléma miatt kimaradt. A teljes adás december 16-tól IDE KATTINTVA visszahallgatható.

Turi Attila, Kossuth-díjas építész, 1959. december 13-án született Budapesten. A Műszaki Egyetem másodéves hallgatójaként ismerkedett meg Makovecz Imrével, akitől megkapta első építészeti feladatát: egy családi ház tervfeldolgozását és művezetését.
Ez a találkozás meghatározta pályáját, amely szoros munkakapcsolatból barátsággá alakult át. Frissen végzett építészként élete első tervezési munkáival – a nagykállói óvoda, majd az újkígyósi faluház – is a mestere bízta meg.
Turi Attila részt vett az 1992-es sevillai világkiállításon óriási sikert arató, Makovecz Imre által megálmodott Magyar Pavilon engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítésében és a kivitelezés helyszíni szakmai felügyeletében.
Volt Budakalász főépítésze, tervezett ipari épületet, falu léptékű középületet, felújított helyi értékeket, családi otthonokat. Tagja a Kós Károly Egyesülésnek. Dolgozott a Felső-Tiszavidéken az árvíz utáni, majd a vörösiszap-katasztrófa utáni kolontári és devecseri újjáépítésben. Turi Attila 2023-óta a Magyar Művészeti Akadémia elnöke.

Solymosi-Tari Emőkéről nem túlzás azt állítani, hogy mindent tud a muzsikáról. Doktori dolgozatát Lajtha László színpadi műveiről írta. A Kossuth-díjas zeneszerző munkásságát Párizsban és Londonban is kutatta. Tanított középiskolákban, 2001-óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen oktat, jelenleg az intézmény egyetemi docense. A Magyar Művészeti Akadémiához 2014-ben csatlakozott, ahol ma a Művészetelméleti Tagozat vezetője. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével és a Széchenyi-díjjal kitüntetett Solymosi-Tari Emőke még véletlenül sem "szobatudós, írásai és előadásai színesen, magával ragadóan mutatják be a zene világát.

Temesi Ferenc Szegeden született 1949. november 30-án. Szülei Temesi Ferenc és Tóth Etelka tanítók voltak, apja 1956-ig iskolaigazgató, a forradalom után meghurcolták. Tanulmányait szülővárosában végezte, az általános iskolában orosz, a gimnáziumban francia tagozatos volt. Elsősorban nyelvtehetségével tűnt ki. Már ekkor írt, részt vett az iskolai színjátszásban, egy amatőr beatzenekar énekese, szövegfordítója volt. Az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen elért eredményével nyert felvételt a szegedi tudományegyetem magyar–angol szakára.

Eleinte egyetemistaként is énekelt, majd a Szegedi Egyetemi Színpad országos hírűvé vált előadásában szerepelt (Déry Tibor: Az óriáscsecsemő). Ösztöndíjat kapott a Londoni Egyetemre. Szakdolgozatát Déry Tibor költészetéről készítette el, diplomát 1974-ben kapott.

Nyelvismerete miatt az Egyetemi Könyvtárban kapott határozott idejű állást. Következő munkahelye a Fiatal Művészek Klubja lett. 1975-ben megkapta a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjat, azóta szabadfoglalkozású író. Első könyve 1977-ben jelent meg. Por című regénye tette ismertté és népszerűvé (1986–1987).

Az 1980-as években külföldi tanulmányutakat tett. 1984-ben lett a Magyar Írószövetség, 1987-ben a PEN Club, 2003-ban az akkor még egyesületként működő Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2001 óta a Magyar PEN alelnöke, a Magyar Írószövetség választmányának, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

(Forrás: mma.hu)

Szívesen dolgozik a "földdel". Az agyag csodálatosan formálódik a keze alatt. A partiumi születésű Jakobovits Márta az ősszel ünnepelte a 80. születésnapját, de élet- és munkakedve töretten. A Magyar Művészeti Akadémia aktív tagja, rengeteget utazik, tanít és életmű kiállításra készül. Hiába ismert már "száz" mázat, neki szüksége volt még néhányra. A művésznő olyan sokat kísérletezett a különböző színekkel, anyagokkal, a hővel, a technológiával, hogy kutatásait megírva, azzal megszerezte a doktori fokozatot. A címet persze nem használja, a munkáival "beszél". Mindenkivel megtalálja a közös hangot Nagyváradon, a Székelyföldön, a mai Magyarországon, a nyugati világban vagy akár egy iráni falu fazekasműhelyében is.

Az adás közben fellépett technikai hiba miatt elnézést kérünk. A műsor hibátlanul meghallgatható az ismétlés időpontjában, kattintson ide!

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész egy hete vehette át a Tolnay Kláriról elnevezett elismerést. A laudációban Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezetője kiemelte, hogy kezd kimenni a divatból az a színásztípus, aki nem pillanatnyi ideológiai hóbortoknak hódol, vagy a népszerűség szerzés látványos eszközének tekinti a közéletet, hanem kiérlelt gondolkodásból és hitbéli átélésből fakadó küldetésnek tartja. Nem magamutogatással és hivalkodással, hanem feladatvállalással szolgálja azt az értékvilágot, amelyet képvisel. Szerinte Rátóti Zoltán ilyen ember. A Magyar Művészeti Akadémia alelnöke műsorunkban a színpadok világáról és szeretett falujáról, a zalai Magyarföldről is beszél, ahol volt polgármester és templomot is épített.

1954-ben született Szolnokon. Magyar–orosz szakon szerzett diplomát a József Attila Tudományegyetemen. Sokáig középiskolai tanárként dolgozott, kurzusokat vezetett
az egri Eszterházy Károly Főiskolán, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen, illetve a békéscsabai Színitanházban. Dolgozott irodalmi folyóiratoknál. 1996 és 2007 között a Kolibri Színház dramaturgja volt. 2005-től 2007-ig a zalaegerszegi Griff Bábszínház, 2008 óta pedig a Békéscsabai Jókai Színház dramaturgja. Önálló köteteinek száma ötven fölött van. Jelentős drámai életművel rendelkezik, színházi bemutatóinak száma meghaladja a százat. Átvehette a József Attila-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, Magyarország Babérkoszorúját, a Szép Ernő-életműdíjat és a Balassi-kardot.

A neve hallatán sokaknak azonnal eszébe jut a homok-technikája. Animációs filmen és a színpadon. Igen, egy képzőművész koncerteken, az élő zenére alkot homokból! Ahhoz, hogy Cakó Ferenc, Kossuth-díjas alkotó eljusson ideáig, hosszú utat tett meg. Művész családból származva, tehetséges ifjúként került a legendás Pannónia Filmstúdióba, ahol számtalan híres sorozatot készített. A Sebaj Tóbiást, vagy a Zénót a mai gyerekek is ismerik. "Ab ovo - Homoknyomok" című rövidfilmjéért díjat vehetett át Franciaországban Claudia Cardinale-tól, a berlini zsűri pedig Arany Medvével jutalmazta "Hamu" című 6 perces munkáját. A Magyar Művészeti Akadémia tagja különleges technikájáról is beszél műsorunkban.

A Munkácsy Mihály-díjas és Érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője a napokban ünnepli a 77. születésnapját. Nem vesztegette fölöslegesen az elmúlt évtizedeket. Amióta "belevágott" az alkotó munkába, sokszor megváltozott körülötte a világ. Felvidéki születésű szüleitől még a XIX-XX. század "klasszikus" magyar műveltségét örökölte, tudós édesapja pontos anyagismeretével megerősítve. Stefanovits Péter így olyan alkotóvá lett, aki valóban korunk képzőművésze, aki az ecsettel éppolyan baráti viszonyban van, mint a cinkmarással, a hatalmas installációkkal vagy éppen a legújabb digitális technikákkal. Sorozatai szó szerint elgondolkodtatóak, amelyek a humánumból és a szakralitásból fakadnak.