Madárvárta

Legnagyobb poszátafélénk de sajnos nem túl gyakori, pedig jó volna sokat látni-hallani, hiszen gyönyörűen énekel és mókás, karvalyéhoz hasonló, szürke keresztsávos "trikót" hord, amihez szintén a karvalyéhoz hasonló, élénksárga szem tartozik.
Halmos Gergő, az MME igazgatója mutatja be.

Igen dekoratív vártamadár, amely kampós csőre miatt első ránézésre törpe ragadozónak tűnik.
Halmos Gergő, az MME igazgatója mesél róla.

(Kép: Csontváry Kosztka Tivadar: Tövisszúró gébicsek, 1893)

Nedves mocsárréteinken, szikes legelőkön költ. Amúgy is ritka volt, de a mocsarak lecsapolása, a nedves rétek feltörése sem kedvezett hazai állományának. Érdekes alakú, kúpos végű tojásaiból aranyos, pöttyös kis pehelygombócok kelnek ki (rajz: Kókay Szabolcs MME).

"Aranyágon ül a sármány, kicsi dalt fúj furulyáján..." - írja Weöres Sándor. Nem valószínű, hogy a mi madarunk ihlette meg, ugyanis más sármányoktól eltérően neki nem dallamos, inkább kicsit furán gépszerű, viszont ezért könnyen felismerhető hangja van. A hím csodaszép, élénksárga színéről kapta a nevét. A leggyakoribb sármány fajunk, kis szerencsével a kertünkben is megpillanthatjuk.

Egyik legszebb galambfajunk. A telet Afrikában, a Szaharán túl tölti, itthon május és szeptember között láthatjuk -- vagy hallhatjuk, hiszen jellegzetes hangja messziről elárulja a jelenlétét.

Az ország egész területén gyakori, a vadásztársaságok minden éven nagy számban engednek szabadon zárt térben tenyésztett madarakat. Betelepített állat, de vajon mióta él velünk?
Halmos Gergővel, az MME igazgatójával beszélgetünk róla.

Mókás jelenség ahogy hatalmas, sárga szemével meredten néz, és hosszú, vastag sárga lábán fel-alá rohangál a pusztában. Rejtőszíne és ritkasága miatt azonban nehéz megfigyelni: hazánkban mindössze 2-3 tucat pár költ az alföldi homokpusztákon.
Halmos Gergő, az MME igazgatója mesél róla.

Ez a kistestű sólyomféle a magyar puszták féltett kincse. Az Európai Unió teljes kék vércse állományának mintegy 40%-a költ Magyarországon. A tavalyi év nagy szenzációja volt, hogy egy célzott expedíció keretében magyar kutatók fedezték fel Angolában a kékvércsék soha nem látott méretű, milliós példányszámú telelő, gyülekezőhelyét.

Különleges külsejű, hangú, röptű és életmódú, titokzatos madár. Bár nem ritka hazánkban, mégis kevéssé ismerjük, hiszen rendkívül nehéz megfigyelni. Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgatója mutatja be.