Tény-kérdés

Wenckheim Krisztina 175 évvel ezelőtti születése a Békés megyei település, az egykori Ókígyós - ma Szabadkígyós - szempontjából is meghatározó jelentőségű. A hely szelleme kötelez. Itt vagyunk azon személyiségek sírjainál, akik lakóhelyünk és vármegyénk jelentős alakjai voltak. Itt pihen békében a „magyar nábob”, itt pihen Wenckheim Krisztina, aki nyolcévesen fogadta Ókígyóson a császári párt, és felnőttként Sissi császárné társalkodónője volt. Balogh József polgármester ezen szavakkal emlékezett a minap a kripta melletti találkozón.

Wenckheim Krisztina, túl azon,, hogy hét gyermeket szült és felnevelt, rengeteg fejlesztés fűződik a nevéhez. A hét gyermek közül még öt az ókastélyban született. 1882-ben készült el az új kastély Ybl Miklós tervei nyomán, és két gyermeke, Mária és Ilona már ott jöttek a világra.

Dr. Takács Árpád, Békés vármegye főispánja beszédében úgy fogalmazott, a grófnő kivételes személyiség volt; csillagkeresztes császári és királyi palotahölgy, az Erzsébet-rendjel, és a pápai „Pro ecclesia et pontifice” rendjel tulajdonosa. Wenckheim Krisztina a szegények és elesettek gyámolítója, az özvegyek és árvák bőkezű és önzetlen támogatója volt. Krisztina egyik gyámja a széles műveltségű és világot látott Göndöcs Benedek gyulai apátplébános lett, aki a gondjaira bízott grófnőt erényekben gazdaggá, fennkölt lelkűvé és könyörületes szívűvé nevelte. Mire eladósorba került, Krisztina számított Magyarország legjobb partijának. Nemcsak szép, okos, művelt, és szociálisan érzékeny, hanem az egyik legnagyobb vagyont birtokló arisztokrata hölgy volt, akit Sissi is a palotahölgyei közé választott. Romantikus regénybe illő fordulatként szerelembe esett legnagyobb ellensége, Wenckheim Károly gróf fiával, Wenckheim Frigyessel, akivel 1872. június 18-án mondták ki a boldogító igent. Házasságuk igazi szerelmi házasság volt, frigyüket gazdag gyermekáldás koronázta, hét gyermekük született.

Wenckheim Krisztina maga volt a megtestesült jószolgálat és jótékonyság, a szegények és elesettek gyámolítója, az özvegyek és árvák bőkezű és önzetlen támogatója – emelte ki a főispán. Havonta 80 szegényt támogatott, de a rászoruló betegeket, időseket és gyermekeket is rendszeresen segítette. A nehéz sorsú nők részére menhelyet állított fel, népkonyhát működtetett. A grófnő az újítás, az újszerű építészeti megoldások, az innováció lelkes és elkötelezett híve volt. Legékesebb bizonyítéka ennek az Ybl Miklós tervei alapján eklektikus, neoreneszánsz stílusban épített szabadkígyósi Wenckheim-kastély. Átadásakor korának legfényesebb, legkorszerűbb kastélya volt.

Ez a kastély a múlt dicsősége és a jövő reménysége, nemcsak vármegyei, de országos viszonylatban is egy szimbólum – hangsúlyozta dr. Takács Árpád. - A kígyósi pusztában gyökeret eresztett telepesek hittek. Hittek a Jóistenben, hittek az álmaikban, hittek a jövendőben, és konok, kitartó munkával építkeztek. Összeköt bennünket a Wenckheim név, akik ennek a térségnek, hitet és reményt adtak. Erre van szükségünk ma is. Hogy érdemes itt élni, jó ide hazatérni és van jövő. Van békési jövő, és van magyar jövő. A főrangú család közel három évszázad óta összeforrt a magyar haza történetével. Kiváló emberek, akik gazdálkodtak, politizáltak, kormányoztak, ápolták a kultúrát és a hagyományokat, de felismerték a kor hívó szavát és fejlesztették a vármegyét. Dr. Takács Árpád beszéde végén úgy fogalmazott, akik itt élnek, értik az idők szavát, mert szorgalmasan dolgoznak, élik a mindennapjaikat, így biztosítva jövőt gyermekeiknek. Szent István szemével akarunk látni, Kazinczy nyelvén akarunk szólni, apáink útját akarjuk járni.

Ősszállításunkban megszólaltattuk a híres család legidősebb tagját, Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnőt is.

Kép forrása: MKR; Szereday Ilona festőművész

„… hogy láss és eltelj Szentlélekkel!” címmel május elsején az alcsútdobozi sportcsarnokban találkoznak a Székesfehérvári Egyházmegye karizmatikus közösségei. A jubileumi, 25. alkalom programjairól Cseh Kornéltól az alcsúti Mustármag Közösség tagjától, a találkozó szervezőjétől Hámori Kinga érdeklődött.

A jótékonysági est megszervezését ezúttal nem az intézmény vezetése, hanem az ott tanuló fiatalok kezdeményezték, a turisztika szakos hallgatók és az intézmény diákönkormányzata.

Április 16-án kedden, a holokauszt magyar áldozatainak emléknapján újonnan előkerült holokauszt-dokumentumokat mutattak be Budapest Főváros Levéltárában. Az újabb felfedezésről Kenyeres Istvántól, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatójától Hámori Kinga érdeklődött. A Levéltár holocaust.archivportal.hu oldalán megtekinthető az első válogatás az újonnan talált és már digitalizált iratokból.

Magó M.Teréz ferences szegénygondozó nővérrel beszélgetünk.

Bizonyosan nem csak a szem a lélek tükre, hanem az arc, a frizura is. A haj és az arcszőrzet kerül a középpontba a szegedi Móra Ferenc Múzeum új kiállításán.

A jólfésültség története című tárlaton a látogatók megismerkedhetnek a fodrászok, borbélyok fortélyaival, a fodrászszalonok kialakulásával, a frizurák változásának érdekességeivel.

„A bor ízei" c. Sapientia-napon Jackánics Fülöp ferences szerzetessel, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanárával a „Szőlő és bor Jézus példabeszédeiben” témakörben tartott előadása után.

AZ ENSZ 1993-ban március 22-ét jelölte ki a Víz Világnapjának.
Az ünnepi nap ez évi jelmondata a VÍZ A BÉKÉÉRT! A jelmondat ebben az évben arra hívja fel a figyelmet, hogy az éghajlatváltozás hatásainak fokozódásával és a Föld népességének növekedésével sürgősen szükség van arra, hogy az országokon belül és az országok között is összefogjunk legértékesebb erőforrásunk védelme és megőrzése érdekében. A víz nem csupán egy olyan erőforrás, amelyért versengeni kell - hanem emberi jog, amely az élet minden területéhez szükséges.

Világszerte több mint 3 milliárd ember függ az országhatárokat átszelő vizektől. Ennek ellenére napjainkban csak 24 országnak van együttműködési megállapodása a víz közös
használatáról. A víz világnapi gyulai városi rendezvényén erre hívják fel a figyelmet, bemutatva működési területük folyóit, melyek Romániában erednek. Mi szerencsére azon kevés ország közé tartozunk a világon, akinek van határvízi egyezménye, a rendezvényen ez került a fókuszba.

A gyulai székház körül felállított standokon, sok érdekes dologra hívták fel a figyelmet az ez évi jelmondat jegyében. A Bodoki-szobornál Lúczi Gergely műszaki igazgatóhelyettes, főmérnök mondott köszöntőt. Kitért arra, hogy 2010-ben döntött először úgy a KÖVIZIG, hogy nem az igazgatóság épületén belül ünnepli meg a víz világnapját. 2011 óta az igazgatóság előtt játékos és szemléltető formában mutatják meg a gyerekeknek, óvodásoknak, iskolásoknak a KÖVIZIG feladatait és működését.

Idén második alkalommal voltak jelen a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ) munkatársai, akik egyrészt játékos formában bemutatták a saját tevékenységüket, másrészt kétszer is halat telepítettek az Élővíz-csatornába. A szakember kifejtette, az eseményen minden évben bemutatják a határon túlról eredő Körösök vízhálózatát, a határvízi együttműködést a román vízügyi szervekkel. A jelenlévők képet kaphattak a belvízi védekezésről, a vízhozammérésről, geodéziai ismereteket sajátíthattak a látogatók, bemutatták, hogy a vízminőségi szennyezést miként hárítják el.

Szintén nagyon érdekes és látványos volt, amikor azt láthatták a gyerekek, hogy az árvízi védekezésnél milyen technikákat alkalmaznak. A közeli Tájvízházban pedig megismerhette mindenki, hogy a ma használt nagyon divatos újrahasznosítás kifejezés elődeinknek teljesen természetes volt, a mindennapi életük részét képezte.

Képen: A Fehér- és a Fekete-körös összefolyása Szanazugnál turisztikailag is látványos hely
Fotó. KÖVIZIG