Őrtüzek

A berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány bosznia-hercegovinai kutatási programjáról dr. Pintér Tamás történész–levéltárossal, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársával, az első világháború magyar vonatkozású hadszíntereinek kutatójával, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökével, a Nagy Háború blog alapítójával beszélgettünk.

A berlini kongresszuson elfogadott határozat értelmében az Osztrák–Magyar Monarchia 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. Osztrák–magyar erődök Bosznia-Hercegovinában – Avtovac, Bilek, Kalinovik, Mostar és Trebinje. A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány bosznia-hercegovinai kutatási programjáról dr. Pintér Tamás történész–levéltárossal, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársával, az első világháború magyar vonatkozású hadszíntereinek kutatójával, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökével, a Nagy Háború blog alapítójával beszélgettünk.

Az első világháború négy éve folyamán nagy ritkán előfordult, hogy mindkét fél teljesen beszüntette a harci tevékenységet, nem hivatalos tűzszünet jött létre. Egy ilyen alkalom volt 1916 húsvét vasárnapja is a 306. honvéd gyalogezrednél.

A húsvéti barátkozás során azonban előfordult, hogy a felek megpróbálták kikémlelni azt is, hogy az ellenség védvonala hol és miként lenne a leginkább sebezhető. Solth Miklós így ír erről: „Az oroszok délután már állásainkba is bemerészkedtek. A jóhiszeműség a mi részünkről ismét határtalan könnyelműséggel párosult. Míg az oroszok a mieink közül senkit állásaikba nem engedtek, mi eltűrtük, hogy ők ott körülnézzenek és vissza is menjenek. Igaz, nagyon sokan estére sem akartak visszatérni, ezek inkább itt maradtak fogolynak”.

Az első világháború során az egyre romló gazdasági körülmények újabb és újabb megszorító rendeleteket szültek.1916-ra olyan jelentős hiány mutatkozott az élelmiszer-ellátás terén, hogy a kormány egyik tiltó rendelete a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepén tiltotta a tojásfestést. Ezzel igyekeztek az ünnephez kapcsolódó bőséges étkezések és a tojásfelhasználás mértékét visszaszorítani. A rendelet megszegését két hónap elzárással vagy 600 korona pénzbírsággal büntették.
Dr. Stencinger Norbert történésszel, a Nagy Háború blog egyik alapítójával beszélgettünk.

Miként érintette a perifériákon élő vármegyei tisztikart és a nemességet az áprilisi törvények bevezetése, milyen nemzetiségű volt a vármegyei nemesség a perifériákon? Milyen volt a hangulat 1848-ban a pesti kormányzat intézkedései hatására Zólyomban, Liptóban, Trencsénben? Miért tört ki a szlovák lázadás? Mit jelentett a szlovák, a horvát, szerb és a román kérdés 1848-ban? Milyen lélektani szerepet játszottak a dualizmus kori nemzetiségpolitikában az 1848-as sérelmek magyar részről?

Dr. Ábrahám Barna történésszel, az Eperjesi Egyetem magyar lektorával, oktatójával és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Román Filológiai Tanszékének habilitált egyetemi docensével, egyben a különböző történeti programok, történeti szakok oktatójával beszélgettünk.

Jézus megkeresztelkedése után „telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit…” Jézus példája nyomán az első keresztény közösségek számára is alapvető volt a böjt és az imádságos lelkület. A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban.

Jézus a hegyi beszédben így fogalmaz: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.”
A nagyböjtről, a bűnbánatról dr. Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi bencés főapát–püspököt, történészt kérdeztük.

1927 és 1930 között kezdődött gróf Bethlen István miniszterelnök kezdeményezésére Lillafüred és környéke üdülőteleppé fejlesztése. A Fehérkőlápa Turistaház helyén 1930-tól menedékház működött. A lillafüredi Palotaszálló, amely az 1934-es Meseautó helyszínéül is szolgált, a tehetős vendégek előtt, míg a menedékház mindenki számára nyitva állt. A második világháború elpusztította a – már a középkorban is fontos, Egert és Miskolcot összekötő úton fekvő – menedékházat, amely 1945-ben újjáépült. Ebben az időben a Turistaellátó Vállalat üzemeltette 1975. évi megszűnéséig. 1956-ban a miskolci forradalmárok búvóhelyeként szolgált, majd a szovjet katonák elfoglalták és kifosztották. Később a Diósgyőri Vasgyárak Testgyakorló Körének tulajdonába került az épület, 1992-ben az erdészet vette birtokba a turistaházat. 1997-ben magántulajdonba kerül, ám az épület a tűz martalékává vált. A leégett házat 1998-ban vásárolta meg jelenlegi tulajdonosa, Tóth István, és két kezével felújította azt.

2000. május 1-je óta fogadja a turistaház a vendégeket, és 2022-ben elnyerte az év turistaháza címet, a közelben található Zsófia kilátó pedig az év kilátója címet. A turistaház vízrendszerét a Szent István-forrás táplálja, amely a gyomor- és bélpanaszokra is gyógyhatással van, a ház körül faritkaságok láthatók.

A 2022-ben az év turistaháza címet elnyerő Fehérkőlápa Turistaházról a vendégház alapítójával és vezetőjével, Tóth Istvánnal és feleségével, Böde Andreával, a turistaház vezetőhelyettesével beszélgettünk.

A farsangi időszak népi hagyományairól, kiemelten a dramatikus népszokásokról és a népi paraliturgikus szokásokról dr. Medgyesy S. Norbert művelődéstörténésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézetének habilitált egyetemi docensével, a Történelemelméleti Tanszék vezetőjével, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének óraadó tanárával beszélgettünk.

Dr. Medgyesy S. Norbert 1999 óta a Régi Magyar Dráma Kutatócsoport tagjaként a 18. századi csíksomlyói misztériumjátékok kritikai szövegkiadásában vesz részt, és a 17–18. századi iskoladráma-színlapok feltárását és rendszerezését végzi. Népénekgyűjtő és a műfaj történelmi előzményeit vizsgálja.

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” zárónapja, egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdete is. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése. Az ünnep először Keleten jelent meg a III. század végén, Nyugaton egy évszázaddal később terjedt el. Liturgiája Jézus megjelenésének, megnyilvánulásának momentumaira emlékezik: a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek hódolatára a gyermek Jézus előtt, Jézus megkereszteltetésére és csodatételére a kánai menyegzőn.

„A karnevál hagyománya átváltoztatja a vízkereszt jelentését. Jézus első csodatételekor az emberek örömében osztozik. A kánai menyegző története a mámor és a magunkba feledkezés problémáját is felveti, és egészen más megvilágításba helyezi a vízkereszttel kezdődő farsangi ünnepkört. Az ünnep alkalmas arra, hogy a modern élet és a modern személyiség dilemmáit is szemléltesse" – mondta rádiónknak Bánki Éva író–irodalomtörténész.

Vízkereszt ünnepéről, a „karácsonyi tizenketted" zárónapjáról, a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdetéről, a szerep és az igazság, a rejtettség és a feltárulás problémáiról a reneszánszban és a modern korban Bánki Éva író–irodalomtörténésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docensével beszélgettünk.

Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” zárónapja, egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdete is. Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése. Az ünnep először Keleten jelent meg a III. század végén, Nyugaton egy évszázaddal később terjedt el. Liturgiája Jézus megjelenésének, megnyilvánulásának momentumaira emlékezik: a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek hódolatára a gyermek Jézus előtt, Jézus megkereszteltetésére és csodatételére a kánai menyegzőn.

Bánki Éva író–irodalomtörténésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docensével vízkereszt ünnepéről, kultúrtörténeti jelentőségéről beszélgetünk.

A keresztények elvándorlásának számos okát ismerjük, közöttük az Iszlám Állam pusztítását, a muszlimok számának felülreprezentáltságát a közel-keleti társadalmakban, a politikai instabilitás és a gazdasági válság kérdését, vagy csak egyszerűen a jobb élet reményében való elvándorlást. Milyen hatással van a keresztények elvándorlása a helyi kollektív társadalmakra és a helyi tradíciókra? Létezik vallások közötti bizalom és béke a Közel-Keleten, vagy legalább mutatkozik az erre való igény? Miként viszonyulnak az arab keresztények az iszlám militarizáltságához?

Dr. Sayfo Omárral, a Migrációkutató Intézet vezető kutatójával, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával a Közel-Kelet keresztény közösségeiről beszélgettünk.