Akvarell

Adás információk:

kulturális paletta
Jazzben nagy - avagy egy bigband negyedévszázada

Lélek, lebegés lapokon – avagy imából született grafikák

Gúnyolták Hóman-boynak, nevezték zseninek – avagy emlékezés egy színházújítóra

Archívum: hallgassa meg!

Produkciói a 20-as évektől a kortárs művekig végigkísérik a műfaj fejlődését. Ars poeticája: a jelenkori zene művelése mellett ápolni a kapcsolatot a gyökerekkel, és közkinccsé tenni az értékeket, a szakmai tapasztalatokat pedig továbbadni a fiatal muzsikus generációnak. A 25 esztendős Budapest Jazz Orchestra jubileumi éve ebben a hónapban kezdődött és természetesen koncerteket tartogat. (A részletekről az interneten lehet tájékozódni) Az együttes vezetőjével, a szaxofonos Kollmann Gáborral szinte szó szerint évszázados kitekintéssel beszélgettem.

„Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek” – maga a művész is hivatkozik az Ezékiel könyvéből származó idézetre. Lukács Ágota első kiállításán már egy sajátságosan kiforrott képi világ tárul fel. S talán a látogató is választ kap a kérdésre, hogy belső irányváltással lehetséges-e, hogy a mellkast elnehezítő kő felpuhuljon, élő és dobogó legyen? Zsoldos Szilvia először a grafikust kérte mikrofonja elé, majd Sulyok Miklós művészettörténésszel, a Műcsarnok kurátorával elemezte az alkotásokat. A K.A.S. Galéria Budapesten a Bartók Béla út 9.- alatt található. A tárlat október 3-ig látogatható.

„…nemcsak összekötő kapoccsá kell lennie az időtlen irodalmi mű, valamint a kortól determinált közönség, színész és színpad között, hanem a szó szoros értelmében alkotó művésszé, kinek kezében csupán anyag az irodalmi mű lelke és szóruhája, a színész teste és hangbeli adottságai, a színpad építészeti, festői és plasztikai lehetőségei, de anyag tulajdonképpen a közönség is, amelynek lelkéből formálja meg, hívja életre a rendelkezésére álló alakító eszközökkel művészi álmait" – így összegezte a rendező feladatát Németh Antal. A legendássá vált alkotó sajátos megközelítési módja miatt válhatott a Színház- és filmművészeti egyetem drámaelméleti intézetének névadójává. Jórészt az egyedisége az oka a róla szóló véleményekben megjelenő ellentmodásoknak, illetve pályája többszörös megszakítottságának is. A hatalom nem díjazza, ha valaki hol az egyik, hol a másik totális diktatúrában tud kívülálló maradni. Ugyanakkor míg az antinaturalista vagy látványszínház az egyik oldalról a rajongás tárgya, addig a másikon megjelennek azok, akik a színészeket, vagy az irodalmat, a hagyományokat féltik a technikától, az újításoktól. A most következő összeállításban előbb a rendező színházigazgatóról mond néhány szót Rátóti Zoltán Kossuth-díjas színművész, a Nemzeti társulatának tagja, az SZFE korábbi rektora, majd a direktor hivatás-hitvallásából idéz részleteket, amit szerzőjük a teátrum centenáriuma alkalmából fogalmazott meg 1937-ben. A teljes felvételt a Színészlegendák című sorozatban hallgathatják majd meg.

Kapcsolódó képek: