Mester-fogás

Szent István királyunk ünnepéhez kapcsolódóan, idén augusztusban is megrendezték a Mesterségek Ünnepét a Budai Várban. Ez a pezsgő nyári forgatag a hazai népi iparművészet, a hazai kézművesség legnagyobb ünnepe. Minden évben hatalmas tömeg látogat el a zenével, bemutatókkal színesített kirakodóvásárba, magyarok és külföldiek, és nem valószínű, hogy bárki is képes megállni, hogy zsákmány – vásárfia – nélkül térjen haza. Mi is ott jártunk, megszólítottuk a népművészeket: ma az asszony-mesterekkel készült riportokból válogatunk.

Erdős Kamillt nézték kémnek, hitték cigány grófnak, ő maga azt mondta magáról: a szőke cigány. A franciául, angolul, németül is jól beszélő fiatal etnográfus az 1950-es években rendhagyó módon él, és dolgozott. Nyaranta álruhát, cigány gúnyát öltött, így látogatta a cigány közösségeket. Befogadták, hiszen beszélte sokféle nyelvüket, ismerte bonyolult szokásaikat. A Néprajzi Múzeum és a gyulai Erkel Ferenc Múzeum közös időszaki kiállítása az ő kutatásai és személyes hangvételű fotói alapján mutatja be a 20. század közepén élő magyarországi cigányság mindennapjait. A tárlat kurátorával, Schleicher Verával sétálunk a képek között.

A népi mesterségeknek ez a páratlan seregszemléje valódi ünnep – ünnep a népművészeknek, akik találkozhatnak egymással, a standokon és a látványműhelyekben pedig megmutathatják portékáikat és mesterségbeli tudásukat a közönségnek; és ünnep a látogatóknak is, akik elbeszélgethetnek a mestersekkel, ötleteket, technikákat tanulhatnak, vagy egyszerűen csak gyönyörű, egyedi kézműves tárgyakkal, vásárfiával térhetnek haza. Az idei seregszemle kiemelt témája a parasztkonyha volt.
Megszólalnak: Igyártó Gabriella, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének ügyvezető igazgatója, Albert Attila magyarszombatfai fazekasmester, és Környei Alíz, aki a gyermekfoglalkozásokat vezette a Mesterségek Ünnepén.

Az ócsai tőzegláp, turjánvidék fokozottan védett területén működő madármegfigyelő állomáson jártunk. Madarat fogtunk, megnéztük a gyűrűzést, és bepillantottunk a vártán zajló vidám életbe, az z Ócsai Madárvárta Egyesület fontos és összetett munkájába.

Nemcsak az alapanyagok és az építési technológiák, hanem még az építők szerszámai, munkaeszközei és ruhái is teljesen korhűek.

Hogyan látta vendégül Tamási Áront? Milyen volt a filmvásznon? Tudott-e főzni és mit? Kiket hívott meg híres estélyeire? Milyen leleménnyel segítette a fiatal festőművészeket?

A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítvány kölyökkoruktól szakértelemmel és nagy szeretettel képzi a felkészült, professzionális négylábú segítőtársakat, amelyeket ráadásul ingyen juttat el a látássérült emberekhez: azokhoz, akik kérik, és akik meg is becsülik. Az alapítvány emellett oktató, és felvilágosító tevékenységet is végez. Először egy ilyen alkalomra látogatunk, a Miskolc Városi Közlekedési Zrt telephelyére, ahol a Baráthegyi kétlábú és négylábú munkatársai a buszvezetőknek, villamosvezetőknek, jegyellenőröknek tartottak játékos oktató foglalkozásokat. Ezután a kiképzőiskola központjában, ugyancsak Miskolcon, beszélgetünk az alapítvány alapítójával és igazgatójával, dr. Mezősi Tamással.

Az Ócsai Madárvárta szigorúan védett kutatási területén beszélgetünk a fiatal vízirovar-kutatóval. Kimegyünk a nádasba, szedünk lárvát-bogarat, megtudjuk, milyen a vízi rovarok színlátása, van-e veszélyes közöttük, milyen különleges fajt talált Ádám, aminek ő adhatott magyar nevet, elmeséli, hogyan segítették szülei különleges érdeklődését, és azt is elárulja, mit tart a hűtőben az uborka mellett.

A mediterrán országokban már évszázadok óta jól ismerik és alkalmazzák az ősi hőszigetelő anyagot, a parafát. A paratölgy rendkívül értékes fa, hiszen sok-sok nemzedéket lát el feldolgozásra érdemes alapanyaggal. Ez az örökzöld fa a Földközi-tenger partvidékén őshonos. Lehántolt kérgéből nemcsak parafadugó, de még rengeteg egyéb értékes és hasznos tárgy készül: például padlólap, falburkolat, dekorációs elem, akár még bútor is. Döbbenetes növény a paratölgy: a kéregtelenítés nem árt neki, tömör, vastag parafarétegét 9 év alatt újraképzi. Mi mindenre jó? Miért előnyös burkolóanyag? Miért nélkülözhetetlen az iparban és a hadiiparban is? Hol jelenik meg a templomépítészetben? A Laurum Kft három fivért takar, akik másfél évtizede foglalkoznak ezzel a rendkívüli anyaggal. Thaly Csaba ügyvezetővel beszélgetünk.