Zenepavilon

Adás információk:

The King's Singers - madrigálokkal a világ körül
Szerkesztő: Marton Árpád

Archívum: hallgassa meg!

Zenepavilonunkból ma igazi májusi muzsika szárnyal minden idők egyik legnépszerűbb énekegyüttese, a King’s Singers előadásában. De hisz a hamarosan fölcsendülő madrigálok maguk is az emberi kultúra nagy tavaszi virágba borulásának, a reneszánsznak színpompás virágai a XVI. századból. Mint az köztudomású, a középkor hierarchikus, vallási világnézetét ekkor a teremtett világ szédült ámulata váltotta fel. Ahogyan a gótikus katedrálisok eget ostromló tornyai helyett a reneszánsz jobban vonzódott a horizontális architektúrákhoz és a derűs nyugalomhoz, a korszak énekelt muzsikája is kitárta kapuit a hétköznapi emberi érzések előtt. Amit a kóruspolifónia istentiszteleti célból kiérlelt, a szólamok harmóniái és ellentétbe kerülése hamarosan olyan témák kifejezőjévé váltak, mint a tavasz örömei, a jóféle étkek és italok, a tájak szépsége, a katonai hőstettek – és mindenekelőtt természetesen a szerelem. Ami nem tartózkodó, szinte vallásos lovagi szerelem immár, hanem vérpezsdítő, dévaj kacérság. Különös, hogy – akár a tavasz – az új ízlés szinte egyidőben hódította meg Európa minden szegletét. Része volt ebben ama ténynek, hogy a kor legjelesebb szerzői a római újítók, Palestrina és társai hatásos szólamvezetését igyekeztek követni. Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy karakteres nemzeti iskolát alakuljanak ki a műfajon belül. De hisz a madrigál szó az anyanyelvre utal: latin zsoltárok helyett immár olasz, francia, német, angol vagy épp spanyol nyelven szárnyal az ének, és a különféle nyelvek sajátos hangsúlyai természetesen a maguk képére alakítják az eldalolt verset. Az első két madrigál minden zenei újítás bölcsőjét, Itáliát idézi meg.

Utunk folytatása során a brit szigetekre rándulunk, ahol az angol reneszánsz két óriása, Dowland és Byrd kalauzolnak.

Frankhonba és flamand vidékek felé vesszük az irányt. Janequin mester a háború forgatagát foglalja madrigálba, a nagy Orlando di Lasso az élet apró gyönyörűségeit énekli meg.

Még a szigorú spanyol királyság sem maradhatott érintetlen a madrigál térhódításától. Míg a királyi kápolnákban tovább zengenek Victoria misztikus kórusai, a világi dalárdák még Dávid királyt is esendő emberi lényként éneklik meg.

A King’s Singers reneszánsz körutazása német földön ér véget, ott is valami csapszékben vagy tánchelyen, ahol bizony még a templomi énekek parodizálására is akad példa.