A magyar művészet élő legendái

„Az élet rövid, a művészet örök... az alkalom mulandó, a tapasztalat csalfa az igazság nehezen kifürkészhető-” Hippokratész mester mondatából általában csak az első ötöd részt idézik azazhogy ars longa, vita brevis… de abban a rövidre szabott időben sokan vágynak -vágyunk arra, hogy kapjunk és adjunk, maradjon fenn a nevünk- ha nem is örökké, de legalább azokban az évtizedekben, amikor dolgoztunk, alkottunk. És lőn. Kinek-kinek , amennyit adott a Teremtő ebből is, abból is. Tehetségből, kitartásból, szorgalomból, szerénységből, gerincességből, barátokból , támogató családból, mesterekből, szeretetből- és hitből, Egészségből, szerencséből és jó kedélyből. Utóbbi, mint ahogy már több beszélgetőtárs elmesélte, segít átvészelni mellőzöttséget, veszteséget, ilyen-olyan sorsdöccenőket. Chochol Károly fotóművészt ilyennek ismertem meg magam is, és Ő volt a kedvesség, a szeretetre méltóság, a tartás és a nagybetűs úriember mintaképe is, aki január 26-án hagyott el bennünket. Rá emlékezünk ma az első beszélgetéssel.
A Jálics Kinga alapította műsorfolyam 228. adása egyben az elmúlt közel 4 esztendő tükre is, benne Cakó Ferenc homokanimátor-rendezővel, Huzella Péter zeneszerző-énekessel, Székely László díszlettervezővel Daróczi Csaba természetfotóssal és végül Cseh Tamással. (fotó: Önarckép deguval- Chochol Károly)

Photo Ludens. A magyar reklámfotózás legendája, a vizuális gegek királya: Tóth József Füles, sokaknak "Füles mester". A ragyogó humorú, briliáns ötletekkel teli fotóművész-karikaturista gyakori vendége Rádiónknak, hiszen mindig akad új ötlete, kiállítása, könyve- s úgy tűnik, fáradhatatlan és kifogyhatatlan. Örök bohóc- s ezt örömmel vállalja - akit asszociációs képessége, különleges látásmódja -s ahogyan gyakran megfogalmazza-"mázlija" a legkiválóbbak közé emelt. Tóth József Füles számos szakmai elismerést mondhat magáénak: Balázs Béla- és Pécsi József-díjas, a Magyar Reklámért- valamint a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjjal elismert alkotója, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A legnagyobb elismerést -egyben 80. születésnapi ajándékát két évvel ezelőtt kapta: a World Press-fotó úgynevezett kísérőkiállításán 80 fotográfus portréját mutatta be, amely portrék ismerősek már a „Magyar fényképészek arcképcsarnoka” című kötetéből éppúgy, mint a Mai Manóban rendezett tárlatból. Pályatársak, mesterek, a reklámfotózás és a mázli is szóba kerül beszélgetésünkban, amely 2020. novemberi adásunk ismétlése, (fotó forrása: Pigmenta Print Lab, Tóth József Füles)

„Egyetlen hang egzisztenciális pillanatként utal az egész műre. A mű pedig utal a szerző minden művére. A művek a szerzőre, a szerző a világra. A világ pedig egy magasabb valóságra.,amelyre nyitva áll és ahonnan inspirációját és ösztönzését kapja. Ezért van az hogy az ember sohasem csupán a megszólaló konkrét hangot fogja fel, hanem azt a transzcendentális valóságot , amely túl van az életen és amely a valóságnál több” -vallja vendégünk, dr. Kamp Salamon ,a Magyar Bach Társaság alapítója és elnöke, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Karmester és Karvezető Tanszékének egyetemi tanára, a Lutheránia Ének- és Zenekar Kossuth-díjas és Liszt Ferenc díjas karnagya. Munkásságának középpontjában Johann Sebastian Bach művészete áll, amelynek a lehető legátfogóbb megismerését és megismertetését tűzte ki életcéljául.
„Az Úristen kiszólított a Templom utca 48 alól, ahol nevelkedtem Hartán”. -meséli s folytatja történetét a kiszólításról , az igazság ragyogásáról és a szívek tisztán tartásának fontosságáról.(fotók: Lutheránia Bp, Pannonhalmi Főapátság, a szerző)

" A Vékás-birodalom a valóság elemiből épített varázslatos hangulatot árasztó öntörvényű világ, ahol csend van, nyugalom, derű, jó kedély, kiegyensúlyozottság.S amit Vékás Magdolna úgy alkotott lényéből fakadó természetes egyszerűséggel, miként a régi mesterek pontos, alapos és céltudatos munkával, gondosan ügyelve arányokra, részletekre"-írja Gera Mihály fotótörténész. Összeállításunkban e Vékás-birodalomba lépünk be s egyben szemügyre vesszük a "kék képet"- a cianotípiát- és az archaikus technikai eljárásokra is szánunk néhány képkockát. ( fotók: a szerkesztő, valamint Vékás Magdolna facebook-oldala)

A DALLAM - így, csupa nagybetűvel - immár több évtizeddel ezelőtt ejtette rabul Virágh László zeneszerzőt, énekest, költőt, műfordítót, ám nem csak a dallam, de a vers is, hiszen első költeményét 6 éves korában vetette papírra. Rabul ejtette a magyar és európai reneszánsz világa, az olasz zenetörténet, Balassi Bálint és kora, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden hatott rá és hogyan lett életében hivatássá a régizenei mozgalom. Virágh László, a Magyar Régizenei Társaság elnökének, az Ars Renata Szólóének együttes művészeti vezetőjének több évtizedes munkássága a magyar és európai reneszánsz zenéjének a korhű előadását szolgálja. Ez a cél vezette több évtizedes rekonstruktiv-feldolgozó munkájában, amely a Vietórisz kézirat magyar dallamaira, Bogáti Fazakas Miklós zsoltáraira és más régi magyar zenei emlékekre terjed ki. Mindmáig foglalkoztatja a manierizmus énektechnikája, amelyről – a publikációk mellett-számos előadást és kurzust tartott a franciaországi Tours-ban éppúgy mint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen valamint a Pécsi és a Hódmezővásárhelyi Tanárképző Főiskolán. Ezt a szerteágazó, ám mégis harmónikusan összehangzó életművet egyebek mellett Balassi Emlékéremmel, Tinódi-lanttal, a Magyar Kultúráért alapítvány Ex Libris díjával, költészetét Kölcsey Ferenc díjjal ismerték el. (a 2019.09.05-iki adás ismétlése)