Koszorúk

A huszadik század magyar irodalmának egyik legjelentősebb tehetsége 100 éve született és 40 esztendeje hunyt el.
Ebben a Pilinszky-évben a szaktudomány és a kulturális élet egyaránt számos alkalommal emlékezett meg a költőről. Pályázatok, előadóestek, könyvek, folyóirat-közlések, kiállítások és egyéb megemlékezések tisztelegtek előtte. A legfontosabb mégis olvasóinak, híveinek hűsége és állhatatos ragaszkodása. Ez a terjedelemre nem nagy, súlyában és minőségében annál jelentősebb költészet elkísér bennünket a huszonegyedik században is. Irodalomtörténész vendégem személyes emlékek felidézésével enged bepillantást Pilinszky János költészetének elementárisan megragadó világába.

Száraz György drámaíró, esszéista tavaly lett volna 90 esztendős, ám mindössze 57 évet élt. A Rákosi korszakban politikai fogoly volt. Börtönbüntetés után egyetemi végzettség, sőt érettségi nélkül, autodidakta módon szerzett megbízható, széles körű műveltséget. Történelmi drámáiban a hatalom és erkölcs kérdéseit boncolgatta. Két legismertebb esszéje: az Egy előítélet nyomában és az Egy furcsa könyvről nagy társadalmi érdeklődést keltett. Előbbiben a magyar zsidóság, utóbbiban az erdélyi magyarság sorskérdéseit tárgyalta - nemzeti és európai elkötelezettséggel. Kellett-e engedményeket tennie a pártállamnak vagy csupán bátor és szerencsés volt - erről is beszélgetünk fiával: Száraz Miklós Györggyel.

Csoóri Sándor sugallatos versei és okos esszéi megbízható, élményt és erőt adó tájékozódási pontok a huszadik századi magyar irodalomban, kultúrában. A lírikus egyáltalán nem élt elefántcsonttoronyban, fáradhatatlanul dolgozott a Duna Televízió alapító tagjai között és a Magyarok Világszövetsége élén, mindenkor az összmagyarság érdekeit szem előtt tartva. Költői karrierjében és emberi sorsában olykor hátrányt szenvedett emiatt, mégsem adta föl eszményeit és tisztességét. A műsorban a költő maga mondja el két versét az összegyűjtött verseit tartalmazó kötet CD mellékletéből. Az emlékezők egyike, sajnos, már nincs az élők sorában, így egyben az ő emléke előtt is tiszteleg a Koszorúk.

Hajnóczy Péter mindössze 39 esztendőt élt, de rövidre szabott pályája alatt fontos életművet hozott létre. Első novelláskötete: A fűtő, valamint két regénye: A Halál kilovagolt Perzsiából és a Jézus menyasszonya - a huszadik századi magyar próza jelentős alkotásai. Kíméletlen pontosság és szigorú klasszicitás jellemzi írásait. Írótársai, kritikusai, hívei, segítői és távolabbi olvasói hiteles tanúi annak, hogyan nem hódolt be Hajnóczy a kemény, majd a puha diktatúra hatalmának, morális tartását, írói becsületét mindvégig megőrizte - a legnyomorúságosabb életkörülmények között is. Szövegei ötven év múltán is találóak, ütősek, az idő múlása nem fogott rajtuk.

81 éves lenne, de már 15 éve nincs közöttünk. Tiszteletére hozta létre az Írószövetség és Érd város önkormányzata a Bella István-díjat, amellyel fiatal lírikusokat tüntetnek ki. Emlékét ébresztgetendő két igen tartalmas könyv jelent meg róla/vele a kétezres években, amelyeket Zsille Gábor szerkesztett. Bella István tagja volt a HETEK költőcsoportnak. Idősebb mesterek: Farkas László és Kabdebó Lóránt nevezték el őket így az Új Írás és a Napjaink szerkesztőségében. A vidéki származás, az elkötelezett magyarságtudat és a szakadatlan igazságkeresés hozta össze őket. A társaság többi tagja: Ágh István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József és Serfőző Simon. Így együtt és külön-külön is érdemesek az utókor figyelmére.

100 éve született és 20 esztendeje hunyt el Mészöly Miklós, Kossuth-díjas prózaíró. A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben nem publikálhatott, akkor a Bábszínház dramaturgja volt, a gyermekirodalom adott neki kenyérkeresetet. Később - a három T kultúrpolitikai rendszerében - a TŰRT kategóriába került, ezután olvasói örömére mind többet és egyre jobbakat írt. Ez idő tájt születtek fontos regényei: a Saulus és Az atléta halála. Briliáns szellem, méltóságát és felelősségét őrző, mértékadó személyiség és elbűvölő ember, nagyon szép férfi volt. A fiatalabb prózaíró-generáció: a Péterek nemzedéke részben az ő "köpönyegéből" bújt ki, később eltávolodott tőle. A hozzá igazán hűségesek ma is a szakmai tisztesség tántoríthatatlan képviselőjének és megbízható tájékozódási pontnak tartják.

95 éve született Vasadi Péter Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista, a Nemzet Művésze. Négy esztendeje hunyt el, magas kort megérve is fiatalos kíváncsiság, nyitottság jellemezte. Az Új Ember munkatársaként írásaival sok olvasónak szerzett örömet, adott erőt, eligazító tudást. Igazi evangéliumi ember volt, aki élte, gyakorolta a szeretetet. Embertársaival és a világ dolgaival kapcsolatban a figyelmes megérteni vágyás vezérelte, az élet minden pillanatát élményként élte meg és teljességében élte át. Fiatalabb pályatársa mesél róla és néhány jellemző történetet is felelevenít barátságukról. Az emlékező műsorban mindkettejüktől elhangzik egy-egy vers is.