Koszorúk

Ottlik Géza a huszadik századi magyar próza nagy megújítója. Esterházy Péter és a Péterek egész nemzedéke úgy tartotta, hogy mindannyian az ő köpönyegéből bújtak ki. Matematikusként végzett és mellesleg a világ egyik legnagyobb bridzsjátékosa volt. Főműve az Iskola a határon, amely Medve Gábor, Both Benedek (BB) és Szeredy Dani kőszegi katonaiskolás éveit örökíti meg, a felnőtté válás folyamatának stációit tárja fel fantasztikus érzékenységgel és finomsággal. Írói és emberi példája a független gondolkodás erejét, a szellem eleganciájának diadalát sugározza.

Csengey Dénes a rendszerváltás egyik hőse és halottja volt. 38 évesen hunyt el, MDF-es országgyűlési képviselőként. Mint az első "kamikaze kormány" (Antall József miniszterelnök találó elnevezése!) megbízottja, az ő érzékenységével talán eleve pusztulásra ítéltetett. Olyan magas hőfokon élt, írt és politizált - mondta róla Csoóri Sándor, hogy abba bele kellett halnia. Félbeszakadt írói életműve sok, számunkra is megszívlelendő gondolatot, érzést, kincset tartalmaz. Novellái, regénye, esszékötete és beszédgyűjteménye a modern magyar próza elévülhetetlen értékeit képezik. Bereményi Géza mellett ő is írt dalszövegeket Cseh Tamásnak, munkásságának talán ez a része a legismertebb. Nagy Gáspár költő szép versével és egy Cseh Tamással közös dalukkal hajtunk fejet tiszta emléke előtt.

Szabó István nevének hallatán a legtöbben az Oscar-díjas kortárs filmrendezőre gondolnak. De élt a múlt században egy kitűnő novellista, akit ugyanígy hívtak és mára szinte elfelejtették. Emlékének egyik hatékony ébren tartója a Tapolcán élő irodalmár, akinek tájhazája ugyanaz, mint Szabó István prózaírónak és Simon István költőnek. A Siratódal című emlékkönyv is ezt tanúsítja. A szegényparaszti világból érkező, vézna, beteges, túlérzékeny fiú szeretetteljes mentorra talált Kodolányi János íróban. Az egyetemi tanulmányokat nem fejezte be, de autodidakta módon megbízható műveltséget szerezett. Kiváló novellista lett belőle, amíg a halál el nem ragadta 45 esztendős korában. Poszthumusz felvételt nyert a Digitális Irodalmi Akadémiára, művei ott elérhetők.

Hosszú élet és hosszú költői pálya adatott meg neki, még 96 évesen is verseskötete jelent meg. Egész idő alatt vidéken élt, somogyi származását, kaposvári kötődését sosem adta fel. Nagy példaképe a "niklai remete": Berzsenyi Dániel volt. Gyermekkora óta mindvégig folyamatosan rajzolt és festett, de elsősorban mégis lírikusnak tartotta magát és a mai olvasóhoz is költészete állhat legközelebb. Regények, novellák, tanulmányok, esszék szerzője, levelezése is irodalmi értékű. Időskori költészetének fontos figurája, az ő lírai-filozófiai alakmása a drangalagi Csu Fu. Az elmúlás felé tartó öreg bölcs tanítása mindnyájunknak vigaszt nyújthat, amikor mulandóságunkkal kell szembenéznünk.

175 éve született a magyar próza egyik nagymestere: Mikszáth Kálmán. Hegedűs Géza azt írta róla Irodalomtörténetében, hogy az író titka a "finom líraiság és a csúfondáros irónia" összetéveszthetetlen elegye. Regényei (Szent Péter esernyője, Különös házasság, A fekete város, ...) és elbeszélései (A jó palócok és a Tót atyafiak című kötetek darabjai) újból és újból elbűvölik a műélvezőt, valahányszor újraolvassuk őket. A Nógrád megyei Mikszáth Társaság híven őrzi és ápolja az író emlékét - országhatárokon túl is.

90 éves lenne Gyurkovics Tibor költő, író, drámaszerző. Pályatársai és barátai: Hernádi Gyula és Szeghalmi Elemér a magyar irodalom pentatlonistájának nevezték őt. Miért is öttusa bajnok? Sokoldalú tehetsége különböző műfajokban, műnemekben nyilvánult meg bravúrosan. Pszichológusi végzettsége és gyakorlata elmélyítette tudását az emberi lélekről. Nagy műveltségű, ugyanakkor életteli, humorral, szeretettel átitatott egyénisége közkedvelt volt, a mai napig sokunknak hiányzik. Nagyon szeretett és tudott is játszani, clown-mivolta különlegessé tette. Színdarabjait ma is játsszák. Költeményeiből, főként a szerelmes verseiből számos mustrát találhatunk az interneten. A szerkesztő ezúttal különösen az extázis-kötetekre, a képzőművészeti tárgyú, ihletésű versekre hívja fel a figyelmet, mert ezek igazi irodalmi csemegék.

A huszadik század magyar irodalmának egyik legjelentősebb tehetsége 100 éve született és 40 esztendeje hunyt el.
Ebben a Pilinszky-évben a szaktudomány és a kulturális élet egyaránt számos alkalommal emlékezett meg a költőről. Pályázatok, előadóestek, könyvek, folyóirat-közlések, kiállítások és egyéb megemlékezések tisztelegtek előtte. A legfontosabb mégis olvasóinak, híveinek hűsége és állhatatos ragaszkodása. Ez a terjedelemre nem nagy, súlyában és minőségében annál jelentősebb költészet elkísér bennünket a huszonegyedik században is. Irodalomtörténész vendégem személyes emlékek felidézésével enged bepillantást Pilinszky János költészetének elementárisan megragadó világába.