A magyar művészet élő legendái

Nemrégiben ünnepelte 85. születésnapját dr. Györgyi Erzsébet a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főtanácsosa és főmuzeológusa, akit nem csak több évtizedes munkássága okán, de a Kiss Áron Magyar Játék Társaság elnökeként is ismernek, immár Európa-szerte. Szerteágazó muzeológiai, gyűjtő, tudományos kutató és feldolgozó munkájának- amelyet a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetéssel ismertek el- középpontjában a gyermekkultúra, a játék, a népművészet, a családi élet kultúrája, a hagyományozódás állt. Legkedvesebb témái közé sorolja a a gyermeknevelés és játék, a házasságkötés szokáskörét, valamint a tojásdíszítő művészetet. Fáradhatatlan előadó és szervező, évtizedes kapcsolatokat ápol a Tojásdíszítők Egyesületétől a Szórakaténusz Játékmúzeumon át a Pulszky Társaságig, Szívügye a játékkultúra népszerűsítése és gazdagítása- utóbbiról lesz szó a mai összeállításban, különösképpen a babakészítőkről és a jövőre 35 esztendős Kiss Áron Magyar Játék Társaságról.

“A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Hogy a zene nélkül nem teljes az élet és nem egész az ember, ezt már Kodály Zoltán megfogalmazta nekünk és a Teremtő adott olyan művészeket, olyan zenepedagógusokat , akik az egész életüket feltették arra, hogy ezt megértessék és megismertessék velünk. Ketten beszélnek arról a kincsről, amelyet a muzsika ismerete , a zeneértés adhat nekünk: Rónaszéki Tamás hegedűművész és zenepedagógus valamint Zelinka Tamás , aki immár több ezer koncerten és előadáson, no meg a Parlando folyóiratban mutatta be a művek hátterét a nagyközönségnek. ( képeinken: Rónaszéki Tamás a SZO-LA-MI zeneiskola ünnepén(fotó: VIRA) és Zelinka Tamás (fotó: BP 18)..)

Lenyűgözőek és felemelők, reményt és hitet, örömöt és szenvedést egyaránt közvetítenek Hager Ritta alkotásai, amelyekből Belső csend címmel nyílt kiállítás a Vigadó Galériában. Hager Ritta, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas textiltervező és gobelinművész 1949-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, pályakezdőként az Operaház kosztümfestőjeként dolgozott. Családját 1951-ben kitelepítették. 1958-tól tíz éven át az Iparművészeti Vállalat tervezője, kivitelezője volt, majd szabadfoglalkozású textilművész. Számos közéleti szerepet vállalt,1991-1997 között tagja volt az UNESCO kulturális albizottságának, a Magyar Művészeti Akadémiának 2007 óta rendes tagja. Monumentális faliszőnyegek, kárpitok sokaságán spirituális és szakrális témákat dolgoz fel, nyugalmat és erőt sugárzó textiljein központi szerepet tölt be a fény. Hét évtizedes munkássága alatt született alkotásai Isten és ember kapcsolatáról szólnak - igazságról, szentségről és szépségről, az alkotás csodájáról.
(A művész Belső fény című kiállítása június 20-áig látogatható. A képeken Hager Ritta és a kiállítás kurátora, Tóth Norbert, a rendezés pillanatai , valamint az alkotások egy-egy részlete látható. Fotók: Sárba Katalin )

Véletlen egybeesés, hogy mindketten abban az esztendőben születtek, amikor hazánk épp a háborúba sodródott. Két fotográfus, akiket kikezdhetetlen szakmai tudásukról és szerénységükről, kifogyhatatlan alkotókedvükről és hivatástudatukról, fáradhatatlan kíváncsiságukról, érzékenységükről és empátiájukról egyaránt ismerünk. Benkő Imre - egyebek mellett Pulitzer- és Prima Primissima-díjas - fotóművész 2021-ben a Capa Központ Fotóriporteri Életműdíjasa lett, Eifert János pedig számos kitüntetése - egyebek között a Fotóművészeti Alkotói Nagydíj és a Magyar Érdemérem tisztikeresztje - után átvehette a Balogh Rudolf-díjat, valamint a Magyar Művészeti Akadémia nem akadémista, "külsős" tagjaként vette nyilvántartásba.. Összeállításunkban legendás fotóművészek legendás képeire fókuszálunk, s egyben arra is, milyen óriási a képírók felelőssége korunk és világunk jelenségeinek bemutatásában.
A zenei szerkesztő Keceli Zsuzsa.

A „betűvetők” mindketten grafikusok, tipográfusok és könyvtervező művészek, pályájuk íve több ponton hasonló, ám később másfelé ágazó ív. Nem véletlen, hogy Ismerik egymást és tisztelettel tekintenek egymás munkásságára. Első betűvetőnk Nádai Ferenc, aki több évtizede él- ahogyan pályatársai emlegetik- „betűzsonglőrként” , s oly szenvedélyességgel és szeretettel beszél a számunkra csekély érzelmi értékkel bíró betűtípusokról, mint más kertjének különleges és pompázatos virágairól. Apropó : virágok. Az Eötvös Loránd valamint a Szegedi Tudományegyetemen „Kínai virág-madár- és tájképfestészet” óráin a hagyományos kínai kalligráfia mellett a tusfestészeti stílusokkal is megismerteti hallgatóságát Horváth Janisz . Második megszólalónk az európai betűrajz és az európai kalligráfia tanulmányozása után mélyedt el a keleti kalligráfia rejtelmeiben. Tehetség és tudomány, mesterség és művészet találkozása a mai összeállításban- a betűvetés bűvöletében. A zenei szerkesztő Keceli Zsuzsa, a fotók forrása: Utisz blogja (Nádai Ferenc és Orosz István) Karnok Csaba ( DM).

Van,akinél az életkor nem tényező, csak életrajzi adat- jegyzi meg Keleti Éva fotóművész méltatásában kiállításainak állandó kurátora Szarka Klára fotótörténész, s ez az állítás a mai összeállítás mindkét legendás alkotójára igaz.Csak az udvariasság okán beszélgetünk elsőként Keleti Éva Kossuth-, Prima Primissima-díjas Érdemes és Kiváló művésszel, aki közel 30 év kihagyás után kezdett újra portrékat készíteni . Élet/Kép című kiállításán a Műcsarnokban szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni -és nem csak a megnyitón. Aztán jött a karantén és vele együtt az üres kiállítóterek. Mit kezd a bezártsággal egy olyan mindig úton lévő friss szemű-szívű művész, mint Korniss Péter? A Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, Magyar Örökség- és Prima Primissima-díjas fotográfus , aki immár fél évszázada örökíti meg a kötődés vizuális jeleit, az erdélyi archaikus létformák átalakulását, nemrégiben Moszkvában nyitotta meg kiállítását. Ám előtte még átvette a Kriterion-koszorú díjat és bemutatta azt a kötetet, amely 58 esztendő munkáiból válogat. ( Fotók: Keleti Éva a Műcsarnokban (Csákvári Zsigmond, kultura.hu) , Korniss Péter (fotó: Kaszás Tamás, Fidelio)