A magyar művészet élő legendái

Photo Ludens. A magyar reklámfotózás legendája, a vizuális gegek királya: Tóth József Füles, sokaknak "Füles mester". A ragyogó humorú, briliáns ötletekkel teli fotóművész-karikaturista gyakori vendége Rádiónknak, hiszen mindig akad új ötlete, kiállítása, könyve- s úgy tűnik, fáradhatatlan és kifogyhatatlan. Örök bohóc- s ezt örömmel vállalja - akit asszociációs képessége, különleges látásmódja -s ahogyan gyakran megfogalmazza-"mázlija" a legkiválóbbak közé emelt. Tóth József Füles számos szakmai elismerést mondhat magáénak: Balázs Béla- és Pécsi József-díjas, a Magyar Reklámért- valamint a Magyar Fotóművészek Szövetsége életműdíjjal elismert alkotója, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A legnagyobb elismerést -egyben 80. születésnapi ajándékát két évvel ezelőtt kapta: a World Press-fotó úgynevezett kísérőkiállításán 80 fotográfus portréját mutatta be, amely portrék ismerősek már a „Magyar fényképészek arcképcsarnoka” című kötetéből éppúgy, mint a Mai Manóban rendezett tárlatból. Pályatársak, mesterek, a reklámfotózás és a mázli is szóba kerül beszélgetésünkban, amely 2020. novemberi adásunk ismétlése, (fotó forrása: Pigmenta Print Lab, Tóth József Füles)

„Egyetlen hang egzisztenciális pillanatként utal az egész műre. A mű pedig utal a szerző minden művére. A művek a szerzőre, a szerző a világra. A világ pedig egy magasabb valóságra.,amelyre nyitva áll és ahonnan inspirációját és ösztönzését kapja. Ezért van az hogy az ember sohasem csupán a megszólaló konkrét hangot fogja fel, hanem azt a transzcendentális valóságot , amely túl van az életen és amely a valóságnál több” -vallja vendégünk, dr. Kamp Salamon ,a Magyar Bach Társaság alapítója és elnöke, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Karmester és Karvezető Tanszékének egyetemi tanára, a Lutheránia Ének- és Zenekar Kossuth-díjas és Liszt Ferenc díjas karnagya. Munkásságának középpontjában Johann Sebastian Bach művészete áll, amelynek a lehető legátfogóbb megismerését és megismertetését tűzte ki életcéljául.
„Az Úristen kiszólított a Templom utca 48 alól, ahol nevelkedtem Hartán”. -meséli s folytatja történetét a kiszólításról , az igazság ragyogásáról és a szívek tisztán tartásának fontosságáról.(fotók: Lutheránia Bp, Pannonhalmi Főapátság, a szerző)

" A Vékás-birodalom a valóság elemiből épített varázslatos hangulatot árasztó öntörvényű világ, ahol csend van, nyugalom, derű, jó kedély, kiegyensúlyozottság.S amit Vékás Magdolna úgy alkotott lényéből fakadó természetes egyszerűséggel, miként a régi mesterek pontos, alapos és céltudatos munkával, gondosan ügyelve arányokra, részletekre"-írja Gera Mihály fotótörténész. Összeállításunkban e Vékás-birodalomba lépünk be s egyben szemügyre vesszük a "kék képet"- a cianotípiát- és az archaikus technikai eljárásokra is szánunk néhány képkockát. ( fotók: a szerkesztő, valamint Vékás Magdolna facebook-oldala)

A DALLAM - így, csupa nagybetűvel - immár több évtizeddel ezelőtt ejtette rabul Virágh László zeneszerzőt, énekest, költőt, műfordítót, ám nem csak a dallam, de a vers is, hiszen első költeményét 6 éves korában vetette papírra. Rabul ejtette a magyar és európai reneszánsz világa, az olasz zenetörténet, Balassi Bálint és kora, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden hatott rá és hogyan lett életében hivatássá a régizenei mozgalom. Virágh László, a Magyar Régizenei Társaság elnökének, az Ars Renata Szólóének együttes művészeti vezetőjének több évtizedes munkássága a magyar és európai reneszánsz zenéjének a korhű előadását szolgálja. Ez a cél vezette több évtizedes rekonstruktiv-feldolgozó munkájában, amely a Vietórisz kézirat magyar dallamaira, Bogáti Fazakas Miklós zsoltáraira és más régi magyar zenei emlékekre terjed ki. Mindmáig foglalkoztatja a manierizmus énektechnikája, amelyről – a publikációk mellett-számos előadást és kurzust tartott a franciaországi Tours-ban éppúgy mint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen valamint a Pécsi és a Hódmezővásárhelyi Tanárképző Főiskolán. Ezt a szerteágazó, ám mégis harmónikusan összehangzó életművet egyebek mellett Balassi Emlékéremmel, Tinódi-lanttal, a Magyar Kultúráért alapítvány Ex Libris díjával, költészetét Kölcsey Ferenc díjjal ismerték el. (a 2019.09.05-iki adás ismétlése)

A keresztény kultúrkör legtöbbször megörökített női alakja Szűz Mária. Mária, a Megváltó édesanyja, Mária, a közbenjáró, az oltalmat keresők védelmezője, a bölcsesség trónusa, az Alázatosság Madonnája, a Fájdalmas Szűzanya, s nekünk patrónusunk, aki köpönyegét terítette ránk. Mária alakja gyönyörű kompozíciókban tűnik fel a világ számtalan képtárában, mindenütt féltve őrzött kincs egy-egy különleges szépségű alkotás. Szenzációszámba megy, ha valahol felbukkan egy-egy elfeledettnek hitt Mária-kép, amelyről kiderült, hogy remekmű, éppen csak elő kellett hívni valódi színeit és elmosódott kontúrjait, amint az Giorgio Vasari Angyali üdvözlet című festményével történt. A szenzációs felfedezést gondos és aprólékos munka követte, így a Szépművészeti Múzeum restaurátor- és festőművésze, Kovács Zsuzsanna munkája is gyakran zajlott reflektorfényben - amely egyébként nem csak a restaurátor művész egyéniségétől, de magától e különleges munkától is távol áll. A Vasari-kép regényes újjászületéséről, a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményének remekműveiről is szót váltunk vele.
(fotó forrása: Délmagyar,Frank Yvette)

"Egyszerre tudományos és művészeti tevékenység, mely végtelen alázatot kíván. Tisztelem magát az alkotást, egy mű megalkotásának a folyamatát, az anyagot, amivel dolgozom, és a művet, az alkotást magát, aminek mind formai szépsége, mind technikai mássága és szépsége lenyűgöz. Elvem, hogy lehetőségeink szerint meg kell őrizni mindazt a szépséget, amit műtárgyaikban elődeink alkottak. Munkám során, a restaurálásban, minden tudásommal, a legmagasabb színvonalon a mű eredeti állapotának visszaállítására törekszem, a restaurált tárgy integritásának, készítéstechnikájának, »mondanivalójának« megváltoztatása nélkül." – vallja ars poeticájában Varga Péter Ferenczy Noémi-díjas ötvös restaurátor-művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Mindezeken túl a mai beszélgetésben mást is megvall: például, hogy melyik tárgynál remegett meg a keze is a megindultságtól, hogy mit tekint pályája legfontosabb állomásának s hogy hogyan lehet visszahozni a pusztulás határáról egy 99 százalékban megrongálódott remekművet.
( képünkön: Varga Péter egyik munkája, a Szent István ereklyetartó , fotó forrása: MMA)
( A 2020. március 19-iki adás ismétlése)