A magyar művészet élő legendái

A keresztény kultúrkör legtöbbször megörökített női alakja Szűz Mária. Mária, a Megváltó édesanyja, Mária, a közbenjáró, az oltalmat keresők védelmezője, a bölcsesség trónusa, az Alázatosság Madonnája, a Fájdalmas Szűzanya, s nekünk patrónusunk, aki köpönyegét terítette ránk. Mária alakja gyönyörű kompozíciókban tűnik fel a világ számtalan képtárában, mindenütt féltve őrzött kincs egy-egy különleges szépségű alkotás. Szenzációszámba megy, ha valahol felbukkan egy-egy elfeledettnek hitt Mária-kép, amelyről kiderült, hogy remekmű, éppen csak elő kellett hívni valódi színeit és elmosódott kontúrjait, amint az Giorgio Vasari Angyali üdvözlet című festményével történt. A szenzációs felfedezést gondos és aprólékos munka követte, így a Szépművészeti Múzeum restaurátor- és festőművésze, Kovács Zsuzsanna munkája is gyakran zajlott reflektorfényben - amely egyébként nem csak a restaurátor művész egyéniségétől, de magától e különleges munkától is távol áll. A Vasari-kép regényes újjászületéséről, a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményének remekműveiről is szót váltunk vele.
(fotó forrása: Délmagyar,Frank Yvette)

"Egyszerre tudományos és művészeti tevékenység, mely végtelen alázatot kíván. Tisztelem magát az alkotást, egy mű megalkotásának a folyamatát, az anyagot, amivel dolgozom, és a művet, az alkotást magát, aminek mind formai szépsége, mind technikai mássága és szépsége lenyűgöz. Elvem, hogy lehetőségeink szerint meg kell őrizni mindazt a szépséget, amit műtárgyaikban elődeink alkottak. Munkám során, a restaurálásban, minden tudásommal, a legmagasabb színvonalon a mű eredeti állapotának visszaállítására törekszem, a restaurált tárgy integritásának, készítéstechnikájának, »mondanivalójának« megváltoztatása nélkül." – vallja ars poeticájában Varga Péter Ferenczy Noémi-díjas ötvös restaurátor-művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Mindezeken túl a mai beszélgetésben mást is megvall: például, hogy melyik tárgynál remegett meg a keze is a megindultságtól, hogy mit tekint pályája legfontosabb állomásának s hogy hogyan lehet visszahozni a pusztulás határáról egy 99 százalékban megrongálódott remekművet.
( képünkön: Varga Péter egyik munkája, a Szent István ereklyetartó , fotó forrása: MMA)
( A 2020. március 19-iki adás ismétlése)

Makacs székelynek nevezi, s kortárs magyar keresztény művészként határozza meg magát Józsa Judit kerámiaszobrász művész, a Magyar Kultúra Lovagja. Elképesztően termékeny alkotó, fáradhatatlan, s nem csak új meg új szobrok sorozatának létrehozásában, hanem - művészettörténészként- az ismeretterjesztésben is. A légies-bájos-törékeny szépségű alkotások kinek-kinek őseit, szülőföldjét, szentjeit, hagyományait, hőseit, példaképeit idézik fel- ismerősek a mondatok, a ruhák, a mozdulatok, az arcvonások, a szobrokban megfogalmazott történetek.Évente új meg új tematikát dolgoz fel és mutat be: e témák a Honfoglalástól a Magyar Csillaglegendáriumig 30 esztendő munkásságát ölelik fel. ( fotók: A művész a Magyar család szobrával a belvárosi templomban (Voght Gergely) , dr. Prokopp Mária művészettörténésszel (Merényi Zita, Magyar Kurír).

Dehogy mennek szabadságra a múzsák, sőt! A vírusveszély múltán elemi erővel tör fel az alkotókból a vágy megmutatkozni, számot adni, találkozni a közönséggel, a befogadókkal, a kritikusokkal, a pályatársakkal, a tanítványokkal. Megtelnek a szabadtéri színpadok, a kiállítótermek, új és új, katartikus élmények születnek .S ki ne volna kíváncsi, hogyan szikrázik fel az elme, hogyan bújik elő a mű az ujjakból s kerül vászonra- vagy éppen kottába, A szín-(pad)-kép körül járunk ebbe a válogatásban rég hallott, vagy egyáltalán nem hallott beszélgetések részleteivel, alfabetikus sorrendben :Binder Károly Artisjus Életmű-nagydíjas , Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, egyetemi tanárral, Hűvösvölgyi Ildikó Kossuth-díjas színművésszel, Jánoskuti Márta Kossuth-díjas jelmeztervezővel, a Nemzet művészével, dr. Prokopp Mária Művészettörténésszel, a Magyar Kultúra Lovagjával és Szabó Ákos festőművésszel, akit a diaszpóra egyik meghatározó magyar alkotójaként tartanak számon szerte a nagyvilágban .

Évtizedekkel ezelőtt egy családi fotográfiának is beillő alkotásával vonta magára a figyelmet Hauser Beáta. A Reménység egy családot mutat be, amelynek tagjai tekintetének fókuszában egy ijedt szemű kisfiú, a család reménysége áll. Ennek a várakozásteljes pillanatnak a megörökítése. 1984-ben a 8. Fal- és Tértextil Biennálé nagydíját hozta meg a művésznek.
Hauser Beáta mindig szívesen rajzolt, véletlenül került textil szakra, ám a grafika továbbra is foglalkoztatta. A Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész és grafikus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, Magyarország Kiváló Művésze tudósítónak vallja magát – legyen szó Aracsról vagy Petőfiről, gobelinről vagy grafikáról. Alkotásain a történelem, a közösségi és a személyes sors egybefonódik, ahogyan Szakolczay Lajos művészetkritikus fogalmaz „hogy összes dolgával együtt lélegző rajz legyen. Számára nem a festett kartonok képvalóságának pontos átvitele, az egyébként nem lebecsülendő, sok száz éves szövési mód- a francia gobelin- jelenti az izgalmat, hanem a jól kigondolt kompozíció munka közbeni esetleges alakítása. Hogy ne menjen veszendőbe egyetlen új, az alkotási lázat forrponton tartó invenció sem” Hauser pályája meghatározó fordulópontjának nevezi azt a kiállítást, amelyről épp emiatt hosszasabban beszélünk. Amiről alig beszélünk: az a néhol fanyar, fájdalmas szépség, amely alkotásain felfedezhető.
(Fotók: Ámen Gellért, forrás Magyar Művészeti Akadémia, portré: Veres Ádám, Magyar Katolikus Rádió)

„Festészetében családja kultúrtörténeti emlékeit, művészi tradícióinak tárgyi és szellemi fragmentumait idézi szürrealisztikus megfogalmazásban. Zenei tanulmányai alapján készítette a kortárs /főként Bartók/ zenére festett, intenzív színvilágú adaptációit…”1írja a Kortárs Művészeti Lexikon vendégünkről,Vinczellér Imre festőművészről. Hogy milyen ez a világ, amelyet elénk tár? A vitathatatlan szakmai tudás mellett talán elsősorban hiteles, őszinte, dinamikus, finom és szenvedélyes. Eddig 58 önálló kiállítása volt itthon és külföldön, 173 közös és nemzetközi tárlaton vett részt, művészetét egyebek mellett a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével, a Művészeti Akadémia Koller-díjával, Prima-díjjal,valamint Művészeti Életpálya-Elismerés díjjal jutalmazták, Franciaországtól Ausztráliáig a világ legjobbjainak kijáró tisztelettel fogadják. Legutóbb a Keresztmetszet című életmű-kiállításának apropóján találkoztunk és beszélgettünk, azóta új és új kiállítások és helyszínek kerültek fel pályájának palettájára, amelyet az 52. Eucharisztikus Kongresszus eseménye vont be finom arannyal. ( fotó: Veres Ádám, Magyar Katolikus Rádió)

A DALLAM- így, csupa nagybetűvel -immár több évtizeddel ezelőtt ejtette rabul Virágh László zeneszerzőt, énekest, költőt, műfordítót, ám nem csak a dallam, de a vers is, hiszen első költeményét 6 éves korában vetette papírra. Rabul ejtette a magyar és európai reneszánsz világa, az olasz zenetörténet, Balassi Bálint és kora, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden hatott rá és hogyan lett életében hivatássá a régizenei mozgalom. Virágh László, a Magyar Régizenei Társaság elnökének, az Ars Renata Szólóének együttes művészeti vezetőjének több évtizedes munkássága a magyar és európai reneszánsz zenéjének a korhű előadását szolgálja. Ez a cél vezette több évtizedes rekonstruktiv-feldolgozó munkájában, amely a Vietórisz kézirat magyar dallamaira, Bogáti Fazakas Miklós zsoltáraira és más régi magyar zenei emlékekre terjed ki. Mindmáig foglalkoztatja a manierizmus énektechnikája, amelyről – a publikációk mellett-számos előadást és kurzust tartott a franciaországi Tours-ban éppúgy mint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen valamint a Pécsi és a Hódmezővásárhelyi Tanárképző Főiskolán. Ezt a szerteágazó, ám mégis harmónikusan összehangzó életművet egyebek mellett Balassi Emlékéremmel, Tinódi-lanttal, a Magyar Kultúráért alapítvány Ex Libris díjával, költészetét Kölcsey Ferenc díjjal ismerték el. ( a 2019.09.05-iki adás ismétlése)

A DALLAM- így, csupa nagybetűvel -immár több évtizeddel ezelőtt ejtette rabul Virágh László zeneszerzőt, énekest, költőt, műfordítót, ám nem csak a dallam, de a vers is, hiszen első költeményét 6 éves korában vetette papírra. Rabul ejtette a magyar és európai reneszánsz világa, az olasz zenetörténet, Balassi Bálint és kora, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden hatott rá és hogyan lett életében hivatássá a régizenei mozgalom. Virágh László, a Magyar Régizenei Társaság elnökének, az Ars Renata Szólóének együttes művészeti vezetőjének több évtizedes munkássága a magyar és európai reneszánsz zenéjének a korhű előadását szolgálja. Ez a cél vezette több évtizedes rekonstruktiv-feldolgozó munkájában, amely a Vietórisz kézirat magyar dallamaira, Bogáti Fazakas Miklós zsoltáraira és más régi magyar zenei emlékekre terjed ki. Mindmáig foglalkoztatja a manierizmus énektechnikája, amelyről – a publikációk mellett-számos előadást és kurzust tartott a franciaországi Tours-ban éppúgy mint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen valamint a Pécsi és a Hódmezővásárhelyi Tanárképző Főiskolán. Ezt a szerteágazó, ám mégis harmónikusan összehangzó életművet egyebek mellett Balassi Emlékéremmel, Tinódi-lanttal, a Magyar Kultúráért alapítvány Ex Libris díjával, költészetét Kölcsey Ferenc díjjal ismerték el. ( a 2019.09.05-iki adás ismétlése)

A DALLAM- így, csupa nagybetűvel -immár több évtizeddel ezelőtt ejtette rabul Virágh László zeneszerzőt, énekest, költőt, műfordítót, ám nem csak a dallam, de a vers is, hiszen első költeményét 6 éves korában vetette papírra. Rabul ejtette a magyar és európai reneszánsz világa, az olasz zenetörténet, Balassi Bálint és kora, és még hosszan sorolhatnánk, mi minden hatott rá és hogyan lett életében hivatássá a régizenei mozgalom. Virágh László, a Magyar Régizenei Társaság elnökének, az Ars Renata Szólóének együttes művészeti vezetőjének több évtizedes munkássága a magyar és európai reneszánsz zenéjének a korhű előadását szolgálja. Ez a cél vezette több évtizedes rekonstruktiv-feldolgozó munkájában, amely a Vietórisz kézirat magyar dallamaira, Bogáti Fazakas Miklós zsoltáraira és más régi magyar zenei emlékekre terjed ki. Mindmáig foglalkoztatja a manierizmus énektechnikája, amelyről – a publikációk mellett-számos előadást és kurzust tartott a franciaországi Tours-ban éppúgy mint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen valamint a Pécsi és a Hódmezővásárhelyi Tanárképző Főiskolán. Ezt a szerteágazó, ám mégis harmónikusan összehangzó életművet egyebek mellett Balassi Emlékéremmel, Tinódi-lanttal, a Magyar Kultúráért alapítvány Ex Libris díjával, költészetét Kölcsey Ferenc díjjal ismerték el. ( a 2019.09.05-iki adás ismétlése)