C év, Húsvét, 5. vasárnap
A politikus itt gyanakodni kezd, hogy ez a tanítás nem túl életrevaló. Valóban? Hol vannak a tirannusok, s hol Krisztus? A közösség, melyet alapított minden tirannust túlél. S ennek titkát a fenti beszéd, Jézus végrendelete tartalmazza: a közösség alkotmánya egyetlen mondat: Szeressétek egymást! Ennek a szeretetnek minősége van. Nem érzelgősség, nem szentimentalizmus. Része a közösség identitásának, sőt, azonos azzal. Ma úgy mondják, ez a CI, a corporate identity, a testület, a szervezet önazonossága, de egyúttal imázsa, marketingstratégiája: minden egyben és egyszerre. És ami még különösebb: azt alapítóé is! Eza az azonosság/imázs örök, nem évül el, nem kell tanácsadókkal és grafikusokkal felfrissíteni. De: mindig aktuális újra kell fogalmazni! Ma is igaz: akkor hiszik el, hogy tanítványai vagyunk, ha a megadott irányelv yzre8nt viselkedünk: szeretetközösséget alkotunk. S akkor hiszik el, - azaz akkor szavahihető - hogy volt és van és lesz, ha ez igaz. Nagy felelősség!
Húsvét 5. Vasárnap
Jn 13,31-35
„Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást”
Úgy tűnik a világon a legegyszerűbb dolog szeretni. Sokan úgy gondolják, a szeretet működik magától is. Mások azt tartják furcsának, hogy minek kell a szeretetre parancsot adni? Talán akad olyan is, aki azt gondolja a szeretetet nem lehet megparancsolni? Mások végül úgy vélik a szeretetet nagyon érzelmi dolog, erre nem lehet egy vallást alapozni.
Miről beszél Jézus, semmi másról mint arról, amit tett.
Az Ószövetségben és az Újszövetségben központi fogalmat emleget, mert sok más kapcsolódó fogalommal mint a hűség, kegyelem, irgalom, megbocsátás a két szövetség szövegeinek központi problémájához tartozik. Istenek Izrael iránti szeretete illetve a nép Isten iránti szeretetének változásainak történetei alkotják az Ószövetségi Szentírást. Sőt Isten és ember kapcsolatát az ószövetség a menyasszony és a vőlegény egymás iránti vonzalmával írja le. Persze amikor az a kapcsolat emberi személyek közötti kapcsolatot jellemez, akkor nem mindig kap bibliai értelmet.
Az újszövetség görög nyelvében az Istennel kapcsolatban nem fordul elő a görög „erósz” szó, mert az testi vonzalmat jelent csupán. A klasszikus görögben pedig azt a spontán érzést, testi lelki vonzalmat, amelyet az egymásnak szimpatikus emberek kiváltanak egymásban. Nem azért nem használja az újszövetség ezt a szót, mert ez bűn, hanem azért, mert az Isten szeretete ennél több.
Nem használ egy másik szót sem az újszövetség az Istennel kapcsolatban ez pedig a „filia” az emberbaráti szeretet kifejezése, mely eredetileg a családtagok, elsősorban a szülőknek gyermekeik iránti vonzalmát, és annak viszonzását képező szeretetet jelentette. Ez sem bűn és ez sem elitélendő, de az Isten szeretete ennél is több.
Isten és ember közötti szeretetet kapcsolatra a leggyakrabban használt ige a görög „agape”, amely Istennek emberek iránti szeretetére vonatkozik, amelynek jellemzője hogy Jézus szeretetből meghalt értünk, akkor amikor még bűnösök voltunk, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki. Az újszövetségi szentírás azt hirdeti, hogy az Isten a világ iránti szeretetéből küldte Fiát a világba. Ez a kezdeményező szeretet, amely már akkor megvan, amikor az ember még bűnben van, és ennek a szeretetnek a jellemzője az önfeláldozás.
Ez a szeretet lesz a keresztény ember életformája. Jézus tanítványait erről a szeretetről lehet megismerni. A Szent Lélek hatásának elsőrendű gyümölcse ez a szeretet. S hogy a szeretet kegyelmi ajándéka hogyan is néz ki, azt mindenki olvashatja az 1Kor 13. fejezetében, amelyből csak egy kicsit idézek: „A szeretet türelme, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragja nem gerjed, a sértést föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel.”
János apostol Isten legjellemzőbb tulajdonságának nevezi ezt a szeretetet. Ezt lehet Istentől tanulni.
Ezek után megkérdezhetjük, milyen szeretetet is tanultunk és milyet tanítunk? Vajon csak az „éroszt”, vagy a „filiát” ismerjük? Nem de az gyötör bennünket, hogy a szeretetünk telve van féltékenységgel, kapzsisággal gőggel, tapintatlansággal, önzéssel, haraggal, sértődéssel, alkalmasint gonoszsággal és igazságtalansággal? Végül is rá kell jönnünk nem is olyan könnyű szeretni. Sőt nem is olyan lényegtelen milyen szeretetet tanultunk és milyet tanítunk. A szeretet kultúrája nem pusztán érzelmi kultúra. A szeretet kultúrája a bűn és a gyűlölet, az indulatok és az előítéletek kultúráját válthatná fel, ha többet olvasnánk a Korintusi levél himnuszát és töprengenénk el Isten szeretetéről. Ha pedig saját szeretetünket is képesek leszünk felülvizsgálni az már kész főnyeremény lesz.
Bűnbánati cselekmény
Testvéreim! Vizsgáljuk meg, lelki szegénységünket és gyengeségünket a türelmes és irgalmas Úr előtt, akitől távol van a gyűlölet és harag, de gazdag a kegyelemben. Magunk számára kérjük a megtérés lehetőségét, hogy visszatérjünk az Istennel és testvéreinkkel való közösségbe. (Rövid csend után)
- Aki gyengédségedet kiterjeszted az egész földön: URAM, IRGALMAZZ!
- Urunk Jézus, aki a teremtett világban mindent megújítasz: KRISZTUS, KEGYELMEZZ!
- Jézus Krisztus, aki azt parancsoltad, hogy szeressük egymást: URAM, IRGALMAZZ!
Hívek könyörgése
Testvéreim a szeretet parancsát mindenkinek, meg kell valósítani. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha megnyitjuk szívünket Isten szeretetével szemben. Most imádkozzunk így: Urunk, taníts meg minket szeretni!
- Szenteld meg Urunk Egyházadat! Add, hogy úgy szeressük Jézust, mint ahogy a mennyasszony tekint jegyesére, és ahogy a kettőjük közötti szeretet, jel a világnak, így legyen jel az Egyház és Krisztus szeretete is. Hallgass meg, Urunk!
- Add, Urunk, hogy minden Testvérünk szívében fellobbanjon szereteted tüze, mellyel oda tudjunk fordulni a szenvedők, elhagyatottak felé. Add, hogy szolidárisak legyünk más nemzetek felé. Hallgass meg, Urunk!
- Szentlelked erejével erősítsd meg azokat a testvéreinket, akik szenvednek, akik hontalanul élnek a világban. Hallgass meg, Urunk!
- Add meg Szentlelked világosságát a jogi pályán dolgozóknak, hogy mindig világosan és igazságosan tudjanak dönteni. Hallgass meg, Urunk!
- Add, hogy közösségünk mindig hitben és hűségesen ünnepelje megváltását a szentmise közösségében. Hallgass meg, Urunk!
Urunk, Jézus Krisztus, te megdicsőítetted mennyei Atyádat szeretetből vállalt áldozatoddal. Add, hogy közös áldozatunkból erőt merítve folytassuk tovább szereteted művét a világon. Aki élsz, és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
Bevezetés a Miatyánkhoz
Az Úr imádságával kérjük, hogy jöjjön el Isten országa, és addig is a szeretet törvényét találékonyan éljük meg egymás között: Mi Atyánk.
A hívek üdvözlése után: Amint a szentmise könyörgése kifejezi: Isten fogadott gyermekei vagyunk. Tőle, Atyáktól kaptuk a természetfölötti életet. Ő gyűjt össze bennünket házában, családfőként tanít, felkészít az életre. Így hallgassuk szavait.
A mai rohanó világban különösen is fontos megállnunk egy-egy percre, egy-egy ünnepre. Legyen az elsőáldozás, családi ünnep, vagy egyszerű vasárnapi Szentmise. Ha megállunk, felpillantunk az égre, és rátekintünk a körülöttünk élőkre. Ez a pillantás a szeretet pillantása lehet Isten és embertársaink felé.
Igeliturgia:
- Olvasmány: ApCsel 14, 21b-27 Elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk.
- Szentlecke: Jel 21, 1-5a Íme, újjáalkotok mindent!
- Evangélium: Jn 13, 31-33a.34-35 Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást!
Hívek imája:
pap: Könyörögjünk testvéreim, a mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz, aki általunk akarja megmutatni szeretetét a világban.
- Alakítsd szívünket szent szíved szerint, és töltsd el szeretettel embertársaink iránt, hallgass meg Urunk!
- Álld meg Szentatyánkat, püspökeinket és papjainkat, hogy szeretetedről mindig tanúságot tegyenek a világban, hallgass meg Urunk!
- Álld meg azokat, akik először járulnak oltárodhoz, és táplálkoznak szent testeddel, hogy megtapasztalják szeretetedet, és hűségesek maradjanak hozzád, hallgass meg Urunk!
- Álld meg elsőáldozóink családjait, hogy tovább tudják vezetni gyermekeiket a te utadon, hallgass meg Urunk!
- Erősíts mindannyiunkat, hogy szeretetedről tanúságot téve egyre jobban láthatóvá váljon végtelen szereteted a világban, hallgass meg Urunk!
pap: Urunk Jézus Krisztus! Te magadhoz hívtad a gyermekeket. Tekints kegyesen ezekre a gyermekekre, aki ma először lépnek oltárodhoz. Szállj szívükbe, járd át életüket, vezesd őket szereteteddel és kegyelmeddel, hogy hűséges, szerető gyermekeid lehessenek. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.
Áldozási könyörgés után: A kegyelem Isten természetfeletti, ingyenes ajándéka. Megszentel, megvilágosít, helyes keresztény életre segít. A szentáldozás növeli bennünk a megszentelő kegyelmet. Akik így részesedtek ma Krisztus áldozatában, lelkük lakomájaként a teljes Szentháromságot viszik magukkal.
A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: -
ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Amint a szentmise könyörgése kifejezte: Isten fogadott gyermekei vagyunk. Tőle, Atyáktól kaptuk a természetfölötti életet. Ő gyűjt össze bennünket házában, családfőként tanít, felkészít az életre. Így hallgassuk szavait.
FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A megváltottság, az istenfiúság öröme tölti el lelkünket. Örömteli hálánkat fejezi ki a legtökéletesebb módon áldozatunk. A földön járó, küzdő Egyház gyermekei egyesülnek a diadalmas Egyház örök örömben élő tagjaival. A szentmise ugyanis nemcsak az oltáron, hanem az Isten trónja előtt is átadja végtelen értékű ajándékát: az igazi Húsvéti Bárányt.
ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A kegyelem Isten természetfeletti, ingyenes ajándéka. Megszentel, megvilágosít, helyes keresztény életre segít. A szentáldozás növeli bennünk a megszentelő kegyelmet. Akik így részesedtek ma Krisztus áldozatában, lelkük lakomájaként a teljes Szentháromságot viszik magukkal.
Jn 13,31-35
"Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást"
Úgy tűnik a világon a legegyszerűbb dolog szeretni. Sokan úgy gondolják, a szeretet működik magától is. Mások azt tartják furcsának, hogy minek kell a szeretetre parancsot adni? Talán akad olyan is, aki azt gondolja a szeretetet nem lehet megparancsolni? Mások végül úgy vélik a szeretetet nagyon érzelmi dolog, erre nem lehet egy vallást alapozni.
Miről beszél Jézus, semmi másról mint arról, amit tett.
Az Ószövetségben és az Újszövetségben központi fogalmat emleget, mert sok más kapcsolódó fogalommal mint a hűség, kegyelem, irgalom, megbocsátás a két szövetség szövegeinek központi problémájához tartozik. Istenek Izrael iránti szeretete illetve a nép Isten iránti szeretetének változásainak történetei alkotják az Ószövetségi Szentírást. Sőt Isten és ember kapcsolatát az ószövetség a menyasszony és a vőlegény egymás iránti vonzalmával írja le. Persze amikor az a kapcsolat emberi személyek közötti kapcsolatot jellemez, akkor nem mindig kap bibliai értelmet.
Az újszövetség görög nyelvében az Istennel kapcsolatban nem fordul elő a görög "erósz" szó, mert az testi vonzalmat jelent csupán. A klasszikus görögben pedig azt a spontán érzést, testi lelki vonzalmat, amelyet az egymásnak szimpatikus emberek kiváltanak egymásban. Nem azért nem használja az újszövetség ezt a szót, mert ez bűn, hanem azért, mert az Isten szeretete ennél több.
Nem használ egy másik szót sem az újszövetség az Istennel kapcsolatban ez pedig a "filia" az emberbaráti szeretet kifejezése, mely eredetileg a családtagok, elsősorban a szülőknek gyermekeik iránti vonzalmát, és annak viszonzását képező szeretetet jelentette. Ez sem bűn és ez sem elitélendő, de az Isten szeretete ennél is több.
Isten és ember közötti szeretetet kapcsolatra a leggyakrabban használt ige a görög "agape", amely Istennek emberek iránti szeretetére vonatkozik, amelynek jellemzője hogy Jézus szeretetből meghalt értünk, akkor amikor még bűnösök voltunk, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki. Az újszövetségi szentírás azt hirdeti, hogy az Isten a világ iránti szeretetéből küldte Fiát a világba. Ez a kezdeményező szeretet, amely már akkor megvan, amikor az ember még bűnben van, és ennek a szeretetnek a jellemzője az önfeláldozás.
Ez a szeretet lesz a keresztény ember életformája. Jézus tanítványait erről a szeretetről lehet megismerni. A Szent Lélek hatásának elsőrendű gyümölcse ez a szeretet. S hogy a szeretet kegyelmi ajándéka hogyan is néz ki, azt mindenki olvashatja az 1Kor 13. fejezetében, amelyből csak egy kicsit idézek: "A szeretet türelme, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragja nem gerjed, a sértést föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel."
János apostol Isten legjellemzőbb tulajdonságának nevezi ezt a szeretetet. Ezt lehet Istentől tanulni.
Ezek után megkérdezhetjük, milyen szeretetet is tanultunk és milyet tanítunk? Vajon csak az "éroszt", vagy a "filiát" ismerjük? Nem de az gyötör bennünket, hogy a szeretetünk telve van féltékenységgel, kapzsisággal gőggel, tapintatlansággal, önzéssel, haraggal, sértődéssel, alkalmasint gonoszsággal és igazságtalansággal? Végül is rá kell jönnünk nem is olyan könnyű szeretni. Sőt nem is olyan lényegtelen milyen szeretetet tanultunk és milyet tanítunk. A szeretet kultúrája nem pusztán érzelmi kultúra. A szeretet kultúrája a bűn és a gyűlölet, az indulatok és az előítéletek kultúráját válthatná fel, ha többet olvasnánk a Korintusi levél himnuszát és töprengenénk el Isten szeretetéről. Ha pedig saját szeretetünket is képesek leszünk felülvizsgálni az már kész főnyeremény lesz.
Olyan könnyen eleresztjük fülünk mellett Jézusnak imént hallott felszólítását: "Szeressétek egymást!" pedig gondoljátok el, hogy mikor mondja Jézus ezeket a szavakat: az utolsó vacsorán. Halálba induló Krisztus Istenünk utolsó kéréseinek egyike ez; Jézus Krisztus végrendelete ez a felszólítás.
Végrendelet.
Mi emberek, milyen görcsösen és pontosan tudunk ügyelni arra, hogy elhunyt, eltávozott szeretteink utolsó kívánsága teljesítve legyen, hogy hová legyen temetve, hogy mit énekeljenek a temetésen és még sorolhatnám tovább. Ha pedig végrendelet maradt az eltávozott után, ügyelünk arra, hogy precízen végre legyen hajtva az elhunyt végakarata - főleg, ha anyagi oldalról érdekeltek vagyunk benne.
Ezzel szemben az Istenember végakarata, végrendelete messze nem izgat úgy bennünket, mint elhunyt szeretteinkért. Ebből is látszik, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Ha szeretnénk, minden erőnkkel azon lennénk, hogy végrendelete megvalósuljon: "Szeressétek egymást!" Már csak azért sem törjük magunkat ennek megvalósításán, mert ebből a végrendeletből nincs semmi kézzel fogható, anyagi hasznunk.
"Szeressétek egymást!" - Szeretet. Elcsépelt szó. Annyi mindenre használják és használjuk. Annyiszor kimondjuk hazug módon. Kimondják házasságkötéskor örök érvényűen, hogy aztán néhány év múlva elváljanak útjaik a megtestesült szeretetüket, gyermekeiket szétszakítva. Kimondjuk ezt a szót személytelen dolgokra: egy jó ételre, a filmre, egy kabalababára egy játékra. Olyan személytelen, nálunk, embereknél ezerszer múlékonyabb dolgokra mondjuk, amelyekről azt hisszük, hogy boldoggá tesznek. Ebben a hazug és hamis szeretetben nem csoda, hogy úgy tűnik: tényleg nem is olyan fontos a jézusi szeretet, mert talán ő is csak úgy mondta, mint ahogy mi mondjuk személytelen tárgyakra. Én legszívesebben a visszaélések és félreértések miatt a Krisztus által, vagy az ő nevében mondott szeretet szavunkat kicserélném a Szentírásban és a szóhasználatban másra, mondjuk a görög ajgavph vagy a latin caritas szóra, melyből fordítják a magyar szeretet szavunkat.
Azért is változtatnám meg, mert Jézus egészen más szeretetről beszélt, mint ami például már az Ószövetségben felbukkan.
Hagyományos ószövetségi meghatározásban a szeretet a főparancsban van leírva: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat." Úgy gondolnánk, hogy ezt a szeretetet kell megvalósítani, ez a mérce. Annál is inkább, mert a hitoktatásban központi szerepet tölt be ez a mondat, s úgy van előadva, mint jézusi tanítás. Pedig nem az, hanem már az Ószövetségben megfogalmazott meghatározás ez, melyet Jézus felidéz. Ha tehát a főparancs szeretet-meghatározása ószövetségi gondolat, akkor ezen a lényeges területen mi újat hozott Jézus? Mi az újszövetségi mérce? Miben van az Újszövetség új szeretetkapcsolata? Abban, amiről Jézus beszél: "Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!"
Mi a különbség a kétféle szeretet között?
Az ószövetségi meghatározás szerint úgy kell szeretnünk másokat mint magunkat. Pedig sokszor magunkat sem szeretjük, nem fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Köszönhető ez a fogyasztói társadalom mesterkedésének, amikor az az érzésünk az amerikai filmek szuperhőseihez képest, hogy semmik sem vagyunk, értéktelenek vagyunk, mert mi nem vagyunk hősök. Ha ennyire nem szeretjük magunkat, hogyan szeressünk másokat?
Az ószövetségi meghatározásban Istent teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből kell szeretni. Csakhogy szívünk, lelkünk, elménk, erőnk korlátolt. Főleg ha mi magunk még beljebb tesszük a korlátokat, mint ahol valójában vannak, mert az az érzésünk a számítógépek mellett, hogy azok ügyesebbek, okosabbak. ha szívünk, lelkünk, elménk és erőnk ennyire korlátolt, akkor korlátolt az Isten iránti szeretetünk is. Az ószövetségi szeretetfogalom tehát eléggé korlátolt, kiegészítésre szorul.
Jézus pedig azt mondja a szeretetről: "Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!" - Hogyan szeretett ő?
Jézus emberként a nem tett más, mint ő is az ószövetségi eredetű főparancsot valósította meg. Szerette Istenét teljes szívéből, lelkéből, elméjéből és erejéből. De Jézusban nem voltak korlátok, s ő nem igyekezett leszűkíteni szívének, lelkének, elméjének, s erejének határait. Olyannyira nem, hogy a benne lévő istenség szétfeszítette emberségét, túllépte azt, amit egy ember elbír, ami abban nyilvánult meg, hogy Jézus még testi életét sem tartotta fontosabbnak ennél a szeretetnél: belehalt a szeretetbe a kereszten.
Jézus szerette felebarátját mint önmagát. Benne a Fiú lakozott, akit az Atya szült az idő kezdete előtt - szeretetből. A Fiú pedig megtapasztalva az Atya önajándékozó szereteté mindenestől visszaajándékozta magát az Atyának. Jézus tehát önmagában a Szentháromság végtelen szeretetét szerette, s ezzel a szeretettel szerette az embereket: a barátait és azokat is, akik ellenségei lettek, mert Isten "fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is".
Jézus tehát megvalósította a főparancsnak ismert ószövetségi szeretetparancsot - isteni módon, végtelen méretekben. Ezentúl nekünk nem a mi méreteink, hanem Jézus méretei szerint kell megvalósítani a szeretetet - isteni módon.
De mi emberek vagyunk - hogyan szeressünk, mi isteni módon? Úgy, hogy bennünk van az isteni szikra, mert minden ember Isten képére és a hasonlatosságára lett teremtve. Az kell, hogy ez a szikra lángra lobbanjon, hagyjuk lángra lobbanni. Az kell, hogy ezt a lángra, fényre lobban szikrát ne rejtsük el véka alá, hanem tartóra tegyük, hogy világítson körülöttünk. Mert "arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt". Mert nem keresztlevelet és hitoktatási igazolást fognak kérni tőlünk az örökkévalóság kapujában, hanem azt, hogy "Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. - Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek."
Ámen.
A szeretet új parancsa (Jn 13,31-33; 34-35)
A keresztény élet döntő értéke, jellemző erénye a szeretet. A szeretet minden törvényt magába foglal. Azonban van-e ebben valami különleges? A szeretet törvényét többé-kevésbé minden vallás hangsúlyozza. Megtalálhatjuk a mozlimoknál, a buddhizmusban és más világvallásokban is. A vallás mindenképpen magába foglalja azt az állítást, hogy a szeretet az ember legmagasabb rendű lehetősége, és a legmélyebb meghatározója. A görögök nagy filozófusánál, Platónnál is nagyon szép gondolatokat olvashatunk a szeretet különböző formáiról a Lakoma című művében. Szó van itt a férfi és nő, a szülők és gyermekek, a barátok közötti szeretetről, az igaz, a jó és a szép szeretetéről. A zene világának dalai is arról énekelnek, hogy a szeretet az első és a legszebb eszmény, isteni hatalom, isteni erő rejtőzik benne. Hogyan érti tehát Jézus a szeretet parancsát, amikor ezt újnak nevezi?
Jézus szeretetparancsának megértéséhez ő maga adja meg a kulcsszót: "ahogyan én szerettelek titeket." Jézus tehát nem azt mondja, hogy általánosságban szeressétek Istent és embertársaitokat. Ő új mértéket ad a legfőbb parancshoz. Saját életét, saját példáját állítja elénk mértékül. Ebből kiderül, hogy érti ő a szeretet parancsát. Mély értelme van annak, hogy Jézus akkor beszél az Utolsó vacsorán tanítványainak a szeretet parancsáról, amikor Júdás már elhagyta a termet. Ezzel ugyanis Jézus sorsa megpecsételődött. Az emberek hozzákezdtek ahhoz, hogy őt elárulják, elítéljék, megostorozzák, halálra ítéljék. Ahogyan ezt mindnyájan tudjuk, ezt nem azért teszik, mert Jézus valamiért bűnös lenne, hanem az emberek iránti radikális szeretetével vonja magára az emberek gyűlöletét, ezért ítélik el. Krisztus kereszthalála nyilvánvalóvá teszi, hogy mit is jelent az embereknek a sokat dicsért szeretet és emberség.
Bármilyen szép dolgokat is olvashatunk a szeretetről, a valóság az emberrel kapcsolatban az, hogy szíve tragikusan megosztott az önzés és a szeretet, a harag és a jóság között. Ezért nem képes a szeretetben állhatatos lenni, nem képes arra, hogy feltétel nélkül, elkötelezett módon gyakorolja a szeretetet. Aki erre komolyan törekszik, számolnia kell azzal, hogy nem fogják őt megérteni és így üldözésnek, meg nem értésnek lesz kitéve, sőt életének feláldozásával is számolnia kell. Fellini egyik legjobb filmjének "Országúton" a címe. A film a maga módján ezt a vallásos igazságot szemlélteti. A női főhős kislány feláldozza életét szerelméért, egy durva, önző, érzéketlen férfiért. Halálával azonban széttöri ennek az embernek a primitívségét, érzéketlenségét, önzését. A film azzal végződik, hogy a férfi életében először sír, meghatódik a leány áldozatos szeretetének láttára, és siratja saját rosszaságát.
Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Mi, modern emberek bizony messze vagyunk ennek a parancsnak a megértésétől. Ez abból is kiderül, hogy mennyire közömbösen nézzük a szeretet szentjeinek életét. Assisi Szent Ferenc, Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Kolbe életpéldája hatástalan marad ránk. Az ő hősies kereszténységüket túlzottnak tartjuk, amelyben a mi számunkra nincs semmi követésre méltó. A valóságos helyzet éppen ennek fordítottja. Ezeknek a szenteknek a hősies szeretete leleplez minket. Rávilágít arra, hogy mennyire elégtelen, megalkuvó, erőtlen a mi Isten- és emberszeretetünk.
Tudatában vagyunk annak, hogy mi, átlagkeresztények messze vagyunk a szeretetnek attól a mértékétől, amelyet Jézus életével, kereszthalálával állított elénk. Azzal is számolnunk kell, hogy azzal a kísértéssel is szembe kell néznünk, hogy magunk számára nem is tartjuk komoly követelménynek azt a szeretetet, amelyet Jézus állított elénk. Mégis azt kell mondanunk, hogy igazán csak akkor nevezhetjük magunkat kereszténynek, ha komolyan követni akarjuk Jézust a szeretetnek azon az útján, amelyen ő járt előttünk. Ezért jó néhány egyszerű mondatban összefoglalni a jézusi szeretet követelményeit. Az ő szeretetére elsősorban az jellemző, hogy ez ellenségeire is kiterjed. Azokra is, akik szándékait, terveit rosszakaratúan magyarázták, akik minden erejükkel azon fáradoztak, hogy a mennyei Atyától kapott küldetésének teljesítését meghiúsítsák. Ő szeretettel nézett minden ellenségére és egy pillanatig nem engedett annak a kísértésnek, hogy elálljon küldetésének teljesítésétől. Minden szenvedését, halálát is szeretetből felajánlotta mindenkiért a bűnök engesztelésére. Az ellenség szeretete tőlünk is sok áldozatot kíván. Ennek elvállalása sokkal könnyebben megy akkor, ha Krisztus példájára mi is felajánljuk szenvedéseinket másokért, megtérésükért, a bűnök engesztelésére, miután egyesítettünk szenvedésünket Krisztus szenvedésével. Jézus a segítő szeretetnek is hősies példája volt. Bűnösök, betegek, szegények, üldözöttek, mindig számíthattak arra, hogy ő segítségükre siet. E szeretet gyakorlásának ezek a formái is követésére szólítanak minket. Mindebben fontos a következetesség, kitartás, a szeretet minél szélesebb körben való gyakorlása. Ha törekszünk ezekre, akkor mondhatjuk: keresztény módon igyekszünk élni. MK
Majdnem kétezer évvel Jézus feltámadása után, a keresztény föl kell tegye magának a következő kérdéseket. Jobbak lettek-e az emberek azóta? Legalább a keresztények közt érezhető-e valami ereje a föltámadásnak, az újjáteremtésnek? A világ, a keresztényeké legalább, emberibbé lett-e? Nem túl nagy ár: a Megtestesülés, Kereszthalál, Föltámadás?
Némely kortársunk már a kereszténység utáni időről beszél, amely most kezdődik. És itt a tévedés: mi még messze a kereszténykor előtti időben küszködünk, a régi, fagyos világban. (Mely pár évszázadra fölmelegülni látszott, hogy újra meg újra elöntse a pogányság, még "keresztény" nevek alatt is. Szent Ágoston nagyszabású látomása Isten Városáról: a világtörténelem a két "Város" közti harc, mely a világvégig eltart). Az új embert és "új parancsolatot", mely kétezer éve még mindig új, nekünk kell megvalósítani, megkezdeni: még eddig se jutottunk. De minden kor dolgozik rajta. Krisztus kétezer év óta a világ lelkiismerete és a szentség állandó forrása. A mai ember mennyiséget néz, Ő minőséget hozott: -- szenteket minden kornak és a nem-szenteknek hajtóerőt...
Első olvasmányhoz / ApCsel 14,21-27
Első hithirdető útjukon Szent Pál és Szent Barnabás több egyházközséget alapít. Az evangélium oly meggyőző erővel lép föl, amely nem emberi. A szöveg az apostoloknak Antiókiába, kiinduló helyükre való visszautazásáról számol be.
E visszaúton újra meglátogatják az új alapításokat, ezeknek szigorú rendet szabnak az "idősek" = presbiterek (az angol "priest", a német "Priester" = pap szó eredetije!) élükre állításával. Így önállóan fönnmaradhatnak, és a jövő bajokat átvészelik. A közösség létszükséglete ez a vezető hivatal; de még fontosabb, hogy az új hívők hitben és reményben szilárdak legyenek. (14,21-23: ApCsel 15,32.41; Róm 1,11; 5,3-4; Zsid 10,36 # 14,27: 1Kor 16,9; Kol 4,3)
Válaszos zsoltár / Zsolt 145(144),8-9.10-11.12-13
Isten nagy jósága
Szentleckéhez / Jel 21,1-5
Minden ítélet és vészcsapás látomás után, a Jelenések Könyve tanúskodik, hogy minden dolgok újjáteremtetnek Istenben. A világváros Babilon, az Istentől elpártolás székhelye, az istengyűlölő világ tébolygó hatalmának és kéjvágyának foglalata, -- a sötétség tengerébe merül. A mulandóság elmúlik. S a végén csak Isten egyedül nagy. És "Isten-velünk" (Emmanu-El, Izajás látomása) -- az új teremtés, az új Jeruzsálem áll maga: a megváltottak városa, s mint valami menyasszony, ragyogó tisztaságában és örömében elébe siet Urának. (21,1-2: Iz 65,17-25; 66,22; Róm 8,19-23; Iz 52,1; 61,10 # 21,3-4: Jel 7,15-17; 3Mz 26,11; Ez 37,27; Iz 7,14; 25,8; 35,10 # 21,5: Iz 43,19; 2Kor 5,17)
Evangéliumhoz / Jn 13,31-33.34-35
Az új Jeruzsálem képe (előző olvasmányból) talán messzi, túl ünnepi, valószínűtlen nekünk. És most újra halljuk a szót: "új". Új parancsban! A jövő így a jelenbe hatol. Az új teremtést nemcsak szemünk elé festik, hanem feladattá teszik. Először Jézusban áll elénk, a Fiúban, kiben Isten szeretete láthatóvá és foghatóvá lett. Nekünk tanítványainak követnünk kell Őt! Szeretni Istentől jövő szeretettel. Ha megtennők mind mi keresztények, máris más világ lenne, az "új teremtés" láthatóvá lenne... (13,31-32: Jn 12,31; 16,33; 17,5.22.24 # 13,33: Jn 16,16-24; 8,21; 14,2-3 # 13,34: Mt 25,31-46; 1Jn 2,7-8; 3Mz 19,18)
Szentségre várva
"Abban ismertük meg Isten szeretetét, hogy Ő életét adta miérettünk; tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért!" (1Jn 3,16)
Elmélkedés
Krisztus: "Valami Új" egyre föltör, kezdődik
Az is egy boldog, lelki járvány volt; valami epidémia, ennek a görög szónak találó értelmében, ti. valami idegen, nem földi, hanem máshonnan jött s közénk telepedett s itt tértfoglaló hatalomnak hódítása. Egy természetfölötti, égi lelkiség térfoglalása. Nem ilyen-e az egész kereszténység?! S elvonulnak előttem ezek az "epidemiás" alakok: Johannes a Matha, Petrus Nolascus, Felix Valois... s ezren, sok ezren utánuk... S ezek egyet akarnak, egy epidemiás gondolatot akarnak megvalósítani. "Mind ők mondogatták (dictitabant), hogy az afrikai rabok helyett váltságul magukat fogják adni." Ez a "dictitare" olyan álmodozó, nagyot akaró, de hitelt nem találó szóbeszéd; a világ azt föl nem fogja s nem hiszi; ők maguk is csak úgy hiszik, ha Isten őket megsegíti; mert ezt nélküle akarni sem lehet! Akarja-e aztán ezt a nagyot az Úr, hogy valaki vagy éppen százan, sőt ezren nemcsak pénzt adjanak a rabokért, hanem önmagukat adják cserébe, s hazaküldjék testvéri csókkal a kiváltott szenvedőket, -- hogy az Isten ezt akarja-e, hogy tetszik-e ez isteni Fölségének, azt csak alázattal kérni s remélni lehet. S ez epidemiának volt 7000 vértanúja. A modern ember eszeveszetten csapja össze kezét e véres, lángoló folyam fölött. Igaz, hogy az autók egy év alatt Észak-Amerikában 14.000 embert gázoltak el, no, de ezek áldozatok, melyek meghalni nem akartak; de azok hősök, kik úgy szerettek, hogy meghaltak. Ez a különbség egy egész világ.
S e sorban még csak egyet említek, a fölséges Raymundus Nonnatust, ezt az élő váltságdíjat, ki a mórokhoz került rabságba, de úgy, hogy akart, hogy hazaküldött valakit, s ő maradt helyében, s úgy beszélt s térített, hogy a mórok lakatot vertek felső s alsó ajkára, s így aztán heroikus némaságban hirdette az Urat. Lakat volt a száján, de sugározta az Urat! És a többi, az a többi, ki akár ebben az "epidémiában", akár másban lett a nagy folyam lángoló hulláma. Egymás után vetődnek az égre más-más tűzben s színpompában égve.
Ez az a mindig új folyam, mindig új hullámokkal, a mélység vonzásainak mindig új temperamentumával telítve. S ismétlem, e folyamban úszunk mi is, vagyunk új hullámai, -- nem a régi hullámok tükrözései, nem is csak a régi hősök "utánérzői", nem! Új hullámok vagyunk, s új megélői s megtapasztalói s megszenvedői annak a nagy égből szakadó s földön tértfoglaló s itt folyton terjedő lelki epidémiának, a jézusi szeretetnek.
Mi oly miliőben élünk is, s oly levegőt szívunk is, mely a mindig új életet, az új életre való fölrebbenést s abban való elindulást szolgálja.
Egy szóval jelzem e körülményt: mi a misztériumok földjén élünk; a nagy, szent titkok világában, melyek az életnek, a folyton megújuló életnek legerősebb ingerei és stimulánsai. Új élet ott lesz, hol folytonosan új ingerek hatnak ránk. Tűzeső fölülről s formák s színek bugyborékolása s gyűrűzése alulról. S ezek mind beszédes s kíváncsiskodó misztériumok. Valami "fascinatio nugacitatis" [apróságok bűvölete], jó értelemben véve e szót, csap felém. Oly közel van hozzám, hogy szinte érintem s tapintom, lefoglalom és élvezem. Íme, Isten jár itt a misztériumok aranyos, tarka, napsugaras, virágos köntösében, s mi mindig lába nyomaiban járunk. Isten és titkai s misztériumai közt járunk; mily páratlan s fölséges "via sacra", a szent titkok közt kanyargó út. Tehát ingerek, folyton új életet, új csodálkozást, álmélkodást, megdöbbenést meg-meglátást ébresztő út... ingerek és új élet útja (a szeretet fölfedező útja). (Prohászka: ÖM, 24:1; 246)
+
Az igazi szeretet
Mily kevéssé ismerik az Istennel egyesülés útját! Nem, határozottan nem, meghatódott érzelmes imák! Az Úr tetteket kíván
Ha beteget látsz, akinek szolgálatára lehetsz, ne törődj azzal, hogy elmulasztod az elmélkedést, hanem könyörülj meg rajta. Ha fáj neki valamije: neked fájjon; ha meg kell magadtól vonnod az ételt, hogy neki jusson: tedd meg és pedig necsak azért, hogy kedvében járj, hanem azért, mert az Úr kívánja tőled ezt az áldozatot. Ez az igazi egyesülés Isten akaratával. S ha előtted valakit dicsérnek, örülj neki jobban, mintha téged dicsérnének. Igaz ugyan, hogy ezzel nem mondtam nagyot, mert ha valaki alázatos, akkor úgy sem tudja elviselni, hogy dicsérjék. Ellenben annál fontosabb, hogy örülni tudjunk olyankor, amidőn előttünk nővéreink erényeit magasztalják. Ha pedig hibát látunk valamelyikben, tekintsük azt a magunkénak és takargassuk.
Sokat beszéltem erről a tárgyról, mert meg vagyok arról győződve, nővéreim, hogyha e tekintetben nem állunk erősen, akkor el vagyunk veszve. Adja Isten, hogy ne is legyen minálunk ebben sohasem hiba. Ha ellenben állhatatosan gyakoroljátok a felebaráti szeretet erényét, akkor biztosra vehetitek, hogy el fogjátok érni az egyesülést Isten Ő Szent Felségével. Amíg azonban e pontban csak egy hibát födöztök is fel magatokban; ha még annyi szívbeli és szellemi örömben volna is részetek: messze maradtatok Isten szeretetétől!
Adjon nektek tökéletes felebaráti szeretetet, a többit pedig bízzátok reá. Ha ti minden erővel igyekeztek ezt az erényt megszerezni; ha megfékezitek akaratotokat; ha azt óhajtjátok, hogy mindenben nővéreitek akarata teljesedjék, még ha az a ti jogaitokat sértené is; ha -- bármennyire tiltakozzék is ellene az emberi természet -- meg tudtok feledkezni saját érdekeitekről és csak a máséit tartjátok mindig szem előtt; ha készörömest vállaljátok magatokra másnak munkáját: akkor Ő többet fog nektek megadni, mint amennyit ti kívánni tudnátok. Ne gondoljátok, hogy ez nem kerül áldozatba; ne képzeljétek, hogy ez csak úgy magától megy. Gondoljátok meg, hogy mennyibe került az a mi Jegyesünknek, hogy bennünket szeretett. Mily kínos halált szenvedett el érettünk a keresztfán, csak azért, hogy megszabadítson az örök haláltól. (Nagy Szent Teréz: A belső várkastély, ÖM, 1:346)
+
Az ősellenség fél mibennünk az igazi szeretettől, vagyis alázatos szívségtől, -- vadul, rossz szemmel nézi összhangú egységünket. (Nagy Szent Gergely)
+
Munkát az nem kerüli, kinek szívét szeretet fűti. Jól tudjátok: aki szeret, munkában az nem érez terhet. (Szent Ágoston)
+
Aki tagadja igazság létezését, vallja, nincs igazság; igazság lenne mégis, hogy nincs igazság. (Aquinói Szent Tamás)
+
Mert csak akkor ismerjük valóban az Istent, ha hittel hisszük, hogy Ő túl van és följebb mindeneknél, amit csak Őróla képzelhetünk! (Aquinói Szent Tamás)
+
Rázz le minden haragot: tekintsd egy kissé magadat! Eszmélj: akivel beszélsz -- testvér; ő is úton van üdv felé! Isten szentté teheti, bár sok a bűne ma neki. (Villanovai Szent Tamás)
+
Mit rettegsz, óh bűnös? Hogy is kárhoztatna el Ő bűnbánatoddal, ki halálba megy, hogy el ne kárhozz! Hogy is vethetne el már megváltottat, ki épp a keresésedre jött megváltani! (Villanovai Szent Tamás)
Hívek könyörgése
- Ékesítsd föl népedet, Jegyesedet, az egyházat a szeretettel, hogy méltók legyen a Vőlegényhez, Krisztushoz! Hallgass meg, Urunk!
- Hadd legyünk a hitre sóvárgók szemében igazi jellé, amely elhárít minden akadályt a tétovázók elől: legyen az egyház minden közössége nyitott és egyetemes, hogy befogadja az újonnan érkezőket! Hallgass meg, Urunk!
- Hogy egyházi elöljáróink: pápánk, püspökeink és papjaink által Isten újjá teremtő munkája folyamatosan működjék és erőt öntsön minden tanítványodba! Hallgass meg, Urunk!
- Készíts föl mindnyájunkat arra, hogy az új Jeruzsálem polgáraivá legyünk! Hogy minden erőfeszítésünk, amelyet a közjó érdekében teszünk, az örök hazára, a maradéktalan boldogságra és a békére növesszen föl bennünket! Hallgass meg, Urunk!
- Az új ég és az új föld metszéspontjában állva taníts naponta a szeretetre, hogy Országodnak ezt a még mindig új és egyetlen parancsát teljesíteni tudjuk! Hallgass meg, Urunk!
- Te, aki mindent újjá alkottál és alkotsz, érleld meg hitünket, hogy befogadjuk mai tanításodat, és megértsük jelképeit: az új Jeruzsálemet, a templomot, az örökké velünk élő Istent, és mindnyájan felnőjünk a Vőlegény szeretetére! Hallgass meg, Urunk!
Napi igehelyek
