Jubileumi szentév 2025 2025. január 8. szerda
A szentév hivatalos honlapja:
www.iubilaeum2025.va
Mi a szentév?
Mit jelent a búcsú?
Miért van Szentkapu?
Miért kell zarándokolni?
Hol léphetjük át a Szentkaput?
„Spes non confundit” – „A remény nem csal meg” (Róm 5,5) kezdetű bullával 2024. május 9-én a Szent Péter bazilikában Ferenc pápa meghirdette a 2025-ös Szentévet. Az Egyház történetében ez a 27. rendes szentév lesz, amely 2024. december 24-én, a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával kezdődött el, és 2026. január 6-án, a Szent Péter-bazilika szent kapujának bezárásával ér véget.
A 2025-ös jubileumi év különleges ajándék és lehetőség mindannyiunk számára, hogy lelki életünkben megerősödjünk, és közelebb kerüljünk Istenhez. Ferenc pápa a jubileumi év meghirdetésével – melynek mottója „A remény zarándokai”, Peregrinantes in spem – arra hív bennünket, hogy a megújulás útjára lépjünk, és mélyüljünk el hitünkben, hivatásunkban. Ez az év egy olyan kegyelmi időszak lehet mindnyájunknak, amely lehetőséget ad arra, hogy újra rátaláljunk Isten szeretetére, és megújítsuk ragaszkodásunkat, hogy zarándokúton járva erősödjünk a reményben.
Keresztény hívőként különleges felelősségünk, hogy Isten szeretetének és irgalmának hordozói legyünk a világban. A jubileumi évben meghívást kapunk arra, hogy felebarátaink iránti szeretetünket kinyilvánítsuk, és közösségeink lelki életét erősítsük.
Az első rendes szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg 1300-ban.
A katolikus hagyományban a jubileumi szentév rendkívül fontos vallási esemény. Ahogyan Szent II. János Pál pápa a harmadik évezred küszöbén, Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében írta a 2000. év jubileumának előkészítésére: „A bűnbocsánat és a bűnökért járó büntetés elengedésének az éve, a perlekedők közötti kiengesztelődés, a sokféle megtérés, a gyónás és a vezeklés éve”.
A jubileumi év a szolidaritás, a remény, az igazságosság és az Isten szolgálatára való elköteleződés éve, örömben és békében a testvérekkel. A jubileumi év mindenekelőtt Krisztus éve, aki az élet és a kegyelem hordozója az emberiség számára. A szentévek eredete az Ószövetségig vezethető vissza. Mózes törvénye különleges évet, a „nagy örömünnep évét” írta elő a zsidó nép számára: „Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek felszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep: hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez. Örömünnep legyen számotokra az ötvenedik esztendő! Ne vessetek és ne arassátok le, ami az aratás után kihajtott; a metszetlen szőlőt ne szüreteljétek le! Mert örömünnep az, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését. Az örömnek ebben az esztendejében jusson hozzá újra mindenki a birtokához” (Lev 25,10–14).
A kürt, amellyel e különleges, az Úrnak szentelt év kezdetét hirdették, egy kos szarvából készült, héberül „Jóbel” – e szóból származik a „jubileum” szó. A jubileumi évben visszaadták a földet korábbi tulajdonosainak, elengedték az adósságokat, felszabadították a rabszolgákat, és pihentették a termőföldet. Az Újszövetségben Jézus úgy jelenik meg, mint aki beteljesíti az ősi jubileumot, minthogy azért jött, hogy „hirdesse az Úr kegyelmének évét” (Iz 61).
A jubileumi évet nemcsak azért nevezik szentévnek, mert ünnepélyes szent rítusok, szertartások kísérik, hanem azért is, mert az egyik célja az életszentség előmozdítása. Azt hivatott szolgálni, hogy megszilárdítsa a hitet, elősegítse a szolidaritás cselekedeteit és a testvéri szeretetközösséget az Egyházban és a társadalomban.
A szentévek célja, hogy a híveket a Krisztusba, az egyetlen Üdvözítőbe vetett hit őszintébb és következetesebb megvallására hívja és ösztönözze.
Az első rendes szentévet 1300-ban VIII. Bonifác pápa rendelte el Antiquorum habet fida relatio kezdetű bullájával. A 13. század utolsó éveiben egyre érezhetőbbé vált az igény a keresztények körében, hogy az ősi hagyományoknak megfelelően a centenárium az egyetemes megbocsátás, a kiengesztelődés éve legyen. VIII. Bonifác pápa bullájában egyetemes jubileummá nyilvánított minden századik évet. A hír hallatára, hogy a centenárium évében mindazok, akik valóban megbánják és meggyónják vétkeiket, megszabadulnak bűneiktől és büntetésüktől, amennyiben elzarándokolnak a Szent Péter- vagy a Szent Pál-bazilikába, zarándokok hatalmas tömegei érkeztek Rómába.
A jubileumok a kezdetektől a kereszténység nagy eseményeinek bizonyultak, de egyben arról is tanúságot tettek, hogy a hitélet olyan valóság, amely képes befolyásolni az adott kor társadalmi és kulturális életét.
Az előző, 26. nagy jubileumi szentév különleges jelentőséggel bírt –
Szent II. János Pál pápa így foglalta össze az ezredforduló szentévének jelentőségét:
„A világ és az Egyház jövője azé a fiatal nemzedéké, mely ebben a században született, s a következőben lesz felnőtté, s lesz az új évezred első nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: »Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?«
A fiatalok a földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, őt keresik és újra meg újra kérdezik őt. Ha képesek lesznek követni az utat, melyet ő mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következő században és az azt követőkben, egészen a világ végezetéig. »Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.«”
A SZENTÉVI BÚCSÚ FELTÉTELEI
A búcsú elnyerésének általános feltétele a 2025-ös jubileumi évben is, hogy tudatosan ellene mondjunk a bűnhöz való ragaszkodásnak, kegyelmi állapotban legyünk (tehát ne legyen feloldozatlan súlyos bűnünk), szentáldozáshoz járuljunk, imádkozzunk a pápa szándékára (Miatyánk, Hiszekegy és valamilyen Szűzanya-ima). A búcsút egy meghaltunkért vagy magunkért ajánlhatjuk fel (más élő személyért nem!).
A búcsú "intézményét" részletesen megismerhetjük a Magyar Kurír cikkéből:
www.magyarkurir.hu/hirek/a-bun-okozta-sebek-gyogyulnak-mi-bucsu-amellyel-jubileumi-szentevben-kulonosen-is-elhetunk
A búcsú elnyerésének helye minden székesegyház és társszékesegyház, vagyis az Esztergomi bazilika, Szent István-bazilika, minden kisebb bazilika (basilica minor), így a Máriaremetei kegytemplom, a Péliföldszentkereszti Kegytemplom és számos más templom, amit az ordinárius erre kijelöl. A listát ld. alább.
A zarándoklat nem csupán egy ősi, szinte minden vallásban meglévő szokás (vö. mohamedánok mekkai zarándoklata), hanem az emberi élet tükre is. Életünk egyik alapvető tapasztalata, hogy szüntelen úton vagyunk. Valahonnan jöttünk és valahová tart az életünk. A Földön egy rövid, kis zarándoklaton: Krisztus követése által úton vagyunk a mennyei Atya felé. Ferenc pápa kéri, hogy „A szentévi zarándoklat késztessen bennünket a megtérésre: a Szent Kapun áthaladva engedjük, hogy átöleljen bennünket Isten irgalmassága, és kötelezzük magunkat az irgalmasság gyakorlására” (MV 17.p.). Hitből fakadó lelkülettel vállaljuk az utazással együtt járó áldozatokat, hogy ezzel is engeszteljük az irgalmas Istent bűneink, gyarlóságaink miatt. Nemcsak a zarándoklat, hanem a búcsú intézménye is arra emlékeztet bennünket, hogy a Krisztust követő keresztény életben, a hit zarándokútján nem vagyunk egyedül. Az irgalmas Isten mellett segítségünkre siet az Egyház, az a lelki-kegyelmi közösség, amelynek a hit, a keresztség által tagjai lettünk. A legrövidebb meghatározás szerint: „a búcsú a már megbocsátott bűnök után visszamaradt ideig tartó büntetések elengedése.” A búcsú bűneinknek – még a megbocsátások után is – megmaradó nyomait tünteti el. Isten megbocsátja bűneinket, de ezzel még nem fejeződik be teljesen a lelki újjászületésünk. A bűnök következtében megjelenő „lelki sebek” nagyon lassan gyógyulnak be. Az ember lelki regenerálódása hosszú és összetett folyamat. Ebben segítségünkre siet az Egyház, Krisztus titokzatos teste.
A gyónás utáni elégtétel – amit el szoktunk végezni – a gyónó jóvátételének fontosságára emlékeztet bennünket, a búcsú intézménye pedig arra döbbent rá mindnyájunkat, hogy a keresztény ember egy kegyelmi közösség tagja, ez a közösség nagylelkűen segít rajtunk Krisztus és a szentek érdemei által. A keresztény ember tehát nincs egyedül a megtérés útján. Az Egyház jóvoltából elbúcsúzhatunk az ideig tartó büntetésektől, és újra Isten szeretetében élhetünk.
Hol léphetjük át a Szentkaput?
A kapu átlépésének és a búcsú elnyerésének helye minden székesegyház és társszékesegyház és minden kisebb bazilika (basilica minor), illetve azok a helyek, amelyeket az ordinárius kijelöl. A teljes magyar lista a Magyar Kurír alábbi cikkében található:
Bújj-bújj zöld ág zöld levelecske, nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta! Ez a magyar gyerekdalba foglat zarándokkapu. Jeruzsálemnek négy nagy kapuja volt, a zarándokok az Aranykaput használták, mely a nagy zarándokünnepeken mindig nyitva volt, ezen keresztül mentek be a szent városba a zarándokok. Jézus is ezen a kapun vonul be Jeruzsálembe szamárháton. (Amikor megépült az Aranymecset a Templomhegyen, a mohamedánok befalazták az Aranykaput!)
A szent kapu a megváltó, a pásztor és a tanító Krisztust jelképezi, aki azt mondta magáról: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár, és legelőt talál” (Jn 10,9)
A szent kapu hagyományát 1288-ra vezetik vissza, amikor V. Celesztin pápa szent kaput nyittatott a közép-olaszországi L’Aquila városában, a Santa Maria di Collemaggio-bazilikában. A kapun történő áthaladással a hívők Perdonanzát, vagyis bűnbocsánatot kaptak, amellyel teljes búcsút lehetett nyerni.
Az igazi Szent Kapu, a Mennyország Ajtaja, ahol majd színről színre látjuk az Urat. Oda vágyakozunk, ám „addig is nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem pihen benne” – mondja Szent Ágoston.
Valójában egyetemes emberi igényről van szó, mely a Kapun átlépéstől megszentelődést, a mögöttes befogadó helyen pedig oltalmat és védettséget remél.
Ferenc pápa is követte az ősi szertartást, amikor a kórus éneke mellett kezével megnyitotta az első szentkaput a Szent Péter bazilikában: „Ez az Úr kapuja. Az igazak lépnek be rajta. Belépek házadba, Uram. Leborulok szent templomodban. Nyissátok meg nekem az igazságosság kapuit. Azokon belépve megvallom az Urat.”
Urunk Jézus! Te tudod, hogy mi akkor leszünk igazzá, ha elfogadjuk Tőled a mi megigazulásunkat, melyet életeddel szereztél meg nekünk. Add, hogy most január elsőnapja, mely a béke világnapja, Karácsony nyolcadának lezárása, hozza meg számunkra ezt a belső igaz emberré válást, hogy minél többen testileg, de legalább lélekben mi is átléphessük a 2025-ös jubileumi szentév kapuját. Ámen!
Forrás: Újpesti Egek Királynéja templom honlapja, Magyar Kurír
 |
 |
