Elhunyt kollégánk, Tóth Sándor 2019. szeptember 11. szerda
2019. szeptember 11-én súlyos, gyorslefolyású betegség következtében meghalt Tóth Sándor, a Magyar Katolikus Rádió egyik alapító munkatársa. Szinte az utolsó pillanatig dolgozott, halála előtt két nappal a stúdióban lett rosszul, onnan vitte kórházba a mentő.
Tóth Sándor Szolnokon született 1939-ben. Középiskolai tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban végezte, majd Egerben és Budapesten a Központi Szemináriumban tanult teológiát. Itt került kapcsolatba Sík Sándorral, akitől biztatást kapott kezdeti írásai folytatásához. Szubdiakonátus előtt döntött úgy, hogy nem a papi hivatást választja, hanem a civil életben lesz hű egyházához.
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett tanári diplomát magyar–történelem szakon, ám végül az újságírói pálya mellett döntött. Elvégezte az újságíró szakot, a Zeneakadémián vizsgát tett zenetörténetből és az Országos Filharmónia elsőkategóriás műsorvezetője lett. Régi hangszeresekkel járta az országot, akikkel templomokban, hangversenytermekben, művelődési házakban idézték fel „őseink buzgóságát” irodalomban és zenében.
Közben tanulmányokat írt a keresztény nevelésről és a keresztény kultúra fontosságáról a családban. Részt vett az Éneklő Egyház prozódiai munkálataiban, új szövegeinek írásában is. 1970-től az Új Ember belső munkatársa, később a Keresztény Élet is a szerzői között tudhatta. Számos tanulmánya, interjúja jelent meg irodalom, vallás és nevelés témájában a Vigilia, a Duna-part, a Jel, valamint a Távlatok című folyóiratban. Irodalmi munkásságát, keresztény újságírói tevékenységét a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével és József Attila-díjjal ismerték el, egyházi szolgálatáért Pro Cultura Christiana díjat kapott.
1990-től politikai szerepet is vállalt, képviselőként a keresztényszociális és kulturális ügyek érdekében szólalt fel az Országgyűlésben.
Tanított a PPKE Bölcsészettudományi Karán, 1994-ben a Vitéz János Kar oktatója, majd tanszékvezető docense lett. Pedagógiai munkásságának legfontosabb vezérfonala a keresztény szellemiség, a tiszta humanizmus számára mindig Krisztus evangéliumának humanizmusa. Ennek szellemében szervezett évente irodalmi–zenei programokat, amelyekre országos hírű művészeket hívott meg. Munkájának elismeréseként Pro Urbe Esztergom díjban és Májer István-díjban részesült „Esztergom nevelésért”. Esztergomban óraadó tanár volt az Érseki Teológiai Főiskolán, ahol spirituális magyar és világirodalmat, szép magyar nyelvet tanított. Ezzel kiérdemelte az egyházmegye Szent Gellért-díjának aranyfokozatát.
Tóth Sándor a Magyar Katolikus Rádiónak alapításától munkatársa volt. Haláláig készítette a Táj és lélek című műsort, heti két alkalommal a Miért szeretem műsorunkat vezette. A nyolcvanas és kilencvenes években a Magyar Rádió egyik ünnepi jegyzetírója, vallási események riportere, a Magyar Televízió és a Duna Televízió vallási, kulturális adásainak külsős szerkesztője, forgatókönyvírója, közreműködője volt.
Nevéhez kötődik Az igazság megszabadít benneteket című felnőtt katekizmus, valamint Martini bíboros Mária tovább szenved című könyvének fordítása. Számos vers- és műfordítás kötete jelent meg a Szent István Társulatnál, illetve más kiadóknál.
Feleségével negyvenkilenc éven át éltek boldog házasságban. Öt gyermeket neveltek, s legújabban első dédunokájuknak örvendhettek. Tóth Sándor ars poeticája ez volt: „Alkonyatban is a fények őriző, csendes társai / Foglyai a megtartó szabadságnak, / s a földi fogság szabadjai.”
