Gróh Gáspár irodalomtörténésszel folytatjuk a Kerengőben január 2-án elhangzott beszélgetésünket
Szerkesztő: Sallai Éva

Gróh Gáspár irodalomtörténész, kritikus, esszé- és közíró, a Magyar Szemle korábbi főszerkesztője. Fő kutatási területe az irodalom a történelemben és a történelem az irodalomban. Mai műsorunkban folytatjuk a múlt heti Kerengőben "virtuális" mesteréről, Illyés Gyuláról elhangzott beszélgetésünket. Ezúttal édesapja, Gróh János (1923 - 2007) életútjáról az általa szerkesztett Gróh János A művész és a "téma" - Képek, válogatott írások című tanulmánykötet kapcsán beszélgetünk.

"Apám életútjáról nehéz írni. Nemcsak azért, mert az apám volt. Külső története nem mond sokat, ő maga is eseménytelennek érezte. Holott minden napjának megvolt a története, olykor túlzsúfolt, belső gazdagságban, többnyire láthatatlan aktivitásban – de volt, hogy évtizednyi idő telt el említésre méltó külső események nélkül. Színes és gazdag gyerekkorát, a Képzőművészeti Főiskolán töltött, sokat ígérő éveket a legsötétebb Rákosi-korban félredobottság követte: innen kellett volna visszaküzdenie magát tervezett pályájára. Ez nem történt meg, helyette egy másik életút következett. 1956 váratlan tüneményén kívül meglehetősen egyhangú: egyetlen munkahely a nyugdíjig – ami meghozta legszebb alkotó éveit, majd negyedszázadot. De lehet-e kárpótolni valakit azért, hogy úgy élte le élete alkotásra leginkább alkalmas részét, hogy annak kereteit nem ő alakíthatta? Pótolja-e veszteségeit, hogy ahova került, ott is helytállt, maradandót alkotott, és megtalálta benne önmagát is – de csak jobb híján?
Ez nemcsak az ő kérdése lehet, hanem generációjáé is. Volt, aki kibírta, volt, aki nem. Volt, aki elmenekült, volt, aki itt maradt: mikor megkapták művészdiplomájukat, már tombolt a Rákosi-rendszer. Ha a művészettörténészek nemcsak a beteljesedett művészpályákról írnának, hanem azokról is, amelyek elakadtak, lenne itt mit kutatniuk: az elveszett generáció meg nem valósult életműveiről, szerteszórt, eltékozolt, boldogtalan tehetségeiről – akik között még sikeresek is lehettek. (Utóbbira nagyszerű és megrendítő példa Csernus Tibor. Sikerek Párizsban, utolsó korszaka zseniálisan megfestett képeiről mégis süt a magány és emberi kétségbeesés...)" - részlet a kötet Szubjektív jegyzetek apám életéről című fejezetéből.
(fotó: https://www.mmakiado.hu)

Kapcsolódó képek: