Egy idős, egy fiatal művész beszél a képeiről - Féner Tamás és Simándiné Papp Johanna
Szerkesztő: Zsoldos Szilvia

Először Féner Tamás Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész Magánvaló címet viselő tárlatáról hallhatnak, mely az Artphoto Galériában nyílt március elején. A fotóművész már sok műfajban kipróbálta magát: a sajtófotó, a szociofotó és a portré-, illetve városfotózás területén is nagy utat járt be. Mindegyik műfaj más-más kompozíciós feltételekhez van kötve, konstruktív szerkezetes gondolkodása azonban mindegyikben fellelhető. Legújabb képeiről, erről a színpompás és formagazdag sorozatról először Féner Tamást, majd a Haász István festőművészt kérdeztük.
A kiállítás a Bartók Béla úti Artphoto Galériában április 2-ig látható a Magánvaló, Ding an Sich címmel. Az Országos Széchényi Könyvtárban pedig március 31-ig nézhető meg az „Írom vers, ahogy jön” elnevezésű tárlata.

Az ifjú fotós pedig Simándiné Papp Johanna, akinek kiállítását a Magyar Bajusz Társaság ismételt bemutatkozása alkalmából március 15-én láthatta a Bálnában az ünnepi kiállításokat látogató közönség. A fényképész hölgy a bajszukat nem csupán növesztő, hanem egész életükben büszkén viselő urak ellesett pillanatait osztotta meg fényképein keresztül az érdeklődőkkel. A helyszínen Kövesdy Zsuzsa járt.


Féner Tamás és Haász István az Artphoto Galériában
Fotó: MKR/Zs. Sz.

Fotó: Simándiné Papp Johanna

Életének 95. évében február 6-án elhunyt Keleti Éva Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, akit a fotográfia nagyasszonyaként is szoktak emlegetni. Aki számtalan konfliktust is felvállalva mindig azon munkálkodott, hogy a sajtóban ne másodrendű szerepe legyen a fotográfiának. Keleti Éva balerinának készült, de fizikai adottságai miatt egyre inkább a fényképezés felé fordult. Viszont számos, mára legendássá vált fotográfiája született az Operaház balettegyüttesének, vagy a Győri és a Pécsi Balettnek az előadásain.
Mai műsorunkban Keleti Évára emlékezünk, aki a színházi fényképezésben iskolát teremtett. Ezen fotóinak legtöbbje arról a színpadi eseményről szól, amelyen készült, de némelyik mára a magyar fotótörténet része lett. A Színházi adattárban őrzött felvételeinek száma meghaladja a háromezret.

Keleti Éva csaknem 30 évnyi szünet után, 2019-ben újra fotózni kezdett, immár modern eszközökkel, felkeresve régi kedves modelljeinek egy részét, de több tucatnyian akkor álltak először kamerája elé. Hat évtizedes életművét Élet/Kép címmel a Műcsarnok retrospektív kiállításon mutatta be nagy sikerrel, és itt gyakran egymás mellé kerültek modelljeinek, köztük a kor legnevesebb színművészeinek régi és új képei. Legutóbb 2025-ben Szubjektív címmel nyílt kiállítása a pár évvel korábban készített színészportréiból a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában.

A február elején elhunyt fotográfusra most Zanati Zsófia beszélgetésével emlékezünk, amit 85. születésnapja alkalmából 2016 augusztusában készített Keleti Évával. A zenei szerkesztő Keceli Zsuzsa volt.

„Olyat szeretnék megmutatni, ami a megszokottól eltérő” – vallja Litauszki Tibor természetfotós, aki tavaly év végén vehette át Az év természetfotósa rangos elismerést. A 2025-ös évtől kezdve a Varázslatos Magyarország egy kézbe fogta az ország két legrangosabb természetfotó pályázatát, A magyar természetfotó nagydíjat és Az év természetfotósa megmérettetést. A szakmai zsűriben az ország három legelismertebb természetfotósa mellett helyet foglalt többek között Gundel Takács Gábor újságíró, Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi és állategészségügyi igazgatója és Selmeczi-Kovács Ádám, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetője is. A különböző kategóriák díjait a Magyar Természettudományi Múzeumban adták át novemberben.
A közel 3000 pályaműből kiválasztott legszebb 124 természetfotó február 1-jéig, azaz még most vasárnapig 10 és 18 óra között ingyenesen megtekinthető a Városliget Látogatóközpontban, a Néprajzi Múzeum épületében. Később az ország több pontján is látható lesz vándorkiállítás formájában.

Mai fotós magazinunkban két, az elmúlt évben elhangzott interjúból idézünk. Először a fiatal esküvői és családi fotóssal, Soós Dániellel beszélgetünk, aki kacskaringós utat járt be, amíg eljutott a szakmai elismerésekig és életünk legfontosabb mozzanatainak, az esküvőnknek, a gyermekeinknek, a családunknak a megörökítéséig. Őt követően pedig Hámori Gábor pécsi fényképésszel, aki olyan művészi módon megalkotott képeket készít a levegőből, amilyeneket fényképezőgéppel a földfelszínen még nem, utasszállító gépről pedig már nem lehetne megörökíteni. 2025-ben Budapesten, a Klebelsberg Kultúrkúriában is volt egy légifotó-kiállítása.

Olasz Ferencnek a Műcsarnokban nyílt kiállítása Arcodat keresem címmel, Apáti-Tóth Sándornak pedig Az idő kapujában címet viseli közelmúltban megjelent albuma. Ami összeköti kettejüket hosszú szakmai és életútjuk során, az az istenkeresésük.





Fotó: MKR/zsz

Hogyan lehet összehozni fényképeket a zenével úgy, hogy harmonikus duettet alkossanak? Erre keresi a választ a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása, ami a Zene és fényképezés alcímet viseli. A Múzeumkertben lévő tablókiállítás terek szerint sorolja be a fényképeket, melyek az 1860-as évek és a rendszerváltás között készültek. A kiállítást Horn Márton, a Magyar Zene Háza igazgatója nyitotta meg, Bősze Ádám zenetörténész értékelte, Szegedy-Maszák Zsuzsanna főmuzeológussal pedig körbe is járjuk a tárlatot.



A képen: Lilly és Emmy Schwarz zongoraművésznők, a Terézkörúti Színpad vendégei, Manassé műterem felvétele, Bécs, 1932 (Forrás: MNM)

Mai vendégünk Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának és az MMA elnökségének tagja, akivel közelgő nemzeti ünnepünk kapcsán 1956-ban készült fényképekről, valamint a forradalomban és a szocializmus éveiben átélt élményeiről beszélgetünk.