Két istenkereső fotóművész: Olasz Ferenc és Apáti-Tóth Sándor
Szerkesztő: Zsoldos Szilvia

„Olyat szeretnék megmutatni, ami a megszokottól eltérő” – vallja Litauszki Tibor természetfotós, aki tavaly év végén vehette át Az év természetfotósa rangos elismerést. A 2025-ös évtől kezdve a Varázslatos Magyarország egy kézbe fogta az ország két legrangosabb természetfotó pályázatát, A magyar természetfotó nagydíjat és Az év természetfotósa megmérettetést. A szakmai zsűriben az ország három legelismertebb természetfotósa mellett helyet foglalt többek között Gundel Takács Gábor újságíró, Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi és állategészségügyi igazgatója és Selmeczi-Kovács Ádám, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság vezetője is. A különböző kategóriák díjait a Magyar Természettudományi Múzeumban adták át novemberben.
A közel 3000 pályaműből kiválasztott legszebb 124 természetfotó február 1-jéig, azaz még most vasárnapig 10 és 18 óra között ingyenesen megtekinthető a Városliget Látogatóközpontban, a Néprajzi Múzeum épületében. Később az ország több pontján is látható lesz vándorkiállítás formájában.

Mai fotós magazinunkban két, az elmúlt évben elhangzott interjúból idézünk. Először a fiatal esküvői és családi fotóssal, Soós Dániellel beszélgetünk, aki kacskaringós utat járt be, amíg eljutott a szakmai elismerésekig és életünk legfontosabb mozzanatainak, az esküvőnknek, a gyermekeinknek, a családunknak a megörökítéséig. Őt követően pedig Hámori Gábor pécsi fényképésszel, aki olyan művészi módon megalkotott képeket készít a levegőből, amilyeneket fényképezőgéppel a földfelszínen még nem, utasszállító gépről pedig már nem lehetne megörökíteni. 2025-ben Budapesten, a Klebelsberg Kultúrkúriában is volt egy légifotó-kiállítása.

Olasz Ferencnek a Műcsarnokban nyílt kiállítása Arcodat keresem címmel, Apáti-Tóth Sándornak pedig Az idő kapujában címet viseli közelmúltban megjelent albuma. Ami összeköti kettejüket hosszú szakmai és életútjuk során, az az istenkeresésük.





Fotó: MKR/zsz

Hogyan lehet összehozni fényképeket a zenével úgy, hogy harmonikus duettet alkossanak? Erre keresi a választ a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása, ami a Zene és fényképezés alcímet viseli. A Múzeumkertben lévő tablókiállítás terek szerint sorolja be a fényképeket, melyek az 1860-as évek és a rendszerváltás között készültek. A kiállítást Horn Márton, a Magyar Zene Háza igazgatója nyitotta meg, Bősze Ádám zenetörténész értékelte, Szegedy-Maszák Zsuzsanna főmuzeológussal pedig körbe is járjuk a tárlatot.



A képen: Lilly és Emmy Schwarz zongoraművésznők, a Terézkörúti Színpad vendégei, Manassé műterem felvétele, Bécs, 1932 (Forrás: MNM)

Mai vendégünk Haris László Balogh Rudolf-díjas fotóművész, a Magyar Művészeti Akadémia Film- és Fotóművészeti Tagozatának és az MMA elnökségének tagja, akivel közelgő nemzeti ünnepünk kapcsán 1956-ban készült fényképekről, valamint a forradalomban és a szocializmus éveiben átélt élményeiről beszélgetünk.

Puchard Zoltán okleveles szerkezetépítő mérnök és gazdasági mérnök. Nem hivatásos fotográfus, de szenvedélyes utazó, aki magával viszi a fényképezőgépét és van, amikor megragadja, van, amikor csak átéli a pillanatot. Szabadidejében ifjú kora óta a keresztény közösségek építésén is munkálkodik. A beszélgetés apropóját Puchard Zoltánnak az Ars Sacra rendezvénysorozat keretében szeptember 13-án 4 órakor nyíló „A szépség menti meg a világot” című fotókiállítása adja, amit a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia épületében tekinthetnek meg.

A zenei szerkesztő Peresztegi Attila

A kiállítás megtekinthető a plébánia épületében
szeptember 14., 20, és 21-én 10-18 óra között,
16-án és 17-én 10-12 óráig, valamint 18-án és 19-én 15-17 óráig.

Fotós magazinunkban ma egy nagycsaládos fotográfussal ismertetjük meg Önöket, aki úgy érzi, az a jellemzés illik rá talán a legjobban, amit Kincses Károly muzeológus mondott róla egy kiállításának megnyitásakor: „A Walton Eszterség: mindent kipróbálni, mindenbe belekapni, sehol meg nem állni, rohanni tovább, ha kell, mindenen átgázolva elérni a célt. Jelenlegi ismereteim szerint csak egyetlen dolog állandó benne: az olthatatlan kíváncsiság a világ minden olyan dolga iránt, ami folyamatos, megszakítás nélküli alkotói gerjedelmével találkozva műalkotásokat eredményezhet.”

Még szeptember 7-ig látható a Kiscelli Múzeum Valós és mesterséges identitások című kiállítása, ahol az ő munkáját is megtekinthetik.
Zenei szerkesztő: Peresztegi Attila