Ezek a gyerekek az Úrban vannak
Palojtay Márta, az MKPK életvédő referense
Szerkesztő: Krúdy Tamás és Krúdy Zsófia

Miért nehéz megértenünk egymást?

A felnőtt létet mostanában elkezdő Z-generációról nagyon sokat lehet olvasni, hallani, hogy mennyire más elvárással érkeznek meg a munka, a felelősség vagy a család világába, mint a szüleik vagy nagyszüleik generációja. A Z generációs fiatalok legfontosabb elvárása munkahellyel, párkapcsolattal, barátsággal vagy bármi mással kapcsolatban az, hogy jól érezzék magukat benne, és hogy önazonosak lehessenek. De vajon mit tudnak kezdeni egy olyan vallással, amelynek központi tanítása az önmegtagadásra, a kereszt felvételére, a másokért vállalt szolgálatra épül?

Vendég: Keresztes Ilona és Tímár Dorottya, a Uspace közösségi tér online és offline vezetői

Egy baba elvesztése mindig nagy fájdalom egy szülőnek, akkor is ha tevőlegesen részt vett benne, és akkor is ha nem. A gyász azonban nem mindig közvetlenül a veszteség után jelentkezik, van hogy évek, vagy csak évtizedek múlva. Ma a méhen belül meghalt kisbabáktól való elbúcsúzásra és az elgyászolásukra még szimbolikus lehetőség se nagyon van. Pedig nagyon sok szülőnek jelenthetne ez vigaszt. Számukra született egy lelkigyakorlat és a Babasirató.

Jól tudjuk, hogy az istenképünket alapvetően befolyásolja az apaképünk, hogy milyen (volt) a kapcsolatunk a saját édesapánkkal. A közelgő Apák napja kapcsán ebben a beszélgetésben arról lesz szó, hogy miként tudnak az apák jobban kapcsolódni a gyermekeikhez, hogy aztán ők majd jobban kapcsolódhassanak a Mennyei Atyához. Beszélgetőtársunk Süveges Gergő újságíró, az Apakulcs című könyv szerzője, akinek a gondolatai arról szólnak, hogy miként lesz a mindennapi jelenlétből valódi, bizalmi kapcsolat. A beszélgetés gyakorlati kapaszkodókat is ad azoknak az apáknak, akik szeretnének tudatosabban jelen lenni a gyerekük életében.

Hogyan lehet gyógyulni, ha az ember a lelke mélyén azt érzi, hogy Isten nem szereti, hiszen nem szeretheti őt? Az embert, aki így érez, azt nem csak önmagának, hanem másnak is nehéz elfogadnia. Azt kell tudatosítani magunkban, hogy szentek vagyunk, és nem azért mert úgy élünk, hanem mert a Mennyei Atya lelke van bennünk. Ha elfogadom, hogy szent vagyok, azzal nem magamat, hanem az Istent dicsőítem meg. Ha viszont leértékelem magam, azzal az Istent is leértékelem. Ebben az epizódban folytatódik a beszélgetés Szabó József atyával a szamáriai asszony Jézussal történő találkozásáról, Aki meggyógyítja őt.

1.rész
Hogyan lehet gyógyulni, ha az ember a lelke mélyén azt érzi, hogy Isten nem szereti, hiszen nem szeretheti őt? Az embert, aki így érez, azt nem csak önmagának, hanem másnak is nehéz elfogadnia. Azt kell tudatosítani magunkban, hogy szentek vagyunk, és nem azért mert úgy élünk, hanem mert a Mennyei Atya lelke van bennünk. Ha elfogadom, hogy szent vagyok, azzal nem magamat, hanem az Istent dicsőítem meg. Ha viszont leértékelem magam, azzal az Istent is leértékelem. Ebben az epizódban Szabó József atyával beszélgetünk a szamáriai asszony Jézussal történő találkozásáról, Aki meggyógyítja őt.

Júniusban gyógyító lelkigyakorlatra hívják az érdeklődőket a kisnővérek és Szabó József atya, mely során lehetőséget kaphatunk Isten gyógyító szeretetének mélyebb megtapasztalására a liturgiában, az eucharisztiában, az igében, a csendben, a személyes és közös imában, a hívő közösségben.

Életveszélyben gyarapszik az Egyház Afrikában

Viszontagságos ifjúkorában Fodor Réka megtapasztalta, milyen koldulni, ami tudás kapóra jött neki, amikor ma az alapítványának kell forrást teremtenie. Azt mondja, az utóbbi csak az eufémizmus miatt tűnik másnak, a két dolog lényegében ugyanaz. Így tud a Jóisten egy látszólagos rossz tapasztalatot jóvá átfordítani. Ma mindenki úgy ismeri őt, mint Afrékát, a doktornőt, aki Afrikát járja. Pedig Rékában a kontinens iránti valós vonzalomnál sokkal fontosabb a missziós lelkület. Alapítványával a környező országokba és Magyarországon belül is gondot fordít a rászorulókra.