Úgy élj, aki vagy, és ne ahogy érzed magad!
Vendég: Szabó József miskolc-diósgyőri plébános
Szerkesztő: Krúdy Tamás és Krúdy Zsófia

Mi emberek miért vagyunk testi létezők? Miért nem vagyunk pusztán szellemi lények, mint az angyalok? Mi az értelme a testnek? Mit árul el arról, hogy ki vagyok én? A test jó vagy rossz? A testünk eltávolít vagy éppen hogy közelebb visz Istenhez? Mi a különbség a „test szerint élő ember” és a „lélek szerint élő ember” között? A katolikusok sokszor megkapják a vádat, hogy nem tudnak mit kezdeni a testtel, sőt valójában bűnös dolognak tartják, ami csak nyűg az ember nyakán. Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. Beszélgetés Lőw Gergely atyával, az esztergomi szeminárium spirituálisával.

Az anyák számára az út az Istenhez az elengedésben rejlik. Ez lehetne a tételmondata az Anyakulcs című könyvnek, ami Süveges Gergő és Süvegesné Rudan Margit saját személyes megéléseinek, valamint gyógypedagógusként, illetve életvezetési tanácsadóként szerzett tapasztalatainak az összegzéseként született. Természetesen egy gyerek elengedésének a folyamata az apa számára is nehézséget jelenthet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a saját ragaszkodásuk, félelmeik, akaratuk elengedése nagyobb kihívás az anyák számára. Hogy az elválás miként lehet örömteli elengedés és nem fájdalmas elszakadás, arról szól ez a beszélgetés, ami egy technikai probléma folytán csak hanganyagként került rögzítésre.

Jézus az egyik „Én vagyok” mondásában azt mondj magáról, hogy „Én vagyok a jó pásztor.” A Biblia és a szenthagyomány is tele van pásztorokról, juhokról, nyájról, bárányról szóló képekkel és utalásokkal. Vajon mit jelentett ez régen és milyen jelentést hordoz ez ma számunkra? Hogyan tudjuk a jó pásztor alakját a mai viszonyok között értelmezni? Milyen ez a jó pásztor, mint egy coach, egy mentor vagy egy menedzser? „A jó pásztor életét adja juhaiért”, folytatja Jézus János evangéliumában, de vajon mit jelent ez a ma lelkipásztorai, azaz a papjaink számára? Mi tesz valakit a lelkek igazi pásztorává? Illetve még egyet tovább lépve, vajon mi ma a szerepe és a felelőssége egy papnak?

A Paradicsomból való kiűzetésekor büntetésként kapta az ember a munkát, vagy létének a lényegéhez tartozik hozzá? Egyáltalán mit jelent a munka a 21. században? Lehet-e erőforrásként gondolni az emberre? És miként viszonyuljunk katolikusként a pénzhez? Csak munkával lehet valódi értéket teremteni, vagy pénzeszközökön keresztül is? Erkölcsös dolog pénzből csinálni pénzt? Erkölcsileg elfogadható a tőzsdézés? És katolikusként mit gondoljunk a kriptopénzekről? Ezekről a mindenkit érintő kérdésekről beszélgettünk Illyés Szabolcs egyetemi oktatóval, a Keresztényszociális stratégia XIII. Leó pápától XIV. Leó pápáig című könyv szerzőjével.

Ferenc pápa a korábbiaktól eltérő stílust honosított meg a Katolikus Egyház vezetésében, és egyebek mellett jelentős reformokat hajtott végre a Római Kúriának – ami tulajdonképpen a Szentszék kormányzatának felel meg – a szerkezetében és működésében is. Mint minden átfogó reformnak, úgy ennek is csak hosszabb távon fognak megmutatkozni a világegyházra gyakorolt hatásai. És ahogy minden változtatás, úgy ez a reform is komoly kérdéseket vet fel, amelyek tisztázása és megválaszolása XIV. Leó Pápára hárul, aki bizonyos korrekciókat már végre is hajtott, mások pedig folyamatban vannak. A ferenci reform mibenlétéről és Leó pápa válaszairól beszélgetünk Érszegi Márk Vatikán-szakértővel, és emellett olyan dolgok is tisztázásra kerülnek, hogy miként működik a kúria, mi a konzisztórium, mi a különbség kongregáció és dikasztérium között, hogyan működik a Vatikáni Bank, mi lesz a sorsa a „péterfilléreknek”, mi a Bizalmas Ügyek Bizottsága, és hogy létezik-e még az Inkvizíció hivatala.

A feltámadás tudományos módszerekkel nem bizonyítható – azt hinni kell. Az egyetlen „természettudományos” bizonyíték rá az üres sír. A húsvét lényegét abban a mozzanatban lehet a legjobban megragadni, ahogy Mária Magdolna néz be ebbe az üres sírba. Ott áll a sír mellett és sírdogál, majd azt éli meg, hogy akinek ott kellene lennie, az nincsen ott, hanem itt van vele. Ugyanígy vagyunk ezzel mi is: húsvét után is nézünk be az életünk üres sírjaiba; a veszteségeinkbe, a saját halálunkba, de már azzal a mély tudással és bizonyossággal, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hogy soha nem leszünk már egyedül és kiszolgáltatva a halálnak, mert Valaki átment rajta, és minket visszafordíthatatlanul magához kapcsolt ezen az úton. Ez a húsvét titka. Beszélgetés Baán Izsák bencés szerzetessel, a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor perjelével.

Egy baráti társaság, öt fiatal pap kereste annak a lehetőségét, hogy miként lehet ítélkezésmentesen, úgy ahogy éppen vannak, bensőséges kapcsolatban lenni Istennel és egymással. Ennek az útnak a során szerzett tapasztalatiak végül egy lelkigyakorlattá értek, aminek az InTeam nevet adták. Azt gondolták, esetleg mások számára is hasznos lehet, ezért megosztották a környezetükkel. A reakció elsöprő volt, valami olyasmire tapintottak rá, amire elemi szüksége van az embereknek. Beszélgetés az InTeam csapat két tagjával, Csépányi Gábor atyával és Faragó András atyával.

A Katolikus Egyház tanítása az abortusz kérdésében tejesen egyértelmű, amit „súlyosan erkölcstelen tettnek” minősít, hiszen, ahogy a katekizmus fogalmaz: „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (2270. pont). Mégis még a katolikusok között is vannak, akik a magzatot csak egy „sejtcsomónak” tekintik, vagy ha el is ismerik az ember voltát, a megölését megengedhetőnek tartják. Hogyan jutott ide a gondolkodásunk? Hogyan felejtkeztünk meg róla, hogy mi az ember, és főként, hogy kié az ember? És mi erre a helyzetre a megoldás? Erről beszélgettünk a hazai életvédelem egyik legismertebb személyével, Keresztes Ilonával.

Hogyan lehet gyógyulni, ha az ember a lelke mélyén azt érzi, hogy Isten nem szereti, hiszen nem szeretheti őt? Az embert, aki így érez, azt nem csak önmagának, hanem másnak is nehéz elfogadnia. Azt kell tudatosítani magunkban, hogy szentek vagyunk, és nem azért mert úgy élünk, hanem mert a Mennyei Atya lelke van bennünk. Ha elfogadom, hogy szent vagyok, azzal nem magamat, hanem az Istent dicsőítem meg. Ha viszont leértékelem magam, azzal az Istent is leértékelem. Ebben az epizódban Szabó József atyával beszélgetünk a szamáriai asszony Jézussal történő találkozásáról, Aki meggyógyítja őt.

Júniusban gyógyító lelkigyakorlatra hívják az érdeklődőket a kisnővérek és Szabó József atya, mely során lehetőséget kaphatunk Isten gyógyító szeretetének mélyebb megtapasztalására a liturgiában, az eucharisztiában, az igében, a csendben, a személyes és közös imában, a hívő közösségben.