A misztikus német apáca, aki látta a Jézus születését
Boldog Emmerick Anna Katalin látomásai
Szerkesztő: Pozsgai Nóra

Görög eredetű latin szó, „kísérőt”, „követőt” vagy „szolgát” jelent. A katolikus egyházban a szertartásokon szolgálatot teljesítő, felavatott világiakat jelöli.
A váci egyházmegyében több mint 250 ilyen világi férfi szolgál a plébániákon. Avatásuknak, komoly képzésüknek régi hagyománya van. Marton Zsolt megyéspüspök júniusban találkozóra, közös töltekezésre, rekollekcióra hívta meg őket – feleségükkel együtt. Több mint 130-an eljöttek. A lelkinap témája a krisztusi tanítványság, a vendég előadó Fábry Kornél Esztergom-Budapesti segédpüspök volt.
Hogyan értékelődik fel a szerepük a paphiányos egyházi valóságban, mi a feladatuk, mit tehetnek és nem tehetnek, és főleg, miért szép ez a hivatás? Ezekről, és a váci jó gyakorlatról beszélgetünk a mai műsorban a résztvevő püspök atyákkal, és az akolitusképzésért felelős Farkas László atyával.

Az idén végzett kosárfonó, takács, szőnyegszövő és nemezkészítő hallgatók vizsgamunkáit mutatja be a Hagyományok Háza júniusban nyílt, különlegesen szép tárlata. A kiállítás a kétéves képzést befejező 30 újdonsült kézműves alkotásain keresztül végigkíséri azt az összetett folyamatot, amely a legegyszerűbb technikai fogások elsajátításától a mesterien kivitelezett kézműves termékek elkészítéséig vezet.

Lelkes Gergely festőművész legutóbbi, költői szépségű absztrakt képeit megrendítő téma ihlette.
Édesanyja utolsó éveit végigkísérve, a testi-szellemi elfogyás stációit vele együtt végigszenvedve születtek meg a festmények, amelyeken az emberi elmúlás nagyon is prózai tapasztalatait a szeretet, a remény, a hit lényegíti át belső ragyogássá.

Lelkes Gergely 1971-ben született, a Képzőművészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát. Virtuóz rajz-és festőtudással párosuló mély és képzett hite, egyházi elkötelezettsége a szakrális terek ihletett alkotójává is emeli, több katolikus templom és kápolna belső figurális kifestése is kötődik a nevéhez. A kiállításain azonban inkább egyéni, szenvedélyes hangvételű, ugyanakkor rendkívül finom és érzékeny nonfiguratív festészetét ismerheti meg a közönség. A kettő egységet alkot, és a Maradék fény című kiállítás absztrakt édesanya-ábrázolása éppúgy Istenhez emel, mint a rádi katolikus templom angyalai és gyermek Máriája.

Dr. Liker András kutató biológus, egyetemi tanár, az MTA tagja.
Szakterülete a viselkedésökológia, izgalmas kutatási témái közé tartozik például a madarak szociális viselkedése, vagy élőhelyük urbanizációjának következményei.

(A fotón a Délkelet-Ázsiában őshonos fácánfarkú levéljáró, amelyről a műsorban is szó kerül)

Pesti egyik legforgalmasabb csomópontjában, kórházaktól, múzeumtól, egyetemektől körülfogva bújik meg az Orczy-kert. Körös-körül elképesztő forgalom: a föld alatt metró a levegőben repülők, a felszínen az autópálya-szerű Üllői út – és bármilyen hihetetlen, de az elképesztő zajjal dacolva, ebben a belvárosi kis oázisban, madarak százai, fészkelnek, táplálkoznak, élik vidáman mindennapjaikat. Ha nincs időnk kimenni a hegyekbe, a természetbe, elég ha itt megállunk, körülnézünk, hallgatózunk kicsit, – akár még különleges, városban szokatlannak tűnő madárfajokkal is találkozhatunk. Kis öröm, felüdülés a napi rohanásban. Persze nem elég nézni, látni is tudni kell.
Dr Fuisz Tibor madárkutató biológus évek óta vezet madársétákat az Orczy kertben. Jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársaként. Április közepén csatlakoztunk az egyik csoportjához.

A japán képregények világméretű elterjedése nyomán egyre nagyobb figyelem irányul Hokuszai mester 19. századi rajzgyűjteményére, aminek ő maga a Manga nevet adta, és amiről ma sokan úgy tartják, hogy belőle ered a kortárs manga. A szó jelentése: változatos, szabadon áramló rajz. A Néprajzi Múzeum új, Manga Hokuszai Manga című kiállítása a múlt és popkultúra izgalmas találkozása.

A műsorban megszólal: Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója; Takaguchi Masanori, a Japán Alapítvány budapesti irodájának igazgatója; Almási Ama muzeológus, a tárlat magyar kurátora.

Székesfehérváron jártunk, ahol egy több éve zajló ürgetelepítési program befejező állomásán vettünk részt. Dr Flesch Márton állatorvossal, a program koordinátorával, és Lendvai Gábor biológussal, az MME helyi csoportjának vezetőjével beszélgettünk.

(Fotók: Gájer Erika, Szél Felícia, Pozsgai Nóra)

az Ócsai Tájház húsvétváró családi kézműves programjára látogatunk el, és természetesen ismerkedünk a bemutatóhely gazdag néprajzi kincseivel is. A kalauzunk Erdő Bálint Zsuzsanna tájházvezető.

Budapesttől 30 kilométerre délre, az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál fekszik az Ócsai Tájvédelmi Körzet. A vidék talán legizgalmasabb része kulturális szempontból az ócsai Öregfalu, eredeti faluszerkezetével, régi stílusú kis parasztházaival, Árpád-kori templomával és élő néphagyományaival. A Duna–Ipoly Nemzeti Park fenntartásában álló Tájház programjai a kultúr- és vallástörténeti, néprajzi értékek mellett a természet értékeit is megismertetik a látogatókkal.

A tészta nem az olaszok privilégiuma. Nekünk is van ám, méghozzá nem is akármilyen! A magyar népi házitészta forma- és ízgazdagságban semmivel sem marad le az olasz tészta mögött, sőt… Olyasvalaki állítja ezt, aki mindkettőt megtanulta: Dr. Fehér Ilona gasztrotörténész, népi tésztakészítő, a Dunakanyar Népművészeti Egyesület tagja. A műsorban az ő segítségével adunk ízelítőt ebből a gazdag népi örökségünkből. Lesz recept is!

Lehet, hogy meglepő -- annál is inkább, mert a népszerű és népszerüsítő nyugat-európai és amerikai sorozatok tudomást sem vesznek róla -- de tény, hogy a vikingek ismerték őseinket, és tanultak tőlük!
Katona Csete Kubinyi András-díjas történész, Középkor-kutató, a Debreceni Egyetem adjunktusa már a mester képzését is Izlandon végezte, hogy első kézből tanulmányozhassa ezt az érdekes kultúrát. Legutóbb kutatóútja pedig az Unesco Világörökség egykori középkori svéd viking városba, Birkába vezette, ahol a vikingek keleti, és ezen belül magyar kapcsolatait vizsgálta.

(Fotó: Röstai tarsoly ©Katona Csete)