„Édes Anyanyelvünk” új köntösben – interjú
Aki fényt vet, az mit arat, ha vetít – jegyzet
Játékunkban ismét egy szerzőt keresünk

Szerkesztő: Nagy György András

Kulturális antropológus, tanár, marketingkommunikációs szakértő és gyógypedagógus-logopédus. Mit ír egy ilyen sokoldalúan képzett szakember? Szókincsbővítő feladatgyűjteményt a magyar szólásokat felhasználva. A megszólítottak főként gyerekek. Szloboda- Kovács Emesének nem ez az első kötete, de szereplői most először tesznek esküt arra, hogy megmentik a magyar nyelvet.


Tudják miért nem mondhatom, hogy H. Tóth Tibor tolmácsolja saját gondolatait? Közli ezt ő maga!

Előfordul, hogy a tudomány önvizsgálatot tart – és a nyelvészet sem kivétel ez alól. Már csak azért sem mert a nyelv mindenütt ott van: a hétköznapokban, a médiában, a káromkodásban és a versekben, az imákban és a szerelmi vallomásokban, a szlengben és a szakifejezésekben. A kommunikáció szoros összefüggésben van emberi létünkkel. Három közismert nyelvész a magyar nyelvőrben a közösségi nyelvészetről közölt ki merem mondani vitairatot. A trió: Balázs Géza, Minya Károly és Pölcz Ádám. Utóbbival ültem le beszélgetni.

Tartalmazni a formát, vagy formálni a tartalmat? H. Tóth Tibor mindenre tudja a választ.

Ha Karácsony Sándor életművét a teljesség igényével közelítjük, akkor rádiós műsoridőben órákra, könyvben mérve pedig minimum több száz oldalra lenne szükség. Szerencsére azonban egy nemrégiben rendezett konferencia a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karán - azon belül is a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken - megmutatta, hogy megközelíthető a kérdés egyszerre tudományosan és közérthetően, valamint az átlag hallgató és olvasó számára is kezelhető módon. Ebben a szellemben beszélgettem Bíró Csilla docenssel, az esemény ötletgazdájával.

A szerzőt nevesítem – úgy hívják, hogy H. Tóth Tibor. A többit elmondja ő maga.

Tudják Önök melyik a legszebb nevű magyar település? Nos, ennek az ismeretnek a birtokában még senki sincs, de az eredménybe bárki beleszólhat. A szavazást a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda indította el, hangsúlyozva, hogy ez tulajdonképpen csak egy játék. Állandó szakértőnk– és az egyik ötletgazda -, Balázs Géza nyelvész beszél a kezdeményezésről. Voksolni 2026 márciusáig lehet.

Ha valaki igéz, az nem azt jelenti, hogy mondjuk nyelvészként foglalkozik egy szófajjal. H. Tóth Tibor mindenesetre most egy igét vesz górcső alá.

Szerették-e önök az iskolában a magyar nyelvtant? Megdobbant a szívük, amikor az órára készültek? Emlékeznek rá, mit tanultak? Hogy van mindezzel ma a gyerek, vagy az unoka? „Minden nyelvtan és minden irodalom gondolkodni tanít és beszélni.”- írta Babits Mihály, s ezzel nehéz lenne vitatkozni – de mégsem olyan könnyű a gyakorlatba átültetni. Gréczi-Zsoldos Enikő nyelvésszel (fotó: uni-eszterhazy.hu), az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, valamint a Nemzeti Közszolgálat Egyetem oktatójával beszélgettem.

Ha azt mondta volna, hogy kereszteződés… H. Tóth Tibor jegyzete.

Teljessé vált – vagy legalábbis trilógiává fejlődött a Tinta kiadó szótársorozata, amely a régi, kihalt, elveszett kifejezéseket gyűjti egybe. Emellett kultúr- és művelődéstörténeti ismereteket is rejt – a szavak életútja pedig valóságos időutazás. A kötetek szerkesztőjével, Kiss Gábor nyelvész-kiadóigazgatóval beszélgettünk.


Az természetes, ha egy rádióban valaki bemond. De hogyha ezt másképp mondjuk? H. Tóth Tibor jegyzete.

Ha egy magyartanár-díjas magyar tanár írásra adja a fejét az tulajdonképpen magától értetődőnek tűnik. Terdikné Takács Szilvia 1999 óta tanít abban a szakképző intézményben, amit mindenki csak úgy ismer, hogy a „Bókay”. A nagyközönség láthatta őt a televízióban, az Élő magyaróra műsorfolyamban. Van egy országos hírű oktatási weboldala - ezen kívül a Kazinczy-műhellyel és az Anyanyelvi Piknikkel járja a Kárpát-medencét. Most 24 kisesszéje jelent meg egy kötetben, a cím talán beszédes: „Bírod a lomot?”, de a műsorban ő maga magyarázza meg, miről is van szó.

Hogy milyen alulnézetből az alul? Elárulja nekünk H. Tóth Tibor!

Úgy jellemzik őt, hogy a nyelvi játékok mestere; a rendezvények és a táborok visszatérő és várva várt szereplője. A Matyóföld képviselője, lelkes lokálpatrióta, a sajátos népművészeti és nyelvi hagyományok őrizője és népszerűsítője. Nem mellesleg számos könyv kötődik a nevéhez. Szőcsné Antal Irénnel (lásd: a Tinta kiadó fotója) beszélgetünk.

A Katolikus rádió alapos nyelvi jegyzete. Ha meghallgatják H. Tóth Tibor jegyzetét, akkor megértik, miért írtuk így ezt a mondatot!

Kutatta a korai kódexek, valamint Balassi és Csokonai nyelvét. Szakterületén a számítógépes adatfeldolgozás úttörője volt. A legtöbb időt a történeti kutatásoknak szentelte, főképp az igeragozás rendszerét igyekezett feltárni. Ezen kívül oktatott, oktatott, és oktatott. Ha valaki csak egyszer is találkozott vele, nem feledte el. Jakab László a Debreceni Egyetem Nyelvtudományi Tanszékének egykori vezetője két hónappal 95. születésnapja előtt, 2025. június 16-án hunyt el. Akivel közösen emlékezünk rá, egyik pályatársa, Hoffmann István kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Amikor a „hekk” nem hal, de túlságosan sokszor halljuk, akkor biztosan fennakad H. Tóth Tibor hálóján.(Jegyzet)

Ha csak néhány kötet sorolom fel a bőséges kínálatból, akkor máris kirajzolódik egy izgalmas nyelvészpálya. Tehát: Az „ugor-török háború” után; Nyelvek bölcsőjénél; Nyelvrokonság és nemzeti tudat; Nyelvével hal a nemzet; Szetu nyelvtan; vagy a nemrégiben megjelent Nyelvben mért veszteség. Pusztay János Prima Primissima-díjas kutató, professor emeritus egységben látja a nyelv, az irodalom és a nemzetiség problémakörét, mi több a nyelvideológia tervezését is. Vele beszélgettem.

Az abajgatért valószínűleg senkit sem nyaggatna. De, ha másról van szó... H. Tóth Tibor jegyzete.