Nyelvédesanyánk

Az adatrögzítés – egy első hallásra nem tűnik túl izgalmas feladatnak. De ha azt mondom, hogy egy szakember – nyilván többedmagával- azt figyeli, nyomozza hol, mikor, hogyan keletkeznek új kifejezések a magyar nyelvben – akkor rögtön sokkal nagyobb a kihívás! Minya Károly nyíregyházi nyelvész nemcsak megteszi ezt, de hírt is ad az eredményekről: időnként könyvekben, illetve tanulmányokban, negyedéves rendszerességgel pedig a Magyar nyelvőr hasábjain. Vele beszélgettem!

Lehet így is, lehet úgy is; de olykor a legjobb nincstelenül - legalábbis nyelvhelyességi szempontból. H. Tóth Tibor jegyzete következik.

„Visszatekintve életművére azt kell mondanunk, hogy a magyar keletkutatást teljesen új alapokra helyezte - mércét állított és szervezeti háttért teremtett, programot adott és megújításra ösztönzött, lényegre összpontosított és jövőt formált.” – így összegzett akadémiai emlékbeszédében Róna Tas András. Ligeti Lajosról beszélt. A kelet kutató nyelvész egy csizmadiamester fiakét futott be szédítő tudományos karriert úgy indítva pályáját a 20-as években, hogy az ő szavait idézve „mongoljai” nyomába szegődött. Utazásait nemcsak könyvekben és cikkekben, hanem képeken is megörökítette. Ezekből a fotókból látható egy október 6-ig látogatható kiállítás Érden a Földrajzi Múzeumban. A helyszínt Pallag Zoltán muzeológussal, a tárlat kurátorával jártuk be.

Kép: Egy "állandó" alkotás - Érd, Földrajzi Múzeum

Az aposztróf az tulajdonképpen a hiányzó betű, vagy más szóval karakter helyén megjelenő félidézőjel. De mi történik akkor, ha ige lesz belőle? Aki válaszol: H. Tóth Tibor.

„Régebben mintha minden egy kicsit egyszerűbb lett volna. Vagy talán megengedőbb, természetesebb /…/ A mesterséges intelligencián alapuló technológiák azonban, úgy fest, nemcsak életünk számos területét képesek újrakeretezni, hanem a szépségideált is…” - állapítja meg egy írásában az a kutató, akit médiaszereplései miatt sokan ismerhetnek. Nyelvészként sok területtel foglalkozott, belekóstolt például a borkommunikációba, összegyűjtötte a karanténszótárak anyagát, vizsgálta a valótlan valóságot – utóbbi esetben tovább fokozta az ismert hasonlatot, amikor az emberek egy sötét szobában tapogatódzva próbálnak felismerni egy elefántot, de van, aki inkább homokba dugja a fejét. Veszelszki Ágnes új megbízatása a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hivatalosan augusztus elsején létrejött Nemeskürty István Tanárképző karának vezetése. Szerinte ez a feladat hatalmas, inspiráló és nagyon megtisztelő, kollégáival pedig a tanárképzés megújításáért dolgozik ezentúl.

Mostanában szinte minden „mindenmentes”. H. Tóth Tibor jegyzetében is ez a téma, de természetesen nem iróniamentesen.

A népnevelést elég erős szónak tartja inkább nyelvi ismeretterjesztésnek hívja azt, amit a kutatással és az oktatással összhangban a nagyobb nyilvánosság előtt maga végez, ha úgy tetszik például minden lehetséges értelmében műveli a beszédet. Végül is a legjobb jó példát mutatva tanítani. Egyik állandó szakérőnkkel Pölcz Ádámmal gondolkodtunk együtt.

H. Tóth Tibor már régen beszállt a jegyzetírásba, de sohasem használta arra, hogy beleszálljon valakibe. A jelenségekre és hibákra azonban mindig felhívta a figyelmet.

Doktori disszertációjának címe az volt, hogy „Szóval győzni”. Kutatási területe például a retorika, az érvelés, a közéleti kommunikáció vagy épp az úgynevezett „mélyhazugság”. A médiatudomány számos terepén tevékeny: akadémián, egyetemeken, szakmai folyóiratokban. Természetesen megszólal televíziós, vagy rádióműsorokban is. Ez utóbbi érdekében elvileg egy csendes helyen ültünk le társalogni Aczél Petrával.

Nem állítom, hogy H.Tóth Tibor vadászik a hibákra, de mindig talál célpontot. Az összes többi kiderül a jegyzetből.

1959-ben született. Számos könyv, folyóirat, tanulmány, cikk, rádióműsor, internetes felület kötődik a nevéhez – nem beszélve a sokféle szervezetről és kezdeményezésről. Talán az egyik legismertebb nyelvész, nyelvművelő. Balázs Géza a katolikus rádiónak is szinte állandó szakértője; rengeteg szakmai kérdésről készült már vele interjú. Éppen ezért most más dolgokról beszélgettünk.

Akit dolgoztatnak, munkára fognak, alkalmaznak - az humánerőforrás? A választ H. Tóth Tibor adja meg.

Kép: Balázs Gáza életében nem "mellékvágány" a kisvasút!

1978-ban született. Eredeti diplomája feljogosítja arra, hogy középiskolában tanítson magyart, és a portugál szakot is kipipálta. Ha a munkahelyeit nézzük, akkor a felsorolásban szerkesztőségeket s látunk. Igazán nagy ismertséget azonban dalszövegíróként szerzett és nemcsak a könnyűzenét hallgatók, hanem például a színházlátogatók táborában is. Neve előtt a „Dr” azonban jelzi, hogy nyelvészkutatóként is elmélyült az énekelt versek világában. Hujber Szabolccsal beszélgetett Nagy György András.

Sanszos, megjósolható, valószínűsíthető, kiszámítható, potenciális – egyszóval: … H. Tóth Tibor jegyzete.

Kép: Hujber Szabolcs (Az Artisjus oldaláról)

Sok mindent ünnepelhetünk - így vonta meg az alapítás óta eltelt 35 esztendő mérlegét az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke a legutóbbi tisztújító közgyűlésen. Juhász Judit úgy döntött, már nem jelölteti magát a posztra, amit 2012 óta töltött be, de továbbra is örömmel segíti a szervezet munkáját immár tiszteletbeli vezetőként. Helyébe Nyíri Péter addig alelnököt, a Magyar Nyelv Múzeumának igazgatóját választották. Ő a megkezdett munka folytatását ígérte az anyanyelvi nevelés, a tudományos ismeretterjesztés és közművelődés területén – hangsúlyozva, hogy nemzetstratégiai ügyről van szó. Vele beszélgettem.

Nem tudom, hogy a modorszót, mint összetételt hogyan elemezné H. Tóth Tibor, de ő maga rendszeresen tűz tollhegyre ilyen jelenségeket. Mostani jegyzetben is ezt teszi.

Fotó: Az anyanyelvapolo.hu képén Nyiri Péter a legutóbbi közgyűlésen

Különös egybecsengése az évfordulóknak, hogy most a 20 éves Katolikus rádióban számolunk be arról, hogy az idén 35 esztendős Anyanyelvápolók Szövetsége a hetvenöt éve alakult felvidéki kulturális szervezetnek, a Csemadoknak ítélte és adta az Anyanyelvünkért Emlékérmet. A közkeletű rövidítésben még az egykori Csehszlovákiát idéző szervezet elnöke, Bárdos Gyula, korábbi köztársasági elnökjelölt, aki annak pályája elején hivatásos tollforgatóként mérlegelhette a szavak súlyát. Vele beszélgettem. Szerinte egyébként akkor lehet sikeres a kisebbségpolitika, ha nem akadályokat gördít például az anyanyelvhasználat elé, hanem a közösség valamennyi tagját segíti.

Önök szerint szerencsés úgy fogalmazni, hogy a következő jegyzetet H. Tóth Tibor követte el?! Mindenesetre most ő következik.

Fotó: Bárdos Gyula hivatalos Fb-oldala

Arisztotelész szerint: „A retorika olyan képesség, amely minden egyes tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségeit.” Ugyanerről Babits Mihály úgy ír: „stúdium ez most is, csakhogy két oldala van: gondolataink összegyűjtése és kifejezése. Egy oldalról gondolkodni, más oldalról beszélni tanít, a szó legtágabb értelmében. Az olvasás is gondolkodás, s az írás is beszéd.” E témakörben még egy történelmi alak felidézésével kezdtük közös gondolkodásunkat, beszélgetésünket, Lózsi Tamással, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanító és Óvóképző karának nyelvészével.

Nem kell hozzá túl nagy felhajtás, legfeljebb utána egy kis maghajlás, ha valaki a nyelv hajlékonyságának korlátairól ír. H. Tóth Tibor következik.