Zenei kincsestár

Műsoron:
1.Telemann: D-dúr trombitaverseny
2. Hummel: Esz-dúr trombitaverseny
Közreműködik az Angol Kamarazenekar, valamint a Berlini
Filharmonikus Zenekar. Vezényel: Sir Charles Mackerras,
és Herbert von Karajan

Néhány héttel ezelőtt megismerhették a Zenei Kincsestárban az 1931 és 2009 között élt Charles Camilleri színpompás szimfonikus kompozícióit. A máltai származású amerikai filmzene-szerző ma egy másik oldaláról mutatkozik be: kísérletező, meditatív zongoramuzsikáját halljuk. A Paganini és Liszt közös szerzeményének továbbgondolásaként keletkezett Paganiana karakteres névjegy a zeneszerző részéről, hisz egyszerre jelenik meg benne a romantikus irodalom tisztelete és az elemző, újragondoló kíváncsiság. A zongoránál Murray McLachlan és Kathryn Page.

Murray McLachlan a következőkben Camilleri Nooszféra című ciklusát játssza. Az öt tételt a bolygónkat mintegy átölelő szellemi burok titokzatos élménye ihlette. A sorozat címe a jezsuita teológus, Teilhard de Chardin munkásságának egyik kulcsfogalma, és az ember biológiai létezését kiteljesítő szellemi sík iránti hódolatteljes csodálatnak ad kifejezést.

A Zenei Kincsestárban a cseh romantika kamarazenei bőségéből kaphatunk ízelítőt Jennifer Pike hegedűművész és Tom Poster zongoraművész érzékeny előadásában. Mai programjuk három zeneszerző arcélét is fölvillantja. Mindhárman a német romantika – elsősorban Brahms – hangját ötvözik hazájuk, a cseh nemzeti folklór melódiavilágával. Elsőként Leoš Janáček Románcát játsszák – a szerzemény egyike a komponista lipcsei tanulóéveit megörökítő alkotásoknak, egy hat darabból álló sorozat egyetlen fönnmaradt darabja.

Josef Suk, a cseh későromantika megkerülhetetlen alakja, Dvořák későbbi veje az akkoriban világhírű Cseh Vonósnégyes második hegedűseként, egy európai turnéra alkotta meg opus 17-es Négy darabját a kvartett primáriusának, akinek hegedűjátékát maga a szerző kísérte zongorán.

Jennifer Pike és Tom Poster Antonin Dvořák Májusi éjszaka címen is ismert, B-dúr noktürnjével búcsúzik.

Liszt Ferenc: Valse-impromptu
Liszt Ferenc: Bécsi esték - keringő-caprice Schubert nyomán No.6.
Franz Schubert: B-dur impromptu

Az olasz zeneszerző két stíluskorszak, a reneszánsz és a barokk határán élt, világi
és egyházi jellegű műveket komponált. Új utat nyitott az operatörténetben azzal,
hogy zenéje a drámai szöveget szolgálja, emberi jellemeket ábrázol és érzelmeket
fejez ki. Húsz színpadi művéből csak hat maradt meg az utókor számára.
Programunkban az Orfeo, az Ulisses hazatérése és a Poppea megkoronázása című
opera részletei szerepelnek.

A késő-romantikus mester zongoraművészként korának egyik legjelentősebb
Mozart-interpretátora volt, az elsők között játszotta Schumann és Chopin műveit.
Szinte minden műfajban komponált. A német zeneszerző alkotóműhelyéből az Op.22-es
Fantáziadarabokat és az Op.274-es Trió I.-II. tételét idézzük fel Klenyán Csaba,
Bizják Gábor és Cs.Nagy Ildikó játékában.

Egyáltalán nem könnyű feladat, ha magyarítani próbáljuk a francia csembalista-régizenész, Jean Rondeau a Warner Kiadónál nemrégiben megjelent lemezének címét. A „melankolikus kecsesség” megjelölés alá sorolt, XVI. és XVII. századi ritkaságok ugyanis egyszerre érzékeltetik egy mérhetetlenül kifinomult korszak érzékenységét és egyúttal hajlamát a spekulációkra, a titokzatosságra és a talányosságra. A művész ma jószerével teljesen elfeledett komponisták – Giovanni Picchi, John Bull, Luzzasco Luzzaschi és Bernardo Storace – billentyűsdarabjait játssza egy XVI. századi olasz virginálon és egy XVIII. századi csembaló hű másolatán annak bizonyosságaképpen, hogy az egykor nagy népszerűségnek örvendő művészek zenés merengéseit éppúgy elsodorta az idő, mint ahogyan alkotójuk emlékezetét is. Ami – visszatérve az album különös címére – mégiscsak a szépség, a kecsesség, a kifinomultság és a múlandóság fájdalmas összetartozását példázza…

A magyar könnyűzenének szentelt nap végére egy különleges atmoszférájú lemezt, Katona Klári 1989-ben megjelent, Mozi című albumát idézzük meg a Zenei Kincsestárban. A népszerű táncdalénekesnő a pop, a jazz és a rock műfajait ötvöző albumot készített igen erőteljes, irodalmi értékű mondanivalóval. A válogatásba a rockműfaj olyan legendáitól is szerepeltek földolgozások, mint Vikidál Gyula vagy Hobo, de a musical is megjelent A padlás legnépszerűbb részletével. A szerzők: Demjén Ferenc, Latzin Norbert, Póka Egon, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán, a zenészek pedig: Presser Gábor, Karácsony János, Hárs Viktor, Babos Gyula, Lerch István, Solti János.

A megkésett, ám mindmáig méltán népszerű orosz romantikus, Szergej Rahmanyinov sodró erejű zongoraversenyei, lenyűgöző szimfóniái és bravúros szóló zongoradarabjai mellett csak ritkán esik szó a komponista két zongorára szerzett műveiről. Talán amiatt, mert előadásukhoz két egyformán fölkészült, virtuóz játékosra van szükség. A Zenei Kincsestárban ma este ezt a ritka élményt kínálják nekünk Peter Donohoe és Martin Roscoe remek fölvételei. Elsőként a 17-es opusszámú, 2., C-dúr szvitet játsszák, amely a második zongorakoncerttel párhuzamosan keletkezett, és föl is ismerhetőek benne a híres szerzemény áradó melódiái – kivált a harmadik tételben, a Románcban.

Befejezésül Az éjszaka címet viselő tétel hangzik föl Rahmanyinov Csajkovszkijnak dedikált, 1. kétzongorás szvitjéből.

Napjaink egyik legkiválóbb koloratúrszoprán énekesnője, Diana Damrau a régi legendákhoz hasonlóan nem csupán egy birodalom, a színpad királynője, de a szomszédos országban: a dalok birodalmában is hódolatra méltó. Ma este Helmuth Deutsch-csal közös dalestjének pillanatait idézzük meg igazi romantikus ritkaságokkal. Mendelssohn négy dala már csak amiatt is izgalmas, mivel szerzőjük életművének ritkán idézett oldalát mutatják. Pedig igazán méltók az összehasonlításra a dalműfaj specialistái: Schubert, Schumann vagy Brahms szerzeményeivel. A Heine versére szerzett Új ének után a kevésbé ismert költők – Klingemann, von Geibel és Hölty – verseit megéneklő Bokréta, A Hold és Fecskedal hangzik el.

Chopin dalaiban nem nehéz ráismerni a lengyel népi táncformák nyomán keletkezett polonézek és mazurkák rokonságára. Diana Damrau A Szemrevaló legényt, a Litván dalt és A vitézt énekli.

Diana Damrau Liszt Ferenc három Victor Hugo-dalával búcsúzik.

Egészen különleges helyszínre látogatunk a következő félórában a Tonus Peregrinus énekegyüttes ugyancsak kivételes atmoszférát sugalló felvételeinek köszönhetően. Úticélunk Párizs a XII. és a XIII. század fordulóján és a világ csodái közé tartozó Notre-Dame, amely nem csupán a gótikus építészet egyik csúcsteljesítménye, de a csúcsíveit bezengő középkori egyházi ének révén a zenetörténetben is mérföldkőnek mondható. Hisz épp a párizsi Notre-Dame énekesiskolája az a színhely, ahol a középkori egyszólamúságot fölváltotta a többszólamú, polifón liturgikus kórusmuzsika. Kézenfekvő a műfajok közt jelentkező párhuzam: míg a román építészet vaskos oszlopai között a szigorú rendet követő gregorián ének szólt, a gótika egekbe szökő oszlopkötegeihez jobban illik a szeszélyesen hullámzó többszólamúság. A zenei forradalom élén a Notre-Dame két karvezetője, Perotinus és Leoninus mester állt, és szerzeményeik szerencsés módon ránk maradtak a párizsi Nagy Énekeskönyv lapjain. A Szűz Máriát dicsőítő ének után a 98. zsoltár hangzik föl: „A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok!”

Leoncavallo "Bajazzók" című operáját Mascagni Parasztbecsülete mellett az úgynevezett verista irányzat alapművének tekinti a zenetörténet. Az 1865 és 1870 között játszódó, vándorszinészek életéről szóló darab szövegkönyvét maga a komponista írta. A két felvonásos szinpadi mű jeleneteit Melis György, Orosz Júlia, Palócz László és Udvardy Tibor tolmácsolja. Közreműködik a Magyar Állami Operaház Zenekara, valamint
a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Medveczky Ádám és Komor Vilmos vezényletével.

Írt operát, zenekari, kamarazenei műveket, dalokat, musicalt, balettet, filmzenét, kísérőzenét színházi előadások és rádiójátékok számára. Zenéjét a humor, a groteszk iránti hajlam, a zenei idézőjelek használata jellemezte, kiváló hangszerelő készséggel párosulva. Operái közül legismertebb az 1953-ban bemutatott Pomádé király új ruhája, amelyért a következő évben Kossuth-díjat kapott. Műsorunkban az Andersen-mese nyomán írt opera részletei szólalnak meg Gregor József, Palcsó Sándor, Dene József, Andor Éva és Bende Zsolt előadásában. A Magyar Rádió Ének- és Zenekarát Oberfrank Géza vezényli.

Koessler János: Szimfonikus variációk
Előadja: Kollár Zsuzsa és Láng Gabriella - zongora.
Koessler János: Magyar táncok
Előadja Banda Ádám - hegedű, Prunyi Ilona - zongora.