Zenei kincsestár

Az 1742 és 1780 között élt Jean-Baptiste Krumpholz a hárfa legfényesebb korszakának kiemelkedő hangszeres virtuóza és hárfás zeneszerzője volt. Inspirálta tanítványait, s nem utolsósorban az ifjú Mozartot, aki az ő játékának bűvöletében írta meg C-dúr dúr fuvolára és hárfára írt versenyművét. Műsorunkban Krumpholz Op.8-as sorozatából az F-dúr, valamint az Esz-dúr szonátát idézzük fel Vígh Andrea, Szabadi Vilmos és Onczay Csaba játékában.

A Zenei Kincsestárban az európai műzene, egyúttal az európai költészet bölcsőjéhez, a XI-XII. századba vezet utunk. Ez az időszak az első a keresztény Nyugat kultúrtörténetében, amikor a vallási érzület szigorú szabályokat követő megfogalmazása mellett tág teret kapnak afféle profán érzelmek, mint a szerelem, a vágyódás, a világ forgandóságának tudatosulása. Az ember fölfedezéséről beszélhetünk tehát, jó három évszázaddal a reneszánsz művészeti forradalma előtt. A művelt Nyugat első világi művészalakja pedig a korszak jelképe, a trubadúr. A trubadúrok a közvélekedéssel ellentétben nem a viszonzatlan szerelem számkivetettjei voltak. Inkább afféle hivatásos énekmondók, akik hozzátartoztak a középkori udvar társadalmához. Számos trubadúr arisztokrata körökből került ki, de ez volt az a hivatás, amely a költői és zenei tehetség révén alacsonyabb státuszú, közrendű dalnokok számára is bebocsáttatást engedett az udvari körökbe. A trubadúrköltészet a dél-francia okszitán kultúrából szárnyalt föl, és spanyol meg olasz földön is hamar elterjedt. Egyes trubadúrok neve is fönnmaradt mind a mai napig: Paloli Berengár, Bornelh-i Girault vagy Peire Carnival nevét messze földre röpítette egy-egy jól sikerült szerzeményük. Ezek hallatán nem csupán az udvari szerelem ékes és nemes költői képeibe nyerhetünk bepillantást, de a Középkor egzotikus hangszeres zenéjébe is – elsősorban a dobok, dudák, tekerők, fidulák, hárfák, lantok és furulyák színpompás, szilaj hangzása révén. S hogy eloszlassunk egy közkeletű tévedést: a trubadúrok énekei nem csupán a reménytelen epekedést juttatták szóhoz! Ma fölhangzó első trubadúrénekünk éppenséggel azt bizonygatja, hogy költője semmiféle gazdagságra nem cserélné föl azt a boldog életet, amit az örökös éneklés, lelkendezés, udvarlás és a lovagi tornák jelentenek számára… Kedves Hallgatóink! Európa tavaszának hangjait kínáljuk tehát Önöknek a Zenei Kincsestárban két kiváló régizenei társulás: az Unicorn és az Oni Wytars életteli fölvételével.

A Zenei Kincsestár mai kínálatában a cseh romantika világklasszisát, Antonin Dvořákot idézzük meg. A Brahms által fölfedezett cseh komponista úgy alkotta meg az egész művelt Nyugat számára befogadható, nemzetek fölötti érvényű életművét, hogy mindeközben sohasem vált hűtlenné szülőhazája kulturális tradícióihoz. Négy zenekari balladája kiváló példa a nemzeti örökség és az univerzális hangvétel sikeres ötvözésére: valódi közép-európai szintézis. A Vadgalamb című ballada látványos zenei formába önt egy régi cseh regét egy asszonyról, akit egy bűvös madár arra ösztökél, hogy férje meggyilkolásának hírére maga is végezzen magával. A tragikus balladát a Janáček Filharmonikusok szólaltatják meg, Theodore Kuchar vezényletével.
A Vadalamb című ballada után Dvořák Szláv táncai közül halljuk a 2., e-moll szerzeményt. A Budapesti Fesztiválzenekar élén Fischer Iván.

A Zenei Kincsestárban egy kiváló magyar művész, Sebestyén János Bach-fölvételeit hallhatják. Az épp tíz esztendeje, 2012 februárjában eltávozott zongorista, orgonista és csembalista 1931-ben született egy neves zongoratanárnő és az operazenekar első gordonkásának gyermekeként. Aligha lehetséges, hogy szülei fejében meg ne fordult volna Johann Sebastian Bach neve, amikor fiuknak a János keresztnevet adták. A művész csakugyan az egyik legavatottabb Bach-interpretátorrá vált, amiben annak is jelentős szerepe lehetett, hogy mindhárom billentyűs hangszeren virtuóz módon muzsikált. Zongorás Bach-fölvételei is éreztetik, hogy az előadó az eredeti hangszerváltozatok stiláris követelményeinek ismeretében nyúlt a szerzeményekhez. Elsőként a 926-os és 929-es jegyzékszám közé eső négy rövid darabot mutatja be: a d-moll, két F-dúr preludiumot és a g-moll Triót.

Következzék a 998-as jegyzékszámú, eredetileg lantra írott, monumentális Esz-dúr Preludium, Fúga és Allegro. Lipcsében keletkezett Bach fénykorában, az 1740-es évek közepén.

Sebestyén János Bach-fölvételeitől egy fantáziával, az a-moll Fantázia és fúgával továbbá a C-dúr és c-moll preludiumokal búcsúzunk.

„A flamenco apoteózisa” - Kedves Hallgatóink! Akár így is összegezhetnénk a spanyolok egyik legjelentősebb klasszikus zeneszerzője, Joaquín Rodrigo életművét. Összhangban a kor európai törekvéseivel Rodrigo is nemzete folklórkincséhez fordult ihletért. És amit talált? A szenvedélyes spanyol temperamentum zenei kifejezését, legyen bár szó izzó feszültségről vagy sajgó mélabúról. Rodrigo valamennyi szerzeménye a spanyol néplélek beemelése a klasszikus zeneirodalomba. És nem csupán legismertebb kompozíciója, az Aranjuezi koncert. A Zenei Kincsestárban ma jóval kevésbé ismert, ám legalább annyira elragadó Rodrigo-műveket hallhatnak. Elsőként az 1969-ben, szólógitárra szerzett Spanyol Szonátát. Ernesto Bitetti játszik.

Ernesto Bitetti gitárja mellé most az Antoni Ros-Marbá által vezényelt Philharmonia Zenekar csatlakozik. Rodrigo 1954-ben, az Aranjuezi koncert sikerét követően írta meg második gitárversenyét nem kisebb gitárművész, mint Andrés Segovia fölkérésére. A mesés szépségű versenymű témái egy XVII. századi spanyol gitáros szerző, Gaspar Sanz táncdallamait mentik meg a feledéstől. A kompozíció címe is Segovia elismertségére utal: Fantázia egy nemesember számára.

Albinoni: B-dúr oboaverseny
Előadja: Lencsés Lajos és a Budapesti Vonósok kamarazenekar.
D-dúr trombitaverseny
Előadja: Maurice André és az Angol Kamarazenekar, vezényel: Sir Charles Mackerras.
g-moll Adagio
Előadja: Rolla János és a Liszt Ferenc Kamarazenekar.

A műsorban a Kossuth és Erkel-díjas muzsikus hegedűre és zenekarra
írt Concertoját idézzük fel Zathureczky Ede és a Budapesti Szimfonikus
Zenekar játékában Lukács Miklós vezényletével.

Csodagyerek, bárzongorista, hadifogoly, kényszermunkás, ünnepelt sztár volt. Olyan művész,
aki tehetségét heroikus küzdelemben, a legnagyobb nehézségek árán tudta csak kibontakoztatni. Családjával 1956-ban Bécsbe emigrált, majd Senlisben telepedett le. Megvásárolta és helyreállíttatta a senlisi Saint Frambourg-kápolnát, hogy itt Cziffra a fiatal tehetségeket segíthesse. Ebben a városban 72 éves korában ért véget földi pályája. A műsorban Edvard Grieg a-moll versenyművét idézzük fel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával készült felvételről. Vezényel: Lehel György

A Zenei Kincsestárban hamisítatlan zenei fényűzés vár Önökre, ha velünk tartanak az 1687 és 1762 között élt Francesco Geminiani nyomában. Hogy pontosabban hová is? Földrajzi értelemben angol földre, hisz Geminiani ott működött pályafutása legnagyobb részében. Zenei értelemben azonban szülőföldje, Itália az úticélunk. Hisz a luccai születésű mester Corelli és Alessandro Scarlatti növendékeként egyike volt ama „zenei nagyköveteknek”, akik a szigetországba közvetítették a kor legdivatosabb, olasz muzsikáját. Azt követően, hogy 1714-ben Londonba tette át székhelyét, a főúri pártfogók kegyeinek megszerzéséért folytatott kenyérharc közepette találta magát. Nevét Corellivel és Händellel együtt emlegették, ami elkerülhetetlenné tette számára az összetűzéseket a különféle üzleti körökkel. Katolikus lévén a királyi udvarnál nem számíthatott jelentős előrehaladásra, így egyre szorosabb szálakkal kötődött Írországhoz. A halál is dublini otthonában érte. Kompozíciói mellett jelentős zeneelméleti irodalmat hagyott az utókorra a zeneszerzés és a hegedűjáték fortélyairól. Concerto grossóit londoni főúri paloták vendégei hallhatták első ízben. Most a kiváló szlovák kamarazenekar, a Capella Istropolitana játszik belőlük Jaroslav Krecek vezényletével.

Elhangzó művek:
Hét magyar tánc Op.23. - II. tánc
F-dúr fagottverseny
Előadja Giuliana Corni - zongora, Claudio Gonella - fagott,
Olaszország Nemzeti Zenekara Diego Dini-Ciacci vezényletével.

Az 1752. január 23-án született olasz zeneszerző op.37.C-dúr és op.24.
B-dúr zongoraszonátáját Failoni Donatella és Fejes Katalin tolmácsolja.

Rózsvölgyi Márk: Első magyar társastánc
Előadja a Magyar Kamarazenekar
Rózsvölgyi Márk: Országgyulési kör-tánc, Az álom
Előadja a Festetics Quartett

A Zenei Kincsestárban ma este egy szólószerepben meglehetősen mellőzött hangszer, a brácsa mutatja meg hangszínének gazdagságát és kifejezőkészségét két ritkán játszott, elragadó szerzemény segítségével. A mélyhegedűnek is nevezett, olaszul viola da braccia névre hallgató vonóshangszer legtöbbnyire a zenekari hangzás illetve a vonósnégyes kiegyenlített, telített voltáért felel. Ám aligha véletlen, hogy Mozart például kamarajátékosként legszívesebben a brácsaszólamot választotta. Emiatt is furcsa, hogy a brácsa szólóirodalma meglehetősen szűkre szabott. Az 1820 és 1881 között élt belga komponista, Henry Vieuxtemps azonban nem csupán hegedűvirtuózként aratott sikereket Európa-szerte és Amerikában, de brácsája bársonyos melegségével is lenyűgözte közönségét. Ennek tudható be, hogy fontos szerzeményekkel járult hozzá a mélyhegedű irodalmához. A chilei brácsaművész, Roberto Diaz és a kanadai zongorista, Robert Koenig remek felvételéről elsőként az 1863-ban keletkezett, 36-os opusszámú B-dúr Brácsaszonátát halljuk.

Vieuxtemps Brácsaszonátája után következzék a 61-es opusszámú, szóló brácsára szerzett Capriccio.

A romantika szólózongorára szerzett irodalmának gazdagságára mi sem jellemzőbb, hogy még az alig ismert komponisták szerzeményei között is valóságos remeklésekre bukkanhatunk. Ezt példázzák a Zenei Kincsestárban ma este fölhangzó szerzemények, amelyeknek komponistáját, az 1861 és 1906 között élt Anton Sztyepanovics Arenszkijt még a szakmabeliek is jóformán csak mint Rimszkij-Korszakov tanítványát és Rahmanyinov valamint Szkrjabin mesterét ismerik. Arenszkij tehát, akit a tuberkolózis miatt mindössze 45 évre szabott életútja is megakadályozott abban, hogy a legelsők sorában vívja ki az őt megillető helyet, egy nagy tradíció átörökítője, a Chopin-Liszt-féle zongoraművészet megkerülhetetlen orosz reprezentánsa. Arenszkij Novgorodban látta meg a napvilágot. A XIX. századi orosz zenei kultúra gazdagságára vall, hogy míg orvos apja virtuóz csellista hírében állott, édesanyja kiválóan zongorázott. Nem csoda, hogy a csodagyermek ebben a kifinomult közegben már kilencévesen számos dal és zongoradarab szerzőjeként hajolhatott meg a család vendégei előtt. Elsőként A tengernél címmel ellátott, Schumannra és Lisztre utaló hat elbűvölő tanulmányát halljuk. Előadójuk a sokszoros díjnyertes amerikai zongoraművész, Adam Neiman.

A tengernél című tanulmányfüzet után Adam Neiman Arenszkij opus 41-es Négy etűdjét játssza.