Őrtüzek

A magyar tengerészképzés első 150 éve „a magyar korona gyöngyszeméhez”, a magyar tengeri kijárathoz, Fiuméhez kötődik. A Mária Terézia által Triesztben alapított tengerészeti tanfolyam 1774-ben költözött át Fiumébe. 1848-ban a város, és vele együtt az iskola is horvát kézre került. Magyarországnak az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés után nyílt lehetősége önálló tengeri kereskedelem kialakítására, a magyar tengerészet megteremtésére. Ezért szükségessé vált a magyar tengerésztisztképzést. A két tengerészeti iskolát ekkor Királyi Tengerészeti Főtanoda néven egyesítették. 1894-ben a tengerészképző intézetet teljesen átalakították. Ekkor kapta a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia (Regia Ungarica Accademia Nautica) nevet, és ekkor kezdődött a magyar tengerészeti képzés virágkora. A Nautica magyar tengerhajózási vállalatok, a tengerészeti közigazgatás és a császári és királyi haditengerészet irányításához szükséges felső- és középvezető réteget képezte. Az akadémia az I. világháború kirobbanásakor élte fénykorát.

A magyar tengerészképzés történetéről, virágkoráról, a Nautica, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia történetéről, Stekovics-Sirola Gyula tengerésztisztnek, a Nautica egykori tanulójának tengerészeti tevékenységéről Stekovics Rita történészt, társadalomkutatót kérdeztük.