Szomszédoló

Kőszegen, a szőlő jövésének könyvét 1740 óta, több mint 280 éve vezetik és örökítik meg benne az adott év növényi hajtását.
A kötetekbe a kor festőművészei, grafikusai rajzolták, majd akvarell technikával festették a vessző darabokat. Szín és mérethűen, melléjük írva a dűlő és a szőlő fajtájának nevét is.
Németh János festőművész nyugdíjas földrajz-rajz szakos tanár több mint 30 éve festi a szőlőhajtásokat a szőlő jövésének könyvébe.
Összeállításunkban vele beszélgetünk.

Ismét nekiindulunk egy új esztendőnek, és ebben a világjárványtól sújtott furcsa időszakban az ilyenkor szokásos elhatározások, fogadalmak mellé szeretnénk még egy kis lelki útravalót, "hamubasült pogácsát" tenni kedves hallgatóink tarisznyájába. Beszélgetőtársam elismert, és méltán népszerű szakember, klinikai és pasztorál-pszichológus, szexológus, felsővezetői coach - és mindehhez mélyen hívő, hitvalló ember: Tapolyai Emőke.

A tárlat két rendkívül ízlésesen és gazdagon berendezett teremben mutatja be részben egy családi örökségként megmentett és megtartott hímzett alkotásokat, tárgyakat, viseleteket, s egy igen komoly gyűjtés eredményeként beszerzett nagyszámú textil kollekciót mely a helyi és a környékbeli szlovákok valamikori mindennapjait, ünnepeit idézi.
A gyűjtemény komoly településtörténeti jelentőséggel is bír. A darabokon visszakövethető a helyi tótok szín és motívum világa, korabeli lakberendezési tárgyaik, naponta, vagy alkalomszerűen használtak ruháik, kiegészítőik.
A több ezer darabot számláló gyűjtemény 2019-ben nyílt meg.
Dombrádi Lászlónéval a tárlat megálmodójával, létrehozójával beszélgetünk.

A fenti címmel tartott izgalmas konferenciát szociológiai felmérések tükrében az Aquinói Szent Tamás Keresztény Közéleti Műhely, a Szociálpolitikai Tükör és a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért.
A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában megrendezett eseményen Lakner Zoltán Lehel szociológussal, a Szociálpolitikai Tükör főszerkesztőjével és Osztie Zoltánnal, az Aquinói Szent Tamás Keresztény Közéleti Műhely elnökével beszélgetünk.

Helytörténeti könyvsorozatot szerkesztett, körbefotózta a környékbeli kereszteket, vezette a helyi televíziót, generációk tanára volt, istenes verseket ír – és felélesztette a tapolcai színjátszás évszázados hagyományát. Évtizedek óta működő fiatal és felnőtt társulata mellé most gyermek színjátszókört indít. Színművei főként szeretett városához kapcsolódnak, legutóbb Tapolca nagy szülöttéről: Batsányi János költőről írt nagysikerű zenés darabot. Színpadi rendezéseinek, színészeinek játéka pedig jócskán túlmutat egy műkedvelő egylet színvonalán.

Idén 10 éve, hogy megfonta első kosarát. Azóta nemcsak a hazai technikákat sajátította el neves magyar mesterektől, de több európai ország kosárfonóinál, vesszőtermesztőinél is járt és tanult. Külföldi tanulmányútjairól hazahozta az ottani mesterfogások javát, mintákat, formákat, különleges vesszőből készített alkotásokat és egy szemléletmódot, mely túlmutat az elkészül mű tárgyi mivoltán.
Az alkotás mellett tanít, táborokat, szakköröket tart, a megszerzett tapasztalatokat igyekszik megosztani, ezzel közösséget teremt és próbálja összefogni a hagyományon alapuló tárgyalkotás iránt érdeklődőket. S talán a legfontosabb, segít rátalálni arra a lelki többletre, melyet a kosárfonás jelenthet sokaknak.